A negyedidőszak helye a geológiai kortáblán A negyedidőszak-kutatás története speciális kollégium előadás A negyedidőszak helye a geológiai kortáblán Negyedidőszak és rokon kifejezéseinek, -diluvium, jégkorszak, neogén- születése… Bradák Balázs, ELTE TTK, Természetföldrajzi Tanszék bradak.b@gmail.com 2007

A negyedidőszak helye a geológiai kortáblán

A nomenklatura eredete Diluvium Da Agostino Scilla (1670) Leopold von Buch (1774-1853) William Buckland (1823) Conybeare és Pillips (1821-1822): diluvium-alluvium, legkésőbbi-tercier részei; A „diluvium”, mint geokronológiai egység azonban széles körben elterjedt Magyarországon (Szabó 1893). A diluvium, mint a negyedkor eljegesedésekkel jellemezhető időszaka közel 100 éven keresztül, még az 1940-es években, is használatban volt (Gaál 1943).

Johann Gottlob Lehmann (1719-1767) Negyedidőszak és más elnevezések – párhuzamos történetek Negyedidőszak, kvarter Johann Gottlob Lehmann (1719-1767) Versuch einer Geschichte von Flötz-Gebürgen, betreffend deren Entstehung, Lage, darinne befindliche Metallen, Mineralien und Foßilien (1756, Berlin) című mű. A legősibb hegységek csoportja („primitív” hegységek): kristályos kőzetekből állnak, egységes, tömör, kemény szerkezetűek, nem tartalmaznak ősmaradványokat, rétegződésük dőlt, vagy függőleges, az Özönvíz elött keletkeztek; A Flötzgebirge vagy „vízszintes” hegységek csoportja („másodlagos, szekunder hegységek”): rendre egymás után következő, rétegzett, vízben ülepedett, ősmaradványokat tartalmazó anyagból állnak, melyek egy része az Özönvíz alatt ülepedett le. Szekunder – a primitív hegységek anyagának lepusztulásából keletkezett.     3. Késői felhalmozódások: minden ami nem tartozik az előzőkhöz (pl. vulkáni hegységek, alluviális üledékek…)

Lehmann – Türingia geológiai szelvénye (1759)

Abraham Gottlob Werner (1749-1817) Neue Theorie von der Entstehung der Gänge mit Anwendung auf den Bergbau besonders den freibergischen (1791, Freiberg); A neptunista szemlélet egyik képviselője; Különböző keletkezésű, típusú kőzetek elkülönítésére használta a primitív (vagy primer), szekunder és tercier kifejezéseket. http://digi.ub.uni-heidelberg.de/diglit/werner1791 http://digi.ub.uni-heidelberg.de/diglit/lehmann1756

Giovanni Arduino (1714-1795, 1760) – „az olasz geológia atyja” Négy rétegtani „fokot”, vagy „rendet” határozott meg (Alpok): Az Elsődleges, vagy Primer rend („monti primeri”): a Dél-Tiroli Alpok fosszilia nélküli, vulkanikus kőzetei; Másodlagos, vagy Szekunder („monti secondari”): az Alpok hegylábi területeinek ősmaradványokban gazdag, mészkő és agyag üledékei; Harmadlagos, vagy Tercier egység („monti terziari”): a szubalpi területek kevesebb fossziliát tartalmazó kőzetei; Negyedleges, vagy Kvarter rétegek („quatro ordine”): a Pó alföldjének alluviális sorozata. Terepi megfigyeléseken alapuló beosztását két, kortársának, ifjabb Antonio Vallisneri-nek (1714-1795) küldött levelében összegezte 1759-ben.

Desnoyers (1829) A kvarter, vagy negyedidőszak elnevezés „újrafelfedezője”; Szajna völgyében fellelhető tengeri és alluviális eredetű, tercier rétegtani egységeket fedő fiatalabb, „Tertiaire récent” üledékekre használta az elnevezést; Annales scientifiques naturelles nevű folyóiratban megjelent cikk. Henri Reboul 1833-ban Géologie de la période quaternaire címmel már összefoglaló jellegű munka; Őslénytani alapon különítette el tercier és kvarter rétegeket, az alapján, hogy az egyes rétegek tartalmazzák-e ma is élő fajok maradványait, vagy nem.

Histoire des progrès de la géologie (1847-1860), nyolc kötetes mű; Etienne-Jules Adolphe Desmier De Saint-Simon Vicomte D’Archiac (1802-1868, 1849), [+Morlot (1854; 1856)] A kvarter kifejezés széles körben a Rhone völgyének kvarter üledékeit leíró munkáiknak köszönhetően terjed el Európában. Histoire des progrès de la géologie (1847-1860), nyolc kötetes mű; Második kötet: Terrain quaternaire ou diluvien et formation tertiaire című Szabó József (1860) Először használta Magyarországon a kvarter kifejezést A budai melegforrások folytatása Pesten című értekezésében. Az üledéksor ismertetésekor „trchytos kavicsot mint negyedkori képletet” említett.

XIX. században alkotó geológus, biológus és költő; Jégkorszak Goethe (1823): Wilhelm Meister vándorévei című művében jégkorszakról ír. Karl Fridrich Schimper (1837): „die Eiszeit” XIX. században alkotó geológus, biológus és költő; 1837. február 14-én olvasta fel a földtörténet jellegzetes szakaszának nevet adó, die Eiszeit (A jégkorszak) című költeményét. „…Eleinte szelid volt minden, lágyabb mint most, A Világ: őserdő mélyén visszhangzó vadordítás, Mammutok legelésztek csendben, s a lápok fölött Sóvárgón kavargott egy jövendő látomás: Nemsokára elpusztul minden! Csontvázaik áradatként borulnak a Földre, vagy húsukat és bőrüket frissen magába zárva, vonszolva A jég lomhán északra kúszik…”

Carl Christoph Vogt (1817-1895, 1869, 1870) Magyarországon nyomtatott formában, magyar nyelven, a jégkorszak, vagy valamelyik rokon kifejezéssel először Az újabb vizsgálatok eredményei az őstörténelem körében című írásban (Természettudományi Közlöny). „hogy azon időben a flóra és fauna, a növény és állatvilág ép oly zord hidegben tengődött mint jelenleg a magas északi tájakon” és ennek az időszaknak a legjellegzetesebb maradványait a „diluvium nevét viselő rétegek” őrzik. „közép-Európa diluviál képletei oly korszakban támadtak, mikor a klíma tökéletesen más volt… Az ember megjelenése és a már kihalt ősállatokkal való együtt létezése erre a korszakra, az úgynevezett jégkorszakra egész bizonyossággal visszavihető”.

A pleisztocén (plisztocén) kifejezést vezeti be a geológiába; Pleisztocén-holocén Charles Lyell (1839) A pleisztocén (plisztocén) kifejezést vezeti be a geológiába; A kifejezés (pleistosz – legtöbb, kainos – új, mai) arra utal, hogy a pleisztocén rétegek, a bennük található ősmaradványokat nézve, a „legtöbb” hasonlóságot mutatják a jelenkori (holos – teljesen) flórával és faunával (Vendl 1952). Szabó József (1893), Előadások a geológia köréből című munkájában találkozhatunk először nyomtatott formában a földtörténeti kortáblában elhelyezett „pleistoczen” terminussal. Gervais „Modern”, jelenkori, a pleisztocénnél fiatalabb rétegtani egységekre használta először a holocén kifejezést kiegészítve ezzel Lyell rétegtani rendszerét. A holocén kifejezést megelőzve, illetve párhuzamosan, a pleisztocén-diluvium („özöny”) analógiájaként sokáig használták az alluvium („áradmány”) kifejezést is (pl. Szabó 1893).

Őslénytani alapon, két új kronosztratigráfiai alkot (Bécsi-medence): Hörnes (1853) Őslénytani alapon, két új kronosztratigráfiai alkot (Bécsi-medence): paleogén („Paleogen Stufe”); neogén („Neogen Stufe”); A miocén és pliocén rétegeket, mivel paleontológiailag nem tudta őket megfelelően szétválasztani, neogénnek nevezte. A vizsgált rétegsorok fedőüledéke gyakran pleisztocén, holocén, így a tudományos köztudatban a neogén, mint a miocéntől a jelenkor aljáig tartó egység terjedt el. Magyarországon Szabó (1857), A budai melegforrások földtani viszonyi című értekezésben jelent meg először nyomtatott formában a neogén terminus. A kutató a harmadkori, eocénnél fiatalabb rétegeket összegezte a kifejezéssel.

Negyed-korszak vagy az ember uralmi korszaka című értekezése; Egyéb – antropo… Pávay E. (1871) Negyed-korszak vagy az ember uralmi korszaka című értekezése; „…az Ember uralmi korszaka (antropozóikum, „Époque quaternaire ou la Période antropozoique”)…Ezen nevezet alatt mind azon képződményeket értjük, melyek a harmad-korszak befejezte után keletkeztek. Két csoportra szokták osztani özöny és áradmány – azaz diluviális és alluviális csoportra.” Szabó J. (1893) Szintén „anthropozoi” periodust említet; A földtörténeti kor („periodus”) tagolását is megadta: „Diluvium” („negyedkor=pleistoczén”), „Ó-Alluvium” és „Új-Alluvium”

Gaál I. (1923, 1943) A Föld története című művében a negyedidőszakot a „szerszámos ember kora”-ként jelölte. A további tagolása során a diluviumot a „kihalt ember-fajok”, az alluviumot pedig, az „élő ember-fajok” korának nevezte. Pantocén: -A „quartért” helyettesítő -A pleisztocént és a holocént magába foglaló, neogén alá tartozó földtörténeti egység; -A negyedidőszak helyett, a vele egyenrangúnak tartott földtörténeti egységhez viszonyított rövidsége miatt alkalmazná.

W. B. Harland, R. L. Armstrong, A. V. Cox, L. E. Craig, A. G. Smith, D W. B. Harland, R. L. Armstrong, A. V. Cox, L. E. Craig, A. G. Smith, D. G. Smith, (1989) Antropogén („antropogene”) kifejezés. A geologic time scale című műben; Pleistocén és holocén kort foglalta magába. Terciert „leváltó” paleogén és neogén időszakok mintájára, a negyedidőszakot is egy hasonló hangzású fogalommal helyettesítsék, utalva az ember egyre erősebbé váló jelenlétére; Pleisztogén („pleistogene”) kifejezés (antropogénnel szinonim). Vadász E. (1957) Antropozóikum (vagy psychozóikum!) a jelenkor!: „az Ember, tudatossá tett építő-pusztító tevékenységével a leghatékonyabb kőzetalkotó szervezetek sorába kerül. Minden közeget meghódító elterjedésével s mindent magának kisajátító, saját léte nézőpontjából értékelő volta szerint különleges vezetőlénye a jelenkornak”.

Összefoglalva (1756-1893)