Az Imperium Romanum- ot megelőző itáliai kultúrák - Röpdolgozat - Különös tekintettel az etruszk nép művészetére

A görög kolonizáció korszaka a Mediterráneumban (a Földközi- ten-ger partvidéke) a Kr. e. VIII század elejére teljesedik ki, amikor az euboiai görög kereskedelmi flotta eléri a Nápolyi öblöt. Az itáliai- félszigeten népeknek és kultúráknak nagy olvasztótégelye alakul ki, Észak- Itáliában az umber és a venét, az olasz csizma közép-ső részén az etruszk nép veti meg a lábát. Latium a latinusokról nyeri a nevét, akiknek később majd Róma alapítása köszönhető. Délen és a szigeteken a legkülönfélébb eredetű bevándorolt népek kultúrái rétegződnek egymásra, ezek közül a szicíliai elymusoké és a szardíniai szárdoké emelkedik ki. A legkülönlegesebb művészetet mindezek közül kétségkívül az etruszkok produkálják. Az etruszk szívós nép. Hozzáférhetetlen nyelvükben elszigetelten, ős- régi szokásaikkal és hiedelemvilágukkal teljesen egyedül állnak az itáliai népek között. A bronzkor végétől kezdve (Kr. e. XII. szd) egészen a virágzó városaik korán, és (IX. szd, vas- réz- és ezüsttartalmú ólom-lelőhelyek birtoklása) a Kr. e. 700- as éveken át (a görög telepesek megérkezése) egészen az 500- as évekig felnyúlóan dominálnak a félszigeten. Legfontosabb városaik Cerveteri, Tarquinia és Veii voltak.

Itália a Kr. e. VII. században Itália a Kr. e. VII. században. A pontozott vonal jelöli az etruszkok területi fennhatóságának legnagyobb kiterjedését. Ez időben valódi politikai nagyhatalomnak számítottak a Földközi- tengeri partvidéken A három legnagyobb várost, Veii- t piros, Tarquiniát kék, Cerveterit pedig zöld nyíllal jelöltük. A két megjegyzendő, potens népcsoportunk még északon az umber és a venét népek köre.   

Benacci temetőjéből díszöv, Villanova- kultúra, Kr.e. 8. század  Az örvény- motívum, amelyet keleti közvetítéssel a görög futó kutya motívumból alakítanak ki Benacci temetőjéből díszöv, Villanova- kultúra, Kr.e. 8. század Ø, nem kell megjegyezni a tárgyat, csak a rajta látható motívumot (ld. fönn) Azt viszont tudnunk kell, hogy a vaskori Itáliában a legjelentősebb etnikum volt a Villanova- kultúra, az etruszk civilizáció földrajzi és kulturális értelemben is ennek folytatója. Tehát a Villanova- kultúrát az etruszk műveltség legősibb megjelenésének tekinthetjük.

Vulci, Villanova kultúrához tartozó urna, Kr. e. VIII.szd Sokat elárul a halotti kultusz végtisztességről alkotott elképzeléséről, hogy az elhunyt földi porait egy házat formázó urnába helyezték.

Vulci, Osteria nekropoliszából származó bucchero kerámia, orientalizáló jelenettel, etruszk, Kr.e. 7.század 2. fele Az előkép itt a görögöktől származó, nagy fülű kantharosz- edénytípus Alul: bucchero serleg Veiiből (ez nem kell, csak összehasonlítjuk) A bucchero kerámia különleges eljárással feketére égetett, nagyon egyenletes felületű kerámiatípus, mely távolról a bronzra emlékeztet. Leggyakrabban bevéséssel díszítették.

Este, Benvenuti- szitula, venét import, Kr.e. 600 k. A szitulának nevezett elegyítőedény (bor és víz keverésére és eltartására szolgált) itt az orientalizáló (keletről érkezett) motívumokat hordoz – különféle állatokat és buja vegetációt. A szitula edénytípus az első európai műtárgynak is tekinthető, mert ezeket a bronzalkalmatosságokat kifejezetten díszítésre is szánták.

Cerveteri, Regolini- Galassi sír, oroszlános aranyfibula, etruszk, orientalizáló időszak, Kr.e. 7.század közepe A fibula díszes övcsat, amely ez esetben domborítással készült. Az oroszlán motívuma keleti kultúrákból származik, láttuk már Mykénében is.

Cerveteri, Banditaccia nekropolisz, etruszk sírkamra belseje, Kr. e. 4 Cerveteri, Banditaccia nekropolisz, etruszk sírkamra belseje, Kr.e. 4.-3.század A tartópilléreken hétköznapi használati tárgyak domborművei. Ez a fajta realizmus egyedülálló, az ókorban, A nekropolisz /’a halottak városa’/ csoportos temetkezési helyszín, jellemzően és általánosan a föld alá épített járatrendszer (a ‘kata kümbé’, az ókeresztény korszak rejtett földalatti temetkezési központjai, a katakombák ezen etruszk elv mentén épülnek majd ki), lépcsőaknákkal, összekötő járatokkal a sírkamrák közt. A halotti kultusz kiemelt fontosságú az etruszk kultúrában.

Tarquinia, a nekropolisz külső nézete Tarquinia, a nekropolisz külső nézete. A 4- 5 méteres mélységben kialakított sírkamrákat földhányással fedték. Ø

1 A körkörös, dombszerűen kialakított földhányás miatt a síremlék- típus a népvándorláskori halomsírokra emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy ez egy nagy gonddal kialakított kamrát foglal magába. Az eróziótól védendő, nagyméretű, szabályosra faragott kváderkövekkel (1) alapozták meg. Ø

Tarquinia, Tomba degli Auguri, ‘a Jósok sírja’, etruszk Kr.e. 530.k. A sírkamrákat igen élénk színű falképekkel ékítették, a természet világa és az egyes rituálék ábrázolásai álltak a középpontban. Az egymás elé helyezett lábakon látszik, hogy még mindig valamelyes hatással van a legnagyobb testfelületek ábrázolásának törvénye.

Tarquinia, Tomba dei Leopardi, ‘Leopárdos sír’ Kr. e. 5 Tarquinia, Tomba dei Leopardi, ‘Leopárdos sír’ Kr. e. 5. század első fele A zene, a tánc rituális fontossága! (mely már a legrégebbi kykladikus kultúrákban is kardinális)

Apulia, italicus kultúra sírfestménye, Kr. e. 5.-4. szd. Az italicusok voltak a latinusokkal együtt az az etruszkokkal keveredett két népcsoport, kiknek később Róma alapítását köszönhetjük. Iskolánkban megtaláljuk e képet az egyik folyosó fölött! Asszonyok rituális menetét jeleníti meg.

Paestum, Tomba del Truffatore, (a búvár sírja) belül festett kőkoporsó fedele magával a vízbe ugró búvárral Kr.e. 5. szd. első fele Ø

A legtitokzatosabb szobortípus, amit az etruszk művészet valaha produkált: „az est árnyai” nevet adta a XIX. századi romantika- korabeli etruszkológia (az etruszk nép kultúráját és történetét kuta-tó tudomány) ezeknek a fogadalmi szobroknak. Nem ismert, hogy milyen alkalomból készítették, milyen funkciója lehetett a rítusban. A pengevékonyságúra nyújtott alak, amin az arc és a nemi jelleg épp hogy jelezve van, valami kozmikus magányosságba burkolózik. Ez a fajta absztrakció a korszakban teljesen egyedüli, csak valami túlvilági, sámánisztikus képzet kifejezője lehet. Nyugtalanító, hogy az alaknak semmi kapcsolata sincs a külvilággal; gondoljunk itt a görög templomok, vagy csak a pergamoni nagy Zeusz- oltár plasztikus, lendületes mozgású szobraira, amik élénken kapcsolódnak egymáshoz és a valóság térbeliségéhez.

Veii, Portonaccio szentély, festett terrakotta antefix, medúza és gorgófej, Kr.e. 6. század vége Az antefix a templom tetőzetén a cserepeket rögzítő záróelem, tükörfordításban >ellentartó<. A gorgófej a görög mitológiából származik, és a reneszánsz művészetben is megtalálható lesz, Perselus történetében.

Cerveteri, Banditaccia nekropoliszából házaspár szarkofágja Kr. e. 6 Cerveteri, Banditaccia nekropoliszából házaspár szarkofágja Kr.e. 6. század vége A házaspár időtlen, eszményített portréja nagyon archaikus jelleget mutat (maga az arcábrázolás) Ma a Louvre- ban látható.

Tarquinia, „a Királyné Oltáráról” származó, szárnyas lovakat (v. ö Tarquinia, „a Királyné Oltáráról” származó, szárnyas lovakat (v.ö. Pegazus) ábrázoló dombormíves kőtábla. Kr. e. IV. század A hellenizmus hatása itt már jelentős

Todi Mars, umber bronzszobor, Kr. e. IV. szd. eleje Az utolsó két megjegyzendő emlékünk jól mutatja, hogy milyen fejlett bronzöntési technológia alakul ki már a Római Birodalom előtt a félszigeten. Az eljárás, ahogy azt említettük az órán, az ún. viaszveszejtéses technikájú bronzöntés. Baljában eredetileg lándzsát tarthatott, a hadistenre utal még a későbbi római légiók felszerelése közt is meglévő könnyű (bőr-) vértezet.

A Kiméra!

A kiméráról azt tartották, hogy természeti csapások (földrengések, árvizek) előtt lehet számítani a felbukkanására A Kiméra vagy Chimaera bronz szobra 1553- ban került elő a földből Arezzo falainál. Etruszk mester alkotta. A fenevad részint oroszlán, részint kecske, farka pedig kígyó, de a véknya a hátsó lábainál a kutya jellegét hordozza. Eredetileg (a mítosz szerint) a Pegazus hátán lovagló Bellerophónra acsarog. Előrefeszíti a bal mellső mancsát, jobb hátsója megrezdül, törzse a nekirugaszkodás erejében összerándul. Sebzett farának realisztikus ábrázolása, akár Lysippos Ökölvívójának realizmusa. A dúvad szilajon tomboló energiája döbbenetes ellentétet alkot a kecskefej fájdalmas beletörődésével.

Művészeti Szakközépiskola Szerkesztette: Vasuta Zsolt Hang- Szín- Tér Művészeti Szakközépiskola Bodajk 2015