A Kárpát-medence vegetációtörténete Simon Tibor: ‘A vegetáció és változásai hazánkban és környezetében az első évezred fordulója óta’ című munkája alapján

Bevezetés: A klíma, a környezeti tényezők alakulását követi a vegetáció, így az is állandó változásban van. Megváltoztatja az élőhelyeket, módosítja azok talaját és természetesen az ember környezetére is befolyással van. Szukcesszió (a növénytakaró időbeli változása): biotikus/ökológiai (10-1000 év) – lényeges makroklimatikus vált. nélkül szekuláris (geológiai léptékű) – változik a klíma, a klimazonális növény- és talajtakaró

Honfoglaláskori vegetáció: Legfontosabb alakító tényező a pleisztocén jégkorszak volt. A glaciálisok jelentősen módosították az élővilágot, szegényítették, az interglaciálisok ill. interstadiálisok valamennyire őrizték vagy visszahozták. Jeges szakaszok: tundra biom – hideg sztyeppek, tundrai cserjések, tőzegmohalápok egyhangú, kevés fajszámú vegetációja jött létre. Würm után enyhülés, jégtakaró visszahúzódása, ún. „későglaciális” hideg-száraz klíma (15000-10300 év) következett.

Európai alpin vagy arktikus tundrához hasonló növényzet, alhavasi és havasi gyepek, törpecserjések, tőzegmohás lápok, tundrai, havasi nyírligetek. medveszőlő hamvas áfonya tőzegáfonya törpenyír

Hegyvidéken: alpin, szubalpin gyepek, törpecserjések. Homok- és löszhátakon, száraz fennsíkokon: tundrai lápok, hideg sztyepek, üröm sztyeppek (ma pl. a Mongol fennsíkon). Mélyedésekben, völgyekben: ritkás nyíresek, nyír és fűzlápok, tőzegmohalápok. Jégkorszaki reliktumaink: havasi ikravirág, szívlevelű gubóvirág, zergeboglár, hüvelyes gyapjúsás, réti angyalgyökér, havasi hízóka...

szívlevelű gubóvirág havasi ikravirág zergeboglár

réti angyalgyökér hüvelyes gyapjúsás havasi hízóka

Vindornyai-láp története: 1820-ban a Vindornyaszőlős alatti teknőben még „süppedős” láp volt jégkorszaki maradványfajokkal. Pl.: keskenylevelű harmatfű, tőzegeper… Később a területet lecsapolták és „turkát”, vagyis tőzeget termeltek belőle, mocsárrétek tenyésztek. A Balaton-felvidék több reliktumőrző lápterülete is hasonló károsodást szenvedett. De a hazai természetvédelem jóvoltából sikerült megőrizni pl. Bátorliget, a Keleméri Mohostavak, a Csarodai-lápok és más védett élőhelyek reliktum társulásait és fajait. ’70-es évektől: Nemzeti Parkok, Tájvédelmi körzetek, Bioszféra rezervátumok.

keskenylevelű harmatfű Szibériai nőszirom keskenylevelű harmatfű tőzegeper

Melegkori reliktumfajaink: Interglaciálisok: nő a hőmérséklet és egyre több a csapadékmennyiség. Megjelennek a nyírek mellett a fenyők, később a lombos fák is: tölgyek, szilek, hársak. Hegyvidéken mediterrán-szubmediterrán sziklagyepek, hegylábakon virággazdag sztyeprétek. Lápok, mocsarak, a tőzegmoha visszahúzódott. Melegkori reliktumfajaink: Sadler-husáng (Ferula sadleriana) Magyar kikerics

Piros tündérrózsa

dolomitlen/Linum dolomiticum csikófark lónyelvű csodabogyó

Problémák a) Még nem tisztázott, hogy reliktumaink melyik glaciálisból, interglaciálisból maradtak fenn. Kontinentális löszpuszták, szikesek posztglac. mogyoró-fázis. Lomberdők tölgy- és bükk-fázis. b) Fennmaradás kérdése: optimális méretű termőhely megfelelő alapkőzet Jégkori reliktumok északi lejtőkön. Melegkori reliktumok déli lejtőkön. c) Vegetáció-változások, vándorlások mikéntje, sebessége? Faji sajátságok, versenyképesség, tolerancia, stratégia típusa.

Az emberi hatások Jelentős változások a népvándorlások idején. ‘Középkori éghajlati optimum’: Kr. után 900-1300: É-i féltekén 1,5°C-kal lett melegebb. Meghosszabbodott a vegetációs időszak és dúsult a növényzet. Sztyepi nomád pásztornépek: legeltetés a sztyepek és erdőspuszták övében. Letelepülés – földművelés. Erdőirtás!-vákáncsosság

kék búzavirág madárkeserűfű

Középkor – hegyvidéki erdők nem nagyon változtak, őserdő karakterű, természetközeli, természetszerű erdőtársulások fennmaradása erdők művelése. Alföldi medence eredeti növényzete viszont változott – kultúra, települések. Az ősi növényzet reliktumai visszaszorultak. (Még fellelhető a Felső-Tisza egyes füzeseiben és a dunai ártereken.) Törökvilág – felgyorsult az erdők pusztítása, megindult a homok. 19. sz. óta szinte áll a szukcesszió. Mentett árterületeken, homok szélein még vannak ősi gyöngyvirágos tölgyesek pl. Lakitelek, Illancs – erdőspuszta. Gabona, kukorica, napraforgó, kaszálók, legelők, telepített erdők.

1991: Pest, Bács-Kiskun és Csongrád megye erdőterülete: 12% 1991: Pest, Bács-Kiskun és Csongrád megye erdőterülete: 12%. Országos átlag kb. 18%. A löszmaradvány felszínek eredeti növényzetéből alig maradt valami (mezőgazdaság). Pl. hegylábi lösztölgyes, törpemandulás, löszgyepek… Az Alföld vegetációja a pontusi növényzethez hasonló, annak szubmediterrán erdős sztyepjét képviseli hazánkban. Az alföldi árterek mocsaras tölgyelegyes erdőségei néhol összefüggő erdőrengeteget alkottak. Csak a 18-19. századi folyószabályozások és lecsapolások eredményeként csökkent a területük. Sok mezőgazdasági terület nyerése. „Ősi”, de másodlagos szikespuszta. Eredeti erdős-mocsaras növényzet visszaállítása?

„Az ember mostanában a környezet szennyezésével okozza a legtöbb veszélyt. Így pl. az erdőpusztulást, az üvegházhatás kialakulását, amely a hőmérséklet emelkedéséhez és a klíma szélsőségesebbé válásához vezet. Segítséget az emberi társadalom és a bioszféra számára a természetértő és –védő szemlélet gyors fejlődése, terjedése, a beavatkozó (aktív) védelem módszereinek a kidolgozása és alkalmazása jelenthet.”