Társadalmi kiscsoportok, konformitás és deviancia Tantárgyfelelős: Dr. Kovács Ernő Az előadást készítette: Péter Erzsébet

I. A CSOPORT FOGALMA ÉS TIPOLÓGIÁJA Kiscsoport (interaktív csoport): Azok a csoportok, amelyekre a közvetlen személytől személyig terjedő érintkezés és kölcsönhatás jellemző. A csoport mérete nem nőheti túl a 20-25 főt, mivel így vagyunk képesek egymást a maga egyediségében észlelni és személyre szabott kommunikációt folytatni.

Elsődleges csoport: Az emberek azon kis közössége, amelyet szoros érzelmi szálak fűznek össze, és amely a szocializáció szempontjából meghatározó jelentőségű. Másodlagos csoportok: Tagjainak kapcsolata általában személytelen, rendszerint konkrét gyakorlati célok érdekében alakulnak ezek a csoportok.

Társadalmi nagycsoport Egy vagy több azonos karakterisztikummal rendelkező egyén, véges számú halmaza (társadalmi osztályok, rétegek, generációs és nemi csoportok, etnikai közösségek). Nem feltétel, hogy tagjai között személyes kapcsolat jöjjön létre, bár ennek lehetősége nem kizárt.

Sokaság Olyan embereket jelöl, akik ugyanabban az időben ugyanazon a helyen tartózkodnak, de más kapcsolat nem köti össze őket. (Giddens, 1995)

II. TÁRSADALMI SZEREPEK A társadalmi pozíciókhoz kötődő elvárások halmaza, melyek egyrészt az adott pozíciót betöltő egyén viselkedését vezérlik, másrészt előrejelzik a másik személy attitűdjét, beállítottságát. Az elvárások többsége kötelező jellegű, ha nem vesszük őket figyelembe, a csoport szankcionálja viselkedésünket.

Kann- típusú elvárások Soll- típusú elvárások Muss- típusú elvárások A szerepelvárásokat a következmények súlyossága szempontjából Ralph Dahrendorf (1958) az alábbi csoportokba sorolja: Kann- típusú elvárások Soll- típusú elvárások Muss- típusú elvárások Konform viselkedés: társadalmi normákat elfogadó, a mások által kívánatosnak tartott mintákat követő viselkedés.

III. Deviancia Fogalma: A társadalmi normák megszegését, az attól eltérő viselkedést nevezzük deviáns magatartásnak Az én-azonosság megteremtése és a társadalmi rend átalakítása, tökéletesítése megkívánja a fennálló értékrend és normarendszer bizonyos szintű megkérdőjelezését, és új vagy módosított viselkedésformák kialakítását.

Normák rendszere JOGI NORMÁK ERKÖLCSI, ETIKAI NORMÁK A normák rendszere társadalmi csoportonként, rétegenként, sőt történelmi koronként is eltérő lehet. Öngyilkosság Alkoholizmus Bűnözés Mentális betegségek

IV. A DEVIÁNS VISELKEDÉS TÁRSADALMI OKAI ÖRÖKLŐDÉS CHICAGÓI SZOCIOLÓGIAI ISKOLA MAKROSTRUKTÚRA ELEMZÉSEI MIKROSZFÉRÁVAL KAPCSOLATOS ELMÉLETEK

V. AZ ANÓMIA KÉTFÉLE ÉRTELMEZÉSE Émile Durkheim a társadalomnak azt az állapotát nevezi anómiának, amelyben a társadalom integrálódásának a foka alacsony, a régi normák, értékek ereje meggyengül. Bekövetkezhet válságos időszakban vagy társadalmi átalakulások korában.

Robert K. Merton szerint valamely társadalomban akkor beszélünk anómiáról, ha a társadalom által elfogadott és kívánatosnak tartott értékeket, célokat a társadalom tagjainak egy része nem képes megengedett eszközökkel elérni. Merton 1980-ban az alkalmazkodást 5 logikailag lehetséges módon ábrázolta.

(+)= elfogadás (-)= elutasítás (+/-)= elutasítás és új célokkal, eszközökkel való helyettesítés Kulturális célok Megengedett eszközök I. Konformitás + + II. Újítás + - III. Ritualizmus - + IV. Visszahúzódás- - V. Lázadás +/- +/-

Négyféle kiút Újítás Visszahúzódási reakció Ritualizmus Lázadás