A mezőgazdasági és a természetvédelmi földhasználat szerkezete (földhasználati zónarendszer)

A mezőgazdasági és a természetvédelmi földhasználat Az Európai Unióhoz való csatlakozás és a fenntartható (értékőrző) mezőgazdálkodás köztudottan igen szigorú követelményeket állít a magyar mezőgazdaság elé. Az Unió 1942-ben indított közös agrárpolitikája (Common Agricultural Policy, CAP) következtében nálunk is, csakúgy mint Nyugat-Európában, a mezőgazdasági területek nem termelő funkcióinak kell fokozatosan előtérbe kerülni. Nyilvánvalóvá vált, hogy a mezőgazdasági termelés és a természetvédelem területileg nem választható el egymástól.

A mezőgazdasági és a természetvédelmi földhasználat Kidolgozott modellek lényege: A nagyüzemi gazdálkodásnak áldozatul esett biotóphálózat (tulajdonképpen ökológiai foltok), az ún zöld folyosók (zöldterületek, védövek, parti sávok, élősövények, erdősávok, fasorok stb.) mint élőhelyek újjáélesztése. A természetközeli élőhelyeket azokon a területeken kell létrehozni, amelyek környezeti szempontból érzékenyek (Environmentally Sensitive Areas; ESA), tehát agroökológiai potenciáljuk egyébként is alacsony. A mezőgazdasági éa természetvédelmi földhasználat összeegyeztetésére már számos modellt kidolgoztak.

A mezőgazdasági és a természetvédelmi földhasználat Magyarország területének három típusú földhasználat kialakítása célszerű: Belterjes (intenzív) termelési célú földhasználat a kedvező agroökológiai potenciál, földhasználati teljesítőképesség, a tájgazdálkodás szempontjainak figyelembe vételével. Külterjes (extenzív) termelési célú földhasznosítás, mezőgazdasági termelésre viszonylag kedvezőtlen természeti adottságú területeken. Védelmi célú (a víz-, a talaj-, a természet- és a táj védelmét szolgáló) földhasználat. Magyarország területének mezőgazdasági és természetvédelmi földhasználati adottságait vizsgálók három típusú földhasználat kialakítását tartják célszerűnek.

Földhasználati zónarendszer (földhasználati piramis) Természetvédelmi magzónák: a természetvédelmi funkció kizárólagossága, egyéb célú földhasználat teljes tilalma, vagy a védelmi célnak teljes alárendelése. Védelmi zónák, pufferzónák: tájápoló, természet- és környezetvédelmi célú gazdálkodás, környezeti, foglalkoztatási, kulturális és rekreációs funkciókkal. Átmeneti zónák a mezőgazdasági termelés + védelmi és ergyébb funkciók erőteljesebb érvényesítésével, háborítatlan biotóphálózati rendszerekkel. A biotóphálózat zöldterületekből, szabad térségekből, védterületekből, élősövényekből, erdősávokból, fasorokból és egyéb regenerációs zónákból álló rendszer. A kutatók a tanulmányban felmérték az EU-ban zajló különböző intézkedések cél­területeit és ehhez igazodó zónarendszert alakítottak ki (földhasználati piramis). A Környezetileg Érzékeny Területek (ESA) rendszerének finanszírozásához az EU-ban a közös költségvetés 50, ill. 75%-os támogatást biztosít.

Földhasználati zónarendszer (földhasználati piramis) Agrárzónák: elsődlegesek a mezőgazdasági termelési funkciók, de érvényesítve az integrált, környezetkímélő gazdálkodás elveit. Művelés alól kivett területek: urbanizációs, fogyasztási-szolgáltatási, infrastrukturális és ipari funkciók.

Földhasználati zónarendszer (földhasználati piramis) A zónarendszer első három kategóriája a támogatások (várható) célterülete. Az első zóna a piaci versenykategóriába kerül és a legjobb termőhelyi adottságú területeket foglalja magában.

Földhasználati zónarendszer (földhasználati piramis)

Földhasználati zónarendszer (földhasználati piramis) A stratégia célja, hogy a földhasználatot és a természetvédelmet integrálja, a táj adottságainak megfelelően határozza meg a használat és a védelem intenzitását, egymáshoz viszonyított arányát. Az iparszerű gazdálkodás a földhasználati piramis kategóriahatárait drasztikusan fölfelé mozdította el, figyelmét szinte kizárólag a termelési célú használati funkciókra összpontosította. Feladat, hogy a határokat lefelé mozdítsuk el, csökkentve a belterjes földhasználat (elsősorban szántóművelés) területét, és minden kategóriában a neki megfelelő földhasználati intenzitást, gazdálkodási rendszert szorgalmazzunk.

Mezőgazdasági alkalmasság Az ország területének: 35%-a, mezőgazdasági területének 43%-a kiváló mezőgazdasági adottságú, az összes terület mintegy 10-12%-a, a mezőgazdaság területének közel 6%-a viszont környezeti szempontból kifejezetten érzékeny területeken helyezkedik el. A kutatók az Európai Unióban alkalmazott elvek, különféle térinformatikai eljárá­sok, módszerek eredményeként megállapították: Az ország területének 35%-a, mezőgaz­dasági területének 43%-a kiváló mezőgazdasági adottságú, az összes terület mintegy 10-12%-a, a mezőgazdaság területének közel 6%-a viszont környezeti szempontból kifejezetten érzékeny területeken helyezkedik el.

Mezőgazdasági alkalmasság A mezőgazdasági termelésre való alkalmasság megítéléséhez 15 mutatót (domborzati, talaj- és klímaparamétereket) használtak, A környezeti érzékenységet pedig 13 mutató (élővilág, talaj, víz) alapján értékelték.

Mezőgazdasági alkalmasság Az ország külterületén levő földrészletek elhelyezhetők egy 0-99 közötti mezőgazdasági alkalmassági és egy 0-99 közötti környezetérzékenységi értékskálán. A megalapozó tanulmány készítői ily módon olyan földhasználati zónarendszert alakítottak ki, ahol: a 100-as értékszám alatti területek a védelmi zónákba, a 100-125 közötti területek a külterjes (extenzív) agrárzónákba, a 125-ös érték fölötti területek pedig a belterjes (intenzív) agrárzónákba javasolhatók. Az ország külterületén levő földrészletek elhelyezhetők egy 0-99 közötti mezőgazdasági alkalmassági és egy 0-99 közötti környezetérzékenységi értékskálán. A mezőgaz­dasági alkalmassági értékszámból (MÁÉ) kivonták a környezetérzékenységi értékszámot (KÉÉ), majd a különbséghez hozzáadtak 100-at (MAÉ-KÉÉ+100).

Szántóterületek megoszlása (ezer ha)

Szántóterületek jellemzése az új földhasználati rendszerben A szántó művelési ágból kivont területek legnagyobb része gyep művelési ágba kerül  változó feltételek, igények esetén könnyen visszafordítható Több, mint 1 millió ha szántóterület csökkenés: olyan termőhelyeken, amelyek a mg. iparosítása előtt nem tartoztak a szántó művelési ágba Jelenlegi 4.7 millió ha szántóterület 50 %-a kimagasló agrár-potenciálú, 10%-a környezeti szempontból érzékeny területen található A legnagyobb agrárpotenciálú és legkisebb környezeti érzékenységű 3.2 millió ha területen intenzív szántók

Erdőterületek jellemzése az új földhasználati rendszerben Jelenleg: 1.8 millió ha erdőterület (19%-os erdősültség)  távlatilag tervezett erdőterület: 2.6 millió ha (28%) Erdőterület 80%-a gazdasági, 15%-a védelmi és 2%-a közjóléti rendeltetésű Erdőtelepítési terv: 533 ezer ha legrosszabb gyepterületen és 229 ezer ha legrosszabb szántóterületen

Gyepterületek jellemzése, hasznosításuk az új földhasználati rendszerben Gyepek 20%-a domb- és hegyvidéken található, az ország gyep-területének nagyobb része az Alföldön van (1.1 millió ha, 12%) Jó minőségű, intenzív gyep 50 ezer ha, extenzív, gyenge termő-képességű gyep 550 ezer ha, ebből 350 ezer ha-on (talaj)védelmi funkció  gazdaságosan hasznosítható fűhozam nem képez.

Gyepterületek jellemzése, hasznosításuk az új földhasználati rendszerben Termelési célú gyephasználat: kb. 1 millió ha, ennek 25%-a intenzív (állatartó telepek), 40-45%-a félintenzív, 30-35%-a extenzív hasznosítás (átmenet  védelmi gyepterület, puffer terület) Erdővel körülvett, erdőn keresztül megközelíthető gyepek (kiterjedés: 50 ha alatti, teljes ter.: néhány ezer ha, domb- és hegy-vidékek) Hegy- és dombvidéki völgyek oldalában lévő gyepek (több száz ha-os legelőterületek)

Gyepterületek jellemzése, hasznosításuk az új földhasználati rendszerben Állatállomány csökkenése  gyep, legelő nehezen fenntartható (legelő állatokra vonatkozó agrártámogatás módosítása, vidékfejlesztés) Alullegeltetés: legelő állatok számának csökkenése  legelőkre nem jellemző növényfajok betelepülése (bebokrosodás, beerdősülés) Kb. 550 ezer ha gyepterület felülvetett, műtrágyával, vegyszerrel kezelt  flóra jóval szegényebb Védett területeken (garantáltan vegyszermentes legelők) extenzív bioállattartás (magyar szürke)

Gyepterületek jellemzése, hasznosításuk az új földhasználati rendszerben Átmeneti gyepek létesítése: erdőtelepítés max. 15 ezer ha/év  erózió, defláció elleni védelem Új gyepesítés területei: legkisebb agrárpotenciálú és legnagyobb környezeti érzékenységű 788 ezer ha szántó, viszont a mai gyepterület 533 ezer ha-os erdősítése várható

Új művelési ág- és földhasználati szerkezet

Új művelési ág- és földhasználati szerkezet

A hegy- és dombvidéki területek, lápok és mocsarak természetvédelmi földhasználati sajátosságai A zárt erdővel körülvett gyepek fennmaradásáról hosszú távon is a természetvédelem regionális szervezete gondoskodhat. A legeltetés régiónként megfelelően differenciált támogatása nagyban hozzájárulna az ország jelenlegi táj szerkezetének - azon belül a természeti értékek - megőrzéséhez is. Az ország gyepterületének nagyobb része (1,1 millió ha) az Alföldön található. A legelőterületeken a rendszerváltozás óta a legelő állatok folyamatos csökkenése miatt egyre nagyobb területeken mutatkoznak az alullegeltetés jelei.

A hegy- és dombvidéki területek, lápok és mocsarak természetvédelmi földhasználati sajátosságai Ez a folyamat hosszabb távon a legelő bebokrosodásához vagy beerdősüléséhez vezet. A magyarországi természetes vagy természetközeli gyepek megőrzése nemcsak a lakosság egy részének megélhetését és a táj arculatának fenntartását biztosítja, hanem az adott területekhez kötődő rendkívül gazdag élővilágot is. A védett területek környezetében lévő nagy kiterjedésű gyepek megőrzése kiemelt feladat. Mindenképpen biztosítani kellene, hogy e területek között a természetes kapcsolat - zöld folyosó - fennmaradjon.

A hegy- és dombvidéki területek, lápok és mocsarak természetvédelmi földhasználati sajátosságai A hegy- és dombvidéki szántók erdősítése azért is kívánatos, mert olyan térségeken növekedne az erdők kiterjedése, ahol azok a táj szerkezetének legfontosabb meghatározói. A viszonylag jó termőképesség miatt a tulajdonosok várhatóan nehezen fognak művelési ág változtatásra ráállni. Jelentős szerepe lehet a pozitív szabályozóknak (pl. meg kellene szüntetni az eróziós veszélynek fokozottan kitett szántóterületekre vonatkozó támogatást, ugyanakkor kiemelt erdősítési támogatást kell biztosítani).

A hegy- és dombvidéki területek, lápok és mocsarak természetvédelmi földhasználati sajátosságai Az átalakításra kerülő szántók nagyobb részén erdőket és faültetvényeket célszerű létesíteni. Ez várhatóan hosszú munkafolyamat (15 000 ha/év). Fásítás. Biológiai értelemben a faültetvények az erdőkkel nem azonosíthatók. Fa-ültetvényeket ott indokolt létesíteni, ahol az erdőtelepítés feltételei nincsenek meg (pl. ahol a talajvíz túl mélyre süllyedt). Ilyen területeken többnyire csak tájidegen, de alkalmazkodó fafajokat lehet telepíteni (pl. akác, esetleg fekete fenyő).

Az árterek földhasználatának reformlehetőségei A hullámterek jelenlegi földhasználata közelítően azonos arányban oszlik meg a szántók, az erdők és a gyepek (rét, legelő) között. A szántók jelentős része magánkézbe került. A szántóföldi művelést célszerű volna mielőbb megszüntetni, mert ezek mai állapotukban is alkalmasak pl. fűz-nyár vagy tölgy-kőris-szil ligeterdők telepítésére. Gazdasági szempont indokolja valamennyi hullámtéri gyep fenntartását. A hullámtéri szántóterületek felszámolásának megkezdése után, a helyükre telepítendő erdők miatt e térségek erdősültsége (ami pozitív folyamat) azonban akár kétszeresre növekedhetne, vagyis a folyamat együtt jár a nyílt térségek fogyatkozásával is. A táj változatos szerkezetének és az ahhoz kötődő élővilágnak a megőrzése csak úgy biztosítható, ha nyílt területek is fennmaradnak. Ezért az átalakulási, ill. átalakítási folyamat előtervezésében tájökológusoknak is részt kell venniök. Az egyre nagyobb mértékű háziállat-fogyatkozás miatt a nem, vagy alig használt ártéri rétek, legelők súlyosan veszélyeztetik a gyalogakác (ámorfa) riasztó, agresszív elterjedését. A használaton kívüli gyepterületeken ez a növény oly mértékben képes el­terjedni, hogy sűrű állománya csaknem lehetetlenné teszi a gyep művelési ág visszaállítását. Az ártereken eluralkodó káros folyamat megakadályozására, a gyep állagmegőrzésére kiemelt figyelmet kell fordítani. A hullámterek jelenlegi földhasználata közelítően azonos arányban oszlik meg a szántók, az erdők és a gyepek (rét, legelő) között. A szántók jelentős része magánkézbe került. Az időnkénti áradások nitrogénben, foszforban gazdag iszapot terítenek szét és ez nemcsak a gazdasági, hanem a gyomnövényeknek is kedvez. A gyomok elleni védekezés kézi erővel ma már lehetetlen, a vegyszeres védekezés pedig a víz veszélyez­tetettsége miatt megengedhetetlen. Mindezek miatt a szántóföldi művelést célszerű volna mielőbb megszüntetni, mert ezek mai állapotukban is alkalmasak pl. fűz-nyár vagy tölgy-kőris-szil ligeterdők telepítésére. Ezek a korábban nagy kiterjedésű természetes erdőtípusok ma már az ún. veszélyeztetett erdőtársulások kategóriájába tartoznak. A szántóterületek csökkentését elsősorban a hullámtereken kellene kezdeni. (Ezt a folya­matot az állam többféleképpen segítheti: pl. meg kell szüntetni az ártéri szántókra vo­natkozó támogatást; fokozatosan biztosítani kell az erdősítésekre vonatkozó (kiemelt) támogatást stb.) Biztosítani kellene, hogy a hazai folyókat kísérő hullámterek teljes te­rülete (kb. 150 000 ha) a Környezetileg Érzékeny Területek kategóriájába kerüljön. Egyidejűleg gondoskodni kellene arról is, hogy a legeltetéssel, kaszálással történő hasz­nosítás fennmaradjon (Haraszti L. 1999). Az állatlétszám eloszlását, arányait a rét, legelő arányaihoz kell igazítani. Az eh­hez szükséges állami támogatást a Környezetileg Érzékeny Területekre vonatkozó (az EU számos országában már működő szabályozási) alapból lehet biztosítani. Az árvízvédelmi töltések szintjének növelése nem jelent hosszú távon megnyug­tató megoldást, ezért célszerű új, fenntartható megoldásokat keresni. Ezt a célt szolgálja a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése néven indított program, amelynek elemei: a meg­lévő töltések megerősítése és a hullámtér levezetőképességének növelése, vésztározók kialakítása. A program megvalósítása során kiemelt súllyal szerepel az ökológiai szem­pontok érvényesítése.

Az árterek földhasználatának reformlehetőségei A szántóterületek csökkentését elsősorban a hullámtereken kellene kezdeni. Gazdasági szempont indokolja valamennyi hullámtéri gyep fenntartását. A hullámtéri szántóterületek felszámolásának megkezdése után, a helyükre telepítendő erdők miatt e térségek erdősültsége akár kétszeresre növekedhetne, Célszerű új, fenntartható megoldásokat keresni. Ezt a célt szolgálja a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése néven indított program, amelynek elemei: a meglévő töltések megerősítése és a hullámtér levezetőképességének növelése, vésztározók.

A vízgazdálkodással (az ár- és belvíz-veszélyeztetettséggel) összefüggő földhasználati, birtokrendezési lehetőségek Magyarország területe a Kárpát-medence legmélyebb részén fekszik. Az ország területének 52%-át, megművelt területének kétharmadát veszélyezteti az árvíz és a belvíz. Az elmúlt évtizedekben az intenzív hasznosítási módok nagyobb részt kiszorították a hagyományos gazdálkodást, és hosszú távon nem tudtak a szeszélyesebb vízgazdálkodású környezeti viszonyokhoz igazodni. Az árvízi, illetve belvízi kockázat jelentősen csökkentette a termésbiztonságot. A rendezetlen tulajdonviszonyok, valamint a földhasználat és földtulajdon jelentős mértékű szétválása helytelen hasznosítást, sok esetben a hasznosítás felhagyását okozta.

A vízgazdálkodással (az ár- és belvíz-veszélyeztetettséggel) összefüggő földhasználati, birtokrendezési lehetőségek A hullámtéri területeken a természetvédelmi és árvízvédelmi érdekek, valamint a gazdálkodók érdekei ütköznek. Elsődleges szempont az árvízvédelmi és természetvédelmi érdekek egyeztetése, és ehhez kell igazítani a gazdálkodói érdekeket. A hullámtéri területek előbbi szempontok szerinti hasznosítására legmegfelelőbb az extenzív gyepgazdálkodás, fás legelők, vizes élőhelyek kialakítása, Az árvíz lefolyását nem akadályozó területeken pedig elsősorban a természetes növénytakaró, őshonos erdők fenntartása.