A Boldogasszony Iskolanővérek alapítójának története

Élt Bajorországban, Regensburg mellett a Duna partján, Stadtamhof városkában egy Karolina Gerhardinger nevű kislány. Amikor hat éves lett, szülei elvitték a közeli Notre Dame nővérek iskolájába. Karolina izgatottan várta ezt a napot. Nagyon szeretett tanulni, és jól is ment neki. 2

Sajnos nagyon nehéz idők jártak akkoriban. Napóleon, a nagy francia hadvezér meg akarta hódítani egész Európát, még Regensburgot is megtámadta. Karolina édesapjával együtt a padlásablakból nézte az égő házakat és a harcoló katonákat. Bár nagyon félt, nem menekült el a borzasztó valóság látványától. 3

Karolina édesapja, Willibald Gerhardinger hajósmesterként utasokat és különböző árukat szállított tutajjal a Dunán. Egy alkalommal, mikor Karolina elkísérte édesapját Bécsbe, örvény mellett haladtak el. Az utasok szörnyen megijedtek és kiabálni kezdtek a himbálódzó fedélzeten. A kislány nyugtatta meg a felnőtteket, hogy bízzanak apjában, aki át tudja vinni őket a veszedelmen. 4

Franciska mama, Karolina édesanyja jószívű asszony volt. Kislányával együtt gyakran meglátogatta a szegénykórház elhagyatott betegeit. Sütöttek nekik süteményt, és vittek számukra almát a kertjükből. 5

Mikor Karolina 12 éves lett, nagy szomorúság érte a Notre Dame nővéreket. Az állam elvette tőlük a kolostort és az iskolát. El kellett hagyniuk Stadtamhofot. Ki fogja ezután tanítani a gyerekeket? 6

Michael Wittmann plébános atya megtalálta a megoldást. A frissen végzett iskolás lányok közül felkérte Karolinát és két barátnőjét, hogy ők folytassák a tanítást. Bár Karolina szeretett volna édesapjával világot látni, mégis igent mondott erre a szép feladatra. 7

A rábízott 20 kislányt Karolina nagyon ügyesen tanította annak ellenére, hogy nem volt külön terem, ahol foglalkozzon velük. A másik két lánnyal és a káplán atyával, aki segített nekik, egy helyen dolgoztak: minden sarokban másféle óra zajlott. A nehézségek nem vették el Karolina kedvét, a tanítás egyre több örömet szerzett neki. A gyerekek is megszerették őt, és még akkor sem akartak hiányozni az iskolából, ha megbetegedtek. 8

Gyuri atya, a káplán napról- napra bevezette a három tehetséges lányt a tanítás tudományába. Munkájuk eredményeként az iskola egyre híresebb lett. 9

A három barátnő, Karolina és a két Anna, a sok tanulásnak és tapasztalatnak köszönhetően megfelelt a vizsgán, és 15 évesen megkapták a tanítónői oklevelet. 10

Nemsokára nagy nehézséggel kellett megküzdeniük: az állam elvette az iskolatermet, ezért a gyerekekkel négy évre át kellett költözni a szegénykórházba. Karolina csoportjának egy olyan szoba jutott, melyben egy idős néni lakott kecskéjével. A kis állat gyakran belemekegett az órába, a gyermekek nem kis mulatságára. Karolina azonban minden alkalommal ügyesen visszaterelte figyelmüket. 11

Négy év múlva végre kaptak egy iskolaépületet, és a három tanító beköltözött. Azok a lányok, akik már befejezték az iskolát, nem találtak munkát maguknak. Ezért Karolina varróiskolát indított számukra. Wittmann atya szerezte be az anyagokat, és az elkészült ruhákat szétosztották a szegények között. 12

Vidám zsivaj töltötte be az iskolaudvart, ahol a tanítónők a szünetekben együtt játszottak a kicsikkel. Ez is hozzátartozott a neveléshez. 13

Egyre erősödött a vágy Karolinában, hogy egész életét a gyerekek nevelésének szentelje. Különös figyelemmel fordult a nehéz sorsú szegény gyermekek felé. Ebben a tervében Anna Hotz is támogatta, és két új társa, Barbara és Mária kisasszony. 14

A Gerhardinger házat eladták, és árát a szegények gondozására fordították. Karolina és társai elhatározták, hogy szerzetesnővérekként folytatják a tanítást. A városi tanács azonban nem engedte, hogy kolostort alapítsanak. Hogyan legyenek akkor így szerzetesnővérek? Amikor Karolina édesapja, Willibald úr meghalt, Franciska mama beköltözött az iskolába, és vezette a háztartást. 15

Wittmann atya barátja, Job atya megígérte, hogy egy másik városban, Neunburgban, segít nekik kolostort és iskolát alapítani. Pénzzel is tudta őket támogatni, hiszen a bécsi császári palota papjaként magas fizetést kapott. 16

Karolina, Barbara és Mária átköltöztek hát Neunburgba, és magukkal vittek egy siketnéma kislányt is, akinek nem volt senkije. Karolináék bár nagyon szerették Stadtamhofot, mégis elfogadták a segítséget, hiszen ez volt az egyetlen útja annak, hogy szerzetesnővérek lehessenek. 17

Egy üres templomot kellett átalakíttatniuk kolostorrá és iskolává. Időközben azonban Jób atya súlyosan megbetegedett, majd meghalt, így támogatása elmaradt. A tanítónők nélkülöztek, az építkezés pedig leállt. Karolina mégis bízott a Gondviselésben. 18

Merész lépésre szánta el magát. Egyedül elutazott Bécsbe Karolina Auguszta császárnéhoz, majd Münchenbe I. Lajos bajor királyhoz. Mindkettőjüktől jelentős pénzadományt kapott az iskola javára. Minden jóra fordult. 19

A tanítónők végre megkezdhették a szerzetesi életet. Karolinát ezután már Terézia nővérnek, Terézia anyának nevezték. Hamarosan más fiatal lányok is csatlakoztak a közösséghez, azaz az iskolanővérekhez. Terézia nővér volt a főnöknőjük, aki lelkesítően és Istenbe vetett erős hittel vezette a többieket. 20

A közösség egyre bővült, hamarosan kinőtték a kolostort. A nővéreket sok városba és faluba meghívták, így egyre több házat alapítottak. A szerzetesrend központja Münchenbe került át, ahol a kolostort maga Terézia anya tervezte. Ezután már innen irányította a rendet. 21

Az iskolanővéreket hamarosan a tengeren túlra, Amerikába is meghívták. Hosszú és veszélyes volt a hajóút, a szárazföldre érve pedig át kellett törniük az őserdőn. A viszontagságos út során egyikük meg is halt. Terézia anya és öt társa mégis bátran megkezdte a missziót e távoli földrészen is. 22

Egy évvel később érkezett vissza Terézia anya Münchenbe, és fáradhatatlanul folytatta az iskola alapításokat Európában. Magyarországon Temesvárra telepítette le először a nővéreket 1858-ban. Ekkor már 61 éves volt. 23

A sok utazáshoz, ügyek intézéséhez az imából merített erőt. Sokszor oldott meg nehéz problémákat Isten erejébe kapaszkodva. 24

Még mindig el-ellátogatott a nővérközösségekhez, hogy bátorítsa őket május 9-én halt meg. Ezért szoktuk május 9-én ünnepelni őt, hiszen ez volt az „égi születésnapja”. 82 évesen már igen gyenge volt, de még mindig szeretett beülni az osztályokba, hogy láthassa a gyermekeket. 25

Szent II. János Pál pápa november 17-én a római Szent Péter bazilikában boldoggá avatta. Németországban a nemzet nagyjai között tisztelik. Ma a világ 35 országában körülbelül 3000 iskolanővér tevékenykedik. A Magyar Tartományban nyolc nővérközösség folytatja Terézia anya megkezdett munkáját. 26 A boldoggá avatásra készült festmény

A világ minden táján sokféle ábrázolással állítottak neki emléket. Terézia anya szobor Japánban 27

Terézia anya és egy kisgyerek szobra Ambergben, Németországban 28

Németországi festmény 29

Japán festmény 30

Németországi festmény bajor címerrel 31

32 Terézia anya ikon jellegű ábrázolása Budapesten, a nővérebédlőben Petra nővér pasztellkréta rajza

33 Bronz szobor Debrecenben, a Svetitsben

34 Festmény Szegeden, a Karolina iskolában

35 Festmény a budapesti kápolnában

36 Bronz szobor Amerikában a fiatal Karolináról

37 Jelenet a Terézia anyáról szóló magyar filmből: A film két része megtekinthető a Boldogasszony Iskolanővérek Youtube csatornáján: Karolina 1. Karolina 2.

Készült a Gerhardinger Mária Terézia (Egy tanítónő, akinek szíve van) című könyv nyomán. Az illusztrációkat M. Monika Schulze bajor iskolanővér készítette.