Ó csak levél! Mi fájdalom! Lásd sír te hű Urad! Ilyen kevés tehát hited? Csak így szeret kemény szíved? Nincs rajtad semmi más: Csupán levél, csupán levél! Dicséretek – 432/1
Ó csak levél! Az életed Gyümölcse hol marad? Urad mióta várja már, Ha nincs, ítélet árja vár! Jaj, hogyha nem terem Mihaszna fán, levél csupán! Dicséretek – 432/2
Ó csak levél! Szégyelld magad, Ha életed ilyen! Eltékozolva jó időd, Remegve nézd örök jövőd, Ha rajtad itt csupán Gyümölcstelen levél terem! Dicséretek – 432/3
Ó csak levél! Hogy állsz te meg, Ha kell, az Úr előtt? Eljő s aratni fog hamar, A csűrbe jó magot takar. S te égsz a polyva közt! Halld, így beszél a sok levél! Dicséretek – 432/4