, Csanádi egyházmegye első püspöke.
Élete Atyja, Gerardo velencei patrícius volt és rokonságban állt a Centranigo családdal, amelyből Péter ( ) dózse született. Öt évig tanult az Isola di San Giorgio Maggiore Benedek-rendi kolostorában, majd a szent könyvek tanulmányozásához fogott, s már korán felébredt benne a vágy, hogy szent Jeromos iratait magában a betlehemi monostorban olvashassa. Atyja, Gellért, valamikor közt részt is vett abban a népes zarándoklatban, amelyet a velenceiek Jeruzsálembe indítottak; az arabok azonban megölték, mire fia, György, az ő nevét vette föl.
Élete 1005 táján szerzetestársai már valami kisebb tisztségre (valószínűleg perjelségre) választották meg a mintegy 25 éves ifjút, akit ekkortájban szenteltek pappá; apátja, Vilmos, a monostor iskolájának tanítójává szemelvén ki őt, a quadrivium elvégzésére, Bolognába küldte. Onnan 5 év múlva hazatérvén, Vilmos halála után rendtársai apáttá választják. Csak vonakodva fogadta el a kitüntetést, s nemsokára le is mondott róla, hogy régi vágya szerint, a Szentföldön telepedjék le.
Hagyatékai -Vértanúságának helyét utóbb Szent Gellért hegyének nevezték el, a nép a Csanádon eltemetett püspököt, azonnal szentként kezdte tisztelni, 1083-ban pedig István királlyal és Imre herceggel együtt az egyház is a szentjei közé iktatta. Szent Gellért (San Gerardo) megmaradt ereklyéit – bebalzsamozott testét, piros miseruhában és piros infulában – most a Velencei lagúnában fekvő Murano egyik templomának oltára alatt őrzik. Művei Bolognában, Prágában és Győrött, valamint Szegeden a Fogadalmi Templomban (a „Dómban”) (s onnan még 3 helyen) vannak szétszórva. Fennmaradt életművét (Deliberatio Gerardi Morosanae Ecclesiae Episcopi supra hymnum trium puerorum ad Isingrimum liberalem) először 1790-ben gróf Batthyány Ignác erdélyi püspök adta ki; ez a hazai tudományos irodalom legrégibb emléke.
Hagyatékai -Szent Gellért a Szeged-Csanádi egyházmegye védőszentje ban a Nagybecskereki egyházmegyét elsőszámú védőszentjükként az ő oltalma alá helyezték márciusában helyezték el a budapesti Belvárosi Plébániatemplom egyik kegyoltárján, a Szent Gellért püspök vértanú addig Muránóban őrzött ereklyéjének egy részét.