Nagy Beáta,Pap Kálmán,Kasza Angéla Mária és Szűcs Emese LEVÉDIA Nagy Beáta,Pap Kálmán,Kasza Angéla Mária és Szűcs Emese

Az ősmagyarok 830-as évek idején költözhettek el Magna Hungariából a Don és Alduna közti területre, ahol a törzsek a folyók mentén besenyő minta szerint éltek. A magyar törzsek közül négy a Dnyeper és az Alduna közt, a három pedig a Dnyeper és Don közt élhetett. (A kabar törzs(ek) később, 862-881 közt csatlakozhattak.) A nyugati törzsek közé tartozhatott Árpád és Kuszán törzse, míg a keleti törzsek közt a legjelentősebb Levedi, törzse lehetett.

A magyar őstörténet olyan részét képezi történelmünknek, mely sajnos nem tekinthető teljes mértékben bizonyított és egyetlen elmélet mentén bemutatható egzakt tudományos leírásnak. Őstörténet időbeli, térbeli szakaszainak, a történések leírásának és első történelmi alakjaink titulusának, szerepének megfogalmazása mentén több elmélet alakult ki. Az egyes elméletek azon kevés forrásra támaszkodnak, melyek vándorlásunk során a környező írástudó népcsoportok hagytak maguk után

Levédia, melyet az Azori-tenger, Don, Donyec folyók határoltak, VIII Levédia, melyet az Azori-tenger, Don, Donyec folyók határoltak, VIII. században éltek itt őseink. Itt a magyarok a Kazár Birodalom fennhatósága alá tartoztak, amely egységes államszervezettel rendelkezett. Nagy változások a magyarság életében. A földművelésben megjelenik az eke használata, a kertgazdálkodás és szőlőtermesztés, és megkezdődött a sertés- szarvasmarha- és baromfitenyésztés. Kialakult a kettős fejedelemség, az egyik volt a főfejedelem (kündü), és a másik az alfejedelem (gyula). Bolgár, török népekkel kerültek kapcsolatba, melynek hatása a szellemi életben érvényesült, ekkor jelenik meg a rovásírás. 830 körül belháború rázza meg a Kazár Birodalmat, ennek következtében a kazár-magyar viszony megromlik, és a magyarok elhagyják Levédiát.

A történetírás a vérszerződést a 9 A történetírás a vérszerződést a 9. századra, Álmos vezér idejére, a magyarok szállásterületének megváltoztatásának időpontjára teszi. Anonymus, feltehetően III. Béla király jegyzője a következőképpen ír krónikájában a vérszerződés előzményeiről és lefolyásáról: „Midőn ugyanis a magyarok Levediából Etelközbe indultak, a kazár fejedelem tanácsára egyetlenegy vezért választottak Álmos személyében, s neki hűséget fogadván, a hét vezér a hagyományok szerint «saját véröket pogány szokás szerint egy edénybe bocsátva», a következőkre esküdött meg:”[1]

Konyveszet: Vilagtortenelmi enciklopedia Google.hu