Az idill és a halál kettőssége Radnóti Miklós költészetében Tragikus feszültségnek két pólusa: 1. a halálos fenyegetettség tudata 2. az élet igenlése: szabadság, szépség szeretete, a szerelem megfogalmazása. - Feladat: a helytállás, (belső tartás) - Alapja: az antik tartalmi és formai harmónia, az idill

Az ecloga műfaj Az ekloga (ecloga) görög eredetű lírai műfaj, gondolatok, érzések szembesítésére alkalmazott dialogikus forma, amely idilli, bukolikus azaz pásztori világot mutat be hexameteres verseléssel. Az antik ekloga különösen kedvelt témái: a szerelem és az erotika. Vergilius megújítja, sőt új tartalmakkal is megtölti Theokritosz bukolikáit: az ő műveiben már nem valódi, hanem allegorikus pásztorok szerepelnek, megszólalók valójában költők, filozófusok.

A magyar irodalomban a pásztori költészet hatással volt Balassi, Zrínyi, Csokonai műveire. Radnóti költészetében válik az ekloga az életmű reprezentatív műfajává, kifejezve a személyes sors, a költői feladat, a társadalmi-politikai helyzet legfontosabb problémáit. Ecloga-ciklus terve.

Első ecloga (1938.) Természeti díszlet adja a költő és a pásztor párbeszédének hátterét. (ókori minta)- valójában a költő 2 énje beszélget A természet nyugalma ellenpontozza a dialógus tárgyát, a háborúról és a költészet értelméről való eszmefuttatást. Mi a költő sorsa az irgalmatlan világban? A költő undorodik a világtól, a természetbe menekül, meglátogatni a pásztort. A pásztor figyelmezteti, csalóka ez a tavasz: fenyegető fagy- élet és halál-tavasz és tél. García Lorca és József Attila halálára tett utalás a költősors tragikus voltára. Senki sem törődik vele, hogy egy költő meghal. Az egyén sorsa, a művész sorsa : „Észre se vették” Hiányos költői kérdések, alliteráció (lepke lebeg) Az utolsó rész költői vallomás, arc poetica : tölgy hasonlat. (rajta van a zsidóság bélyege, hiába keresztelkedett át, de ír, mindvégig) Rímtelen hexameter (spondeus: _ _, daktilus: _ u u váltakozása)

Negyedik ecloga (1943) A Negyedik ecloga (1943) dialogikus forma, a költő és a hang (nincs pásztor) párbeszédében Radnóti kételyei vitáznak egymással. A költő bizonytalan, a hang nyugtatja meg. Reménykedés és reménytelenség vitája. A "költő" bizonyítva látja, hogy nem kellett volna megszületnie ↔ A belső Hang azokat az értékeket sorolja, azokat az emlékeket idézi, melyekért érdemes vállalni az életet. Sajátossága a Radnóti-világképnek, hogy az apró, normális körülmények között fel sem tűnő emlékmozaikok jelentik a kapaszkodót a lírai én számára.

Szerkezet: 3 rész, párhuzamos, ellentétes felépítéssel: érv (költő) – ellenérv (Hang). 1. rész: ember rossz világba születik –ebben rejlik a tragikus sors. ↔Hang: de a költő mégis kiválasztott, küldetés 2. rész: nem lehet szabad ↔ hang: a természet, szerelem élményt adott. (bukolika felvillanása) 3. rész: fizikailag nincs szabadság, halálraítéltség érződik. Egzisztencialista gondolat: csak a halál pillanatában lehet szabad. ↔ Hang: utolsó pillanatig küzdeni és tiltakozni kell. A Költő az élet realitásával számol, az erősödő fenyegetettséggel, a közeli pusztulással. Az egyedi lét tragikumát oldja a Hang utolsó megszólalása: a természet rendje a halál. Végső kicsengés: az embernek vállalnia kell a sorsát, ha szörnyű, akkor is, feladatunk van, ezért születtünk. „Az égre írj, ha minden összetört”. Létösszegző vers (múlt-jelen-jövő) -rímes időmértékes. : változó hosszúságú jambikus lejtésű sorok Szabályozott szabadvers, azaz fellazított rímelésű és metrumú költemény