A balti népek Laczházi Aranka

A „balti” szó értelmezése   (1) földrajzi, geopolitikai A két világháború között független köztársaságok 1940-től a Szovjetunió „balti köztársaságai” 1989: Balti út (élőlánc a függetlenségért: Tallin-Riga-Vilnius, 600 km) 1990: a függetlenség visszanyerése 2004: Európai Unió Észtország: 45.000 km2 1,4 millió lakos   Lettország: 65.000km2 2,3 millió lakos folyó: Daugava (Dvina, Düna)   Litvánia: 65.000 km2 2,9 millió lakos folyó: Nemunas (Nyeman/Memel)

A „Balti út”, 1989.augusztus 23.

Kihalt a XVIII. században. A „balti” szó értelmezése (2) nyelvészeti, filológiai   F. Nesselmann német nyelvész, 1845: „baltische Sprachen” terminus megalkotása A balti nyelveknek (különösen a litvánnak) kitüntetett helyük van az indoeurópai nyelvek kutatásában. „Ha a latin az indoeurópai nyelvek múzeuma, akkor a litván a rezervátuma”. (Zoltán András) Finnugor + német hatás Szláv hatás Kihalt a XVIII. században. archaikus Óporosz Lett Litván

LETTEK A Livóniai Konföderáció Német telepesek hozzák létre a XIII. században: Német Lovagrend + német kereskedők, iparosok Riga alapítása: 1201 Keresztény térítés, a helyi lakosság leigázása A németek aránya a lakosságon belül max. 10%, mégis tulajdonképpen német állam, szoros kapcsolatban a mindenkori német kultúrával. A helyi lakosság: lívek, észtek, lettek = Undeutsch „nem német” – a társadalom alsó rétegei: parasztság. Nincs írásbelisége, a hagyományos népi kultúrát őrzi. A lett nyelvű értelmiség felemelkedése: XIX. század → nemzeti mozgalom, független Lettország: 1918. Egészen a XX. századig a lettek idegen uralom alatt éltek.

LITVÁNOK: volt saját államuk Litvánia első említése: Querfurti Brúnó /Bonifác szerzetes mártírhalála kapcsán ; 1009: Lituae, Quedlinburgi évkönyvek “...a Bonifácnak nevezett Szent Brúnó püspököt és szerzetest hittérítő missziójának második évében Ruszia és Litvánia határán a pogányok fejbe vágták és ő 18 társával együtt február 23-án az égbe szállt.”

Első királyuk: Mindaugas, koronázása –1253: ez az egyetlen sikeres államalapítás a régióban a nyugatiak megjelenését követően! Vilnius alapítása: Gediminas nagyfejedelem, 1323. A város alapítását a legenda szerint az álmában látott vas farkas sugalmazta. → vö. Róma alapítása → A legenda létrejötte a litván kultúra nyugat-európai, reneszánsz orientációjáról tanúskodik. Litván Nagyfejedelemség: a XV. századra éri el legnagyobb kiterjedését : kb. 1 millió km2 A Litván Nagyfejedelemség hivatalos nyelve nem a litván hanem az ekkor már fejlett írásbeliséggel rendelkező keleti szláv lesz. A litván a XVI. századig csak a szóbeli kultúrában, a folklórban él.

A Litván Nagyfejedelemség Népei: litván (csak kb.20%!) keleti-szláv német (főleg városokban) zsidó karaim (Vilnius környékén) tatár (Vilnius környékén) Nyelvek: hivatalos, írott nyelv: keleti szláv német latin jiddis tatár karaim litván: csak szóbeli használat! Forrás: Bojtár E.: Bevezetés a baltisztikába Vallások: pravoszláv, katolikus, görög katolikus, óhitű ortodox, zsidó, muzulmán, karaita judaizmus, lutheranizmus, kálvinizmus, arianizmus.

Jonas Mackevičius: „Nagy Vytautas a Fekete-tengernél“

Piotr Stachiewicz, Litvánia megkeresztelése(1910) A kereszténység felvétele: 1387: Jogaila fejedelem és Hedvig magyar királylány házasságkötése kapcsán → lengyel-litván perszonálunió A Jagelló dinasztia kezdete A litvánok „Európa utolsó pogányai” → a pogány szokások sokáig, a XVIII. századig továbbélnek. Piotr Stachiewicz, Litvánia megkeresztelése(1910) Jogaila és Hedvig szobra a Budai Várban (2013)

Reformáció és ellenreformáció az írásbeliség megjelenése a balti nyelveken: az első könyvek litvánul, lettül és óporoszul is. a vilniusi jezsuita kollégium alapítása, majd egyetemi rangra emelése 1579-ben, Báthory István erdélyi fejedelem, litván nagyfejedelem által. Vilnius és a litván vidék barokk arculata Az első litván könyv: Mažvydas Katekizmusa, 1547 A Péter-Pál templom Vilniusban

A Vilniusi Egyetem Alapítása: 1579, Báthory István erdélyi fejedelem, 1576-1586: litván nagyfejedelem Közép-Európa egyik legrégebbi egyeteme

Litvánia a gótika, majd a barokk kultúra legkeletibb színtere. A vilniusi barokk Litvánia a gótika, majd a barokk kultúra legkeletibb színtere. Litvániában a barokk építészetnek saját iskolája alakult ki, az az úgynevezett „vilniusi barokk”. Vilnius történelmi óvárosa az UNESCO világörökség része. A barokk magaskultúra hatással volt a népi kultúrára is: például a hagyományos litván fafaragást új témákkal gazdagította: elterjedtek a fából faragott szentábrázolások. A Kálvária templom A Szent Kázmér templom, az első barokk templom Vilniusban.)

A hagyományos kultúra A kereszténység előtti szellemi kultúráról az tudjuk, hogy Természeti jelenségeket (mennydörgés, villámlás, nap, hold, tűz), állatokat, növényeket féltek és tiszteltek. Szent ligeteik voltak, ahová csak a sámánok léphettek be. Az erdőket, mezőket, vizeket szellemek, manók, sellők lakták. Az állatok közül megemlítendő a kígyó tisztelete: olykor még otthonukban is tartottak kígyót (tulajdonképpen inkább valamiféle siklót), tisztelték, gondozták. Ez volt a ház és a család jólétének záloga. A mindennapi élet eseményeit nőalakként elképzelt lények irányították, hozzájuk fohászkodnak például a népdalokban is. Ezeknek a mitológiai lényeknek, természeti erőknek a stilizált szimbólumai (ld. A következő dián) megjelennek a népművészetben, a használati tárgyakon (pl. beleszövik ruhadarabokba). Ez ma is élő hagyomány.

Szimbólumok és jelentésük a baltiak népművészetében 1.Kereszt; csillag, tűz 2. Mára (két elemből áll; a szülés képessége) 3. Égbolt (védelem) 4. Laima (szeretet, család) 5. “rózsa”, életfa (szépség, egészség) 6. “Holló szeme” (termékenység, föld) 7. “svastika” Perkúnas (Villám-isten), Nap 8. “lovak”, “jumis” (termékenység, ikrek) 9. Fenyő (Laima jele) 10. Kígyó (mentális erő, energia, egészség) Szimbólumok és jelentésük a baltiak népművészetében Kígyó “Pogány keresztek” – a litvánoknál

A népdalok fontos elemei a mai litván, lett önazonosságnak: ezekben rejlik az autentikus litván, lett kultúra. A XIX. századi nemzeti mozgalmak egyik alapvető tevékenysége volt a népdalgyűjtés. Népdal-fesztivál a Baltikumban Az első dalosünnep 1873-ban volt. Sutartinė A litván népdalok egy típusa, az UNESCO szellemi kulturális örökség része. Nagyon ősi éneklési mód: monoton, primitív dallam, szövege főleg értelemmel nem bíró szótagokból áll. Lásd például: http://www.youtube.com/watch?v=ziQLKMhMkBw http://www.youtube.com/watch?v=Wij_cgVGOxw

A könyvhordók (knygnešys) •A nemzeti identitás másik fontos eleme a saját nyelven írott könyv tisztelete, az ezért való közdelem. •1863-1904 között az orosz kormányzat betiltotta Litvániában a latin betűs könyvek kiadását és birtoklását. Illegális népmozgalom szerveződött a könyvek külföldről történő becsempészésére. Ezek a csempészek a „könyvhordók” (knygnešys). • Az 1897-es oroszországi népszámlálás szerint a litvánok 47%- a tudott olvasni. Ez kétszerese a birodalmi átlagnak.

Ajánlott irodalom: A világ nyelvei. Főszerk. Fodor István Ajánlott irodalom: A világ nyelvei. Főszerk. Fodor István. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1999. Bojtár Endre: Bevezetés a baltisztikába. Budapest: Osiris, 1997. Bojtár Endre: Európa megrablása. Budapest, 1989. Bojtár Endre: Litván kalauz. Budapest, 1990. Halecki, Oskar: A nyugati civilizáció peremén. Budapest: Osiris, 1995. Laczházi Aranka (ismertetés): Magyarok a Litván Nagyfejedelemségben a Jagellók és Báthory István korában. [Ragauskienė, Raimonda: Vengrai Lietuvos Didžiojoje Kunigaikštystėje Aleksandro Jogailaičio ir Stepono Batoro laikais (1492–1586 m). — Hungarians’ Status in the Grand Duchy of Lithuania under the Rule of Jagiello and Stephen Batora (1492–1586).= History. A Collection of Lithuanian Universities' Research Papers (Istorija. Lietuvos aukštųjų mokyklų mokslo darbai), issue: 72/2008, p.21-31, on www.ceeol.com ] – Kisebbségkutatás 18. évf. (2009) 4. szám, 756 – 759. Laczházi Aranka: A balti németség és a lett nemzet: fejezetek a “közös” történelemből. — Keresztirányok. Budapest 1999, 74–90. Nītiņa, Daina: Könyv a lett nyelvről. Folia Baltica I. Szombathely, 1998. Rauch, G. von – Misiunas R. J. –Taagepera R.: A balti államok története. Budapest. Osiris-Századvég, 1994. Sabaliauskas, Algirdas: Mi, baltiak. Vilnius, 2012. Venclova, Tomas: Litvánok és… Válogatott esszék. Budapest, 2003. Venclova, Tomas: Vilnius. Egy város Európában. Ford. Tölgyesi B. Budapest, 2009. Zinkevičius, Zigmas: The History of the Lithuanian Language. Vilnius, 1998. Zoltán András: Vannak-e balti jövevényszavaink? – Zoltán András: Szavak, szólások, szövegek. Nyelvészeti és filológiai tanulmányok. Kisebbségkutatás Könyvek. Lucidus Kiadó, Budapest, 2005. 29-34.o.