Biológiai embertan II. 5. Előadás

Következő irodalom Juhász Nagy Pál – Zsolnai László: Az ökológia reménytelen reménye. Bp. ELTE 1992.

II. A fajok sokfélesége és a rendszerezés Minimum négy millió faj létezik a Földön Ezek mintázatba rendeződnek (növények, állatok, gombák, sejtmagvas egysejtűek, sejtmagnélküliek stb.) Sokfélék. A problémával a rendszertan (taxonómia) foglalkozik - biológiai osztályozás nehéz feladat (pl. lepkék, ivari dimorfizmus,stb.) A rendszerezés céljai: 1/ azonosítás 2/ a természet rendjének leírása A rendszertan alapegysége: a faj A rendszertan a 18. században virágzik (primátusát a 19. sz. végével veszti el)

Arisztotelész (i. e. 384 – 322) Természetfilozófiai művek: Fizika (Physica) Az égbolt (De Caelo) A keletkezésről és a pusztulásról (De generatione et Corruptione) Meteorológia (Meteorologica) Természettani munkák: Állattan (Historia Animalium) Az állatok részei (De Partibus Animalium) Az állatok mozgása (De Motu Animalium) Az állatok járása (De Incessu Animalium) Az állatok keletkezése (De generatione Animalium) Bizonytalan eredetűek: A színekről (De Coloribus) Természeti problémák (Problemata physica) A természetfilozófiai műveket a tíz kötetes Metafizika követi.

Arisztotelészi osztályozás A logikája a biológia területén is megnyilvánul kettéosztás módszere: - fölérendelt csoport (Nem = genus) - két alcsoport (faj = species) ezt többször is megismételheti A genus és a species fogalmai tehát a logikából erednek (nincs közük a biológiai genushoz és specieshez) De az állatok osztályozásában nem ezt a módszert követte! - sok jellemző alapján osztja a csoportokat

De partibus animalium Ókori természetbölcselet alapelve: Négy őselem – négy minőség – négy testndv – négy alkat A meleg és nedves organizmusok a lélek magasabb formáival rendelkeznek Állatok osztályozása a lélek-tartalom alapján történik: vérrel rendelkezők (négy csoport) ill. nem rendelkezőek milyen minőségű tojással szaporodnak

Állatok rendszertana MELEGVÉRÛEK Elevenszülőek 1. Ember 2. Bundás négylábúak (szárazföldi emlősök) 3. Cetfélék (tengeri emlősök) Tökéletes tojással 4. Madarak 5. Pikkelyes négylábúak (hüllők, kétéltűek) 6. Halak VÉRTELEN ÁLLATOK Nem tökéletes tojással 7. Lábasfejűek 8. Rákfélék Bábrakóak 9. Rovarok Nyálka, sarjadás útján 10. Mészhéjúak (kagylók) Spontán úton szaporodóak 11. Virágállatok

A tudományos rendszertan Andrea Cesalpino (1519 – 1603) az arisztotelészi rendszerzést használja még, s igyekszik egy-egy tulajdonság alapján osztályozni A több szempontra történő figyelést először Linné hangsúlyozza Carl Linné (1707 – 1178): Systema Naturae a szempontokat standardizálja kettős nómenklatúra hierarchikus rendet alakít ki (faj, nemzetség, rend, osztály) – áttekinthetőség! mesterséges rendszer (néhány természetes elemmel)

Cesalpinus

latinosan Cesalpinus, olasz filozofus, botanikus és fiziologus, szül latinosan Cesalpinus, olasz filozofus, botanikus és fiziologus, szül. Arezzóban (Toscana) 1519., megh. Rómában 1603 febr. 23. Pisában orvosi, bölcseleti és természettudományi tanulmányokkal foglalkozott; utóbb VIII. Kelemen pápa házi orvosa és a római Sapienzá-n tanár volt. Művei: De plantis libri XVI. (Firenze 1853), amelyben, mint Linné előzője, a virágzatok alakját és gyümölcsöt veszi a növények osztályozásánál alapul; Questionum medicorum libri Il (Velence 1598), melyben mint Harvey előhirnöke a vérkeringésre, különösen a tüdőkön átmenő kis vérkeringésre vonatkozó észrevételeit közli, anélkül azonban, hogy Harvey felfedezésének legfontosabb pontjáról sejtelme volna;

Carl von Linné (eredetileg Carolus Linnaeus) (Rashult, 1707. május 23 Carl von Linné (eredetileg Carolus Linnaeus) (Rashult, 1707. május 23. – Hammarby, 1778. január 10.) svéd természettudós, orvos és botanikus. Megalkotta a modern tudományos rendszerezés alapelveit, a rendszerezés kategóriáit (a taxonokat) és kidolgozta a modern tudományos nevezéktant, az élőlényekre alkalmazta a kettős elnevezést tudományos névként. Alapjaiban ma is az ő elveit és eljárását használják a biológiában. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „L.”. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Linnaeus”.

Scala naturae A természet értelmes nem pedig önkényes rendszer – vélik a természetvizsgálók Egy fölöttes princípium tartja meg a rendjét A rend rangsort is jelent A lények lineáris láncolatot alkotnak (ranglétrát) Charles Bonnet (1720 – 1793) Elemek-követ-növények-állatok létrája (v.ö. Arisztotelész) Köztes lényeket is elképzel (v. ö. Arisztotelész)

13. sz. francia kódex középkori keresztény organikus világkép

A statikus hierarchia bukása Lamarc: az evolúciós nézetei szerint az egyszerűtől a bonyolultabb felé tart a fejlődés. Azaz nem statikus, hanem dinamikus a lények létrája Georges Cuvier (1769 – 1832) - maga is statikus rendszert alkot - 4 törzs létezik csak (sugarasok, szelvényesek, puhatestűek, gerincesek), s köztük nincs átmenet Módszertani újítás: - az osztályozásnál több jellemzőt kell figyelembe venni - ezek között vannak fontosabbak és kevésbé fontosak - felfelé történő osztályozás kezdődik el (hasonló fajok nemekbe tömörültek, s majd magasabb egységekbe) - újrarendszerezik az élőlényeket

francia zoologus, szül. Mömpelgardban 1769 aug. 23. , megh francia zoologus, szül. Mömpelgardban 1769 aug. 23., megh. Párisban 1832 május 13. Négy éven át Stuttgartban a jogot hallgatta és mellékesen a zoologiát. Az összehasonlító boncolástan tanára lett és 1800. átment a College de Franceba. Később a Musée d "histoire naturelle tanára is volt; Az összehasonlító boncolástant tulajdonképen ő teremtette s alapította meg munkáival és munkásságával. Fiatal korában a Molluskák anatómiai viszonyaival foglalkozott. C. az állatokat anatómiai alapon osztályozta és négy tipust különböztetett meg, amivel alapját vetette meg a mai tudományos, természetes állatrendszernek. L. Állattan és Állatrendszertan. V. ö. Ducrotay de Blainville, C. et Geoffroy Saint-Hilaire (Páris 1890).

Természetes rendszer, közös származás A természetes rendszer fogalmán kezdetben az isteni teremtést értik Darwin: leszármazási rendszernek tekinti A közös származás adja a belső logikát. Azaz a közös őshöz tartozók képeznek egy csoportot A fajok, nemek, családok stb rokonsági viszonyt fejeznek ki Tehát: természetes rendszertant szorgalmazott

Az evolúcióelmélet szerinti osztályozás 1. A jellemzők értékelése nélküli osztályozás neve: numerikus fenetika 2. 1970-től: kladisztika a taxonok törzsfejlődés szerinti elágazását követi 3. Evolúciós osztályozás: figyelni kell a származási vonalak elágazásán túl arra is, hogy mennyire divergensek a vonalak

A biológiai faj Linné kategóriái: változat, faj, nem, rend, osztály Később ezekhez csatlakoznak: pl. család Központi helyzetben: a faj áll Hosszú ideig kérdéses azonban a faj definíciója, mivel - 17. századig: a fajok könnyen alakulnak egymássá - 18. sz-tól úgy vélik: a fajok (és a számuk is) megváltoztathatatlan Georges Buffon (1707 – 1788) bevezeti a közös szaporodásképességet a fajfogalomba: A faj nem más, mint egymással szaporodni képes, hasonló egyedek állandó egymásutánisága Darwin már nem tulajdonít nagy jelentőséget a fajnak (az evolúció folyamat, a fajok lassan változnak, azaz nem lehet markánsan elkülöníteni azokat) - ebben nem lett igaza Darwinnak

folyamatos evolúció és diszkontinuitás? - az ellentmondást a XX. századi darwinizmus oldja majd fel - azaz a rasszok és a változatok egy potenciálisan új faj kezdetén állnak A faj kialakulásánál a reproduktív izoláció játszik szerepet (azaz a természetbeli szerep jut érvényre) Ernst Mayr: A fajok az egymás között valóban vagy potenciálisan szaporodó természets populációk csoportjai, amelyek reproduktivitásukban más hasonló csoportoktól elkülönülnek. A modern biológia szerint: a faj csak az egyedek közösségeként létezik, s nem az egyedi szervezetben

III. Összehasonlító anatómia és morfológai 18. században jön létre felfedezik: az életmód lenyomatait az élőlény testén az élőlények néhány alaptípusra vezethetőek vissza ennek 2 magyarázata lesz - idealista morfológia (szellemi eredetű ősforma van) - evolúciós morfológia ( közös eredet van)

Anatómia Anatemneim = felvágni, boncolni 16. századtól használják e szót a tudományterületre Hippokratész (i.e. 460 – 370) Galénosz (129 – 199) Leonardo da Vinci (1452 – 1519) Andreas Vesalius ( 1514 – 1564) De Humani Corporis fabrica, 1543 19, századig az anatómia az orvostudomány egyik ága

Anatómiai vizsgálatok Kezdetei: Kína és Egyiptom Huang Ti kínai császár anatómiai könyvet írt (a konfuciuszi tanok utóbb tiltják a boncolást) Egyiptomi balzsamozók (a test belső viszonyaival nem foglalkoznak) i.e. 4. sz: Hippokratész: nem boncolt embert i.e. 3. sz. Alexandria: Herophilosz (százával boncol hadifoglyokat) Eraszisztratosz (elhunyt betgek szerveit vizsgálta) i.u. 2. sz. Galénosz: csak majmot és sertést boncolt

Izmok és erek, miniatúra, 12. sz.

IV. Sixtus: engedélyezi Bologna és Padova universitása számára VIII. Bonifác pápa: 1299. bulla (félreértett, a keresztes lovagok csontjainak hazaszállítása ellen) IV. Sixtus: engedélyezi Bologna és Padova universitása számára első nyilvános, tanító boncolás: 1316, Bologna, Mondino dei Luzzi 14. sz. Guy de Chauliac (pápai orvos), Franciaország 1490. anatómiai teátrum, Alessandro Benedetti Teophilus Bonetus: Sepulchretum, 1700 (2. kiadás) : háromezer boncolás és 450 anatómus jegyzeteit használja fel (RENDSZEREZŐ MŰ!) 16. sz. Andreas van Wesel flamand orvos, Padova (= Vesalius) majd Bologna és Pisa egyetemi oktatója De humani Corporis Fabrica, 1543. A német kiadás illusztrátora: Jan Calcar (Tiziano tanítványa)

Johannes de Ketham: Állatöves ember, 1491.

Bocaccio: Le Cas des Nobles et Femmes (1410 k. ) illusztrációja Bocaccio: Le Cas des Nobles et Femmes (1410 k.) illusztrációja. Nero és Agrippina. Bibliothèque Nationale, Párizs

Andreas Vesalius: De humani corporis fabrica, 1543.

Leonardo da Vinci

Charles Etienne anatómiája, 1545. Párizs

Az állatok hasonlóságai Természetrajz feladata: a 3 ország tagjainak azonosságait írja le A múzeumok, gyűjtemények is eszerint szerveződnek (pl. Aldrovandi) Szemléletet meghatározza: Georges Buffon: Histoire naturell, 1749-1788. 35 kötet Az állatok közötti hasonlóság érdekli A fajokat, azok testét és életmódját írja le A hasonló fajokat egymás mellé rendezi A hasonlókat összeveti (pl. ló és szamár) Buffon szerint a hasonlóság oka - vagy a legfőbb lény ideája - vagy minden állat egyetlen állattól származik (ez egymással vetélkedő két elméletté válik)

Georges Cuvier az állatok közti külömbség érdekli! gerinctelenek anatómiájával is foglalkozik (Újdonság!) még azelőtt, hogy a 2 elmélet összecsapott volna Állítja: a gerinctelenek és a gerincesek anatómiájában nincs közös, tehát nincs az állatvilágnak egységes fölépítése Szerinte 4 csoport van: gerincesek puhatestűek (Mollusca) szelvényesek sugaras állatok Az állatcsoportok között nincsenek átmeneti formák Ezzel szembeni nézet: Etienne Geoffroy Saint-Hilaire (1772-1844) – az állatok egységes testfelépítésűek

Idealisták (szellemi „típusok” léteznek) Johann Wolfgang Goethe (1749 – 1832) morfológia (ezt a nevet használja az összehasonlító anatómia helyett) általában csak a külső tulajdonságokat vizsgálja a morfológia (szemben az anatómiával) eltekint az egyeditől és csak a összehasonlításban figyelembe vehetőeket veszi figyelembe Pl. az ember állcsontjának megtalálása (állatoknak van, embernek ‘nincs’) - A növény levelei (levél, pálha, virág, tüske) az alapforma átalakulásai – metamorfózis! Az állat koponyája nem más, mint átalakult csigolyák összenövése Felveti: analógia (funkción alapuló hasonlóság) és homológia ( felépítésen alapuló azonosság) Fogalmi kereteket hozza létre! (életmód és szervezeti felépítés összefüggése)

Közös származás Darwin: A fajok eredete, 1859. - homológ tulajdonságok öröklődés révén, az analógok pedig az alkalmazkodás révén jönnek létre A z egységs felépítési séma a közös történet bizonyítéka Az organizmusok törzsfejlődésének eszméje az összehasonlító anatómia adatain nyugszanak Az idealista és az evolucionista morfológia között éles viták vannak

III. Fiziológia

Olvasmány a következő órára Konrád Lorenz – egy szabadon választott részlet zh. Márc 25. - forrás 2. – előadás 3. irodalom: Bereczkei Tamás: A belénk íródott múlt. Dialóg Campus, Pécs, 1998.

Következő szemináriumra olvasandó szöveg Darwin: A fajok eredete. IX. és X. fejezet (Hibridizáció. A geológiai adatok hiányosságairól)

Egyiptomi halottaskönyv Tibeti Iszlám Lorenz – tetszőleges Darwin. 15.