3. A FILMELBESZÉLÉS KIALAKULÁSA Jegyzet Készítette: Nikli Károly 2012

AZ EURÓPAI ELBESZÉLŐ FILM KIALAKULÁSA Éppen hogy csak megszületett a film, a múlt század végén, máris az eltűnés réme fenyegette. A mozgókép ugyanis nagyon hamar elvesztette újdonságértékét: a közönség megunta a váltig ismételgetett életképeket és természeti felvételeket, és a századfordulón már sokan beharangozták az új látványosság halálát.

Hogy ez mégsem következett be, az annak köszönhető, hogy az addig megszokott felvételek mellett egyes filmesek elkezdtek történeteket mesélni a mozgókép segítségével. Európában Georges Méliès volt a filmes elbeszélés „ősatyja’.

Georges Méliès

Georges Méliès bábszínházas múltjából fakadóan az első pillanattól kezdve történeteket akart mesélni a film segítségével. Tündérmeséket, tudományos-fantasztikus történeteket, katasztrófákat, ismert regények kivonatait, bibliai eseményeket, komikus jeleneteket és „rekonstruált híradókat” forgatott. 1896 és 1912 között kb. 500 filmet készített „egymaga”, hiszen Méliès saját filmjeinek producere, forgatókönyvírója, rendezője, díszlettervezője, főszereplője és forgalmazója is volt egyszerre.

Méliès: A négy rendetlen fej (1898) 1. 00:53

Méliès: A Dreyfuss-ügy (1899) 2. 11:02

Méliès: A sokoldalú muzsikus (1900) 3. 02:23

Méliès: A gumifejű ember (1901) 4. 02:23

Méliès: Utazás a holdba (1902) 5. 11:48

Méliès: A zenebolond (1903) 6. 01:52

Méliès: A mágikus lámpa (1903) 7. 04:51

Méliès: Utazás a lehetetlenségbe (1904) 8. 06:35

Méliès: Élő kártyák (1904) 9. 2:20

Méliès: A fekete ördög (1905) 10. 3:52

Méliès: Az ördög négyszáz csínytevése (1906) 11. 03:57

Méliès: A vidám plakát (1907) 12. 03:22

Méliès: Napfogyatkozás (1907) 13. 09:09

Méliès fölött azonban eljárt az idő. Aazalatt a tizenhat év alatt, míg ő ugyanolyan naiv stílusban és színházias előadásmódban készítette kifogyhatatlan tündérmeséit, a világ más tájain felfedezték a valódi filmes elbeszélést.

AZ AMERIKAI ELBESZÉLŐ FILM KIALAKULÁSA A valódi filmes elbeszélést valószínűleg Edwin S. Porter alkalmazta először Az amerikai tűzoltó élete című filmjében (1903).

Edvin S. Porter

Porter állítólag Méliès filmjeit látva kapta az ötletet, hogy egyes jeleneteket egymás mellé lehet illeszteni, ő azonban másképp használta a vágást, egy jelenetet több snittből rakott össze. Összeszedte a cége raktáraiban található korábbi dokumentum-felvételeket a tűzoltók munkájáról és néhány felvétellel kiegészítve kerek történetet faragott belőlük.

A mentési jelenetben egy külső és egy belső helyszínen egyidőben történő eseményeket felváltja látjuk, bár ezt a vágási módot ekkor még nyilván nem feszültségkeltésre használták, csak a történet logikájához igazodtak. Szintén fontos narrációs elem a közelkép dramaturgiai szerepe, a tűzriasztó közelije magyarázó szerepet tölt be a történetben (ez a történések kiváltója), és azért mutatják ezt a tárgyat közelképben, mert a nézőnek világosan és jól kell látnia, hogy ezen a ponton mi történik. Ilyet korábbi filmekben nem találunk.

Porter: Egy amerikai tűzoltó élete (1903) 14. 06:03

Porter következő filmje, A nagy vonatrablás már a fenti módszerrel készül.

Porter: A nagy vonatrablás (1903) 15. 08:47

Mivel ez a film még két év múlva, 1905-ben, a „nickel-odeon boom” (a mozik futótűzszerű elterjedése) idején is műsoron van, nemcsak Amerikában, de Európában is mindenhol megismerik. Hatására nagyon sok rendező kezdi alkalmazni az elbeszélés felépítésének ezen módszerét, és a több snittből összevágott jelenet természetessé válik a filmen.

vége