melyben Villon elbúcsúzik barátaitól és a világtól. Dr. Faller János Ballada melyben Villon elbúcsúzik barátaitól és a világtól.
Embertestvérek, akik itt maradtok, hogy játsszátok a sors játékait,
megérdemeltem, hogy elmarasztaltok, de legyen hozzám szívetek szelíd, .
s mert megviselték harcok és kudarcok, bocsássátok meg Villon vétkeit,
ki búcsúzik most és istenhozzádot mond, mert várják már távol más világok,
s trónján Miasszonyunk, a Notre Dame, - kérjétek az ég irgalmát reám!
Végigviháncoltam az ifjúságot s a fejem lágya nem nőtt be sosem,
makacsul hirdettem vélt igazságot, s nem tántorított meg, csak a hitem.
. Megittam néha egy-egy pár pohár bort, de hogy ez bűn lenne, azt már nem hiszem, .
megöregedtem, s maradtam bohémnek, vezettek igazságok és tévedések,
s viaskodtam is szívből, igazán…. Kérjétek az ég irgalmát reám!
Látjátok: most az út végére érve a szegény Villon imígyen búcsúzik,
és kinek nála több a szerencséje, becsülje meg jól vidám napjait!
Reá már vár a horizontok kékje, ahol - tudjátok! - ezentúl lakik,
Kalapja mellől elhervadt a rózsa s indul is már, balladák bujdosója,
talán holnap, talán holnapután… Kérjétek az ég irgalmát reám!
Ajánlás: Jézus Herceg, Nagyúr, ne hagyj magamra most, hogy itt állok utam alkonyán, hallgasd meg ezt a fohászt, bármily gyatra, s terítsd kegyelmed palástját reám!
V É G E (Bokrétás András)