A Gólem 3. Előadás A rák és a C-vitamin Héder Mihály, Nádasi Eszter, Paksi Dániel BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék 1

A C-vitamin A nagy felfedezések óta ismert, hogy a hónapokig a tengeren hajózó tengerészek skorbutot kapnak, ami jól kezelhető néhány közönséges növény fogyasztásával: A skorbutot gyógyító anyagot azonban sokáig nem tudták azonosítani; Először előállítani Szent-Györgyi Albertnek sikerült 1932-ben; Az 'aszkorbin' az angol 'szkorvi' skorbut szóból származik; Mivel a C-vitamin fontos az új sejtek létrejöttében, már a '30-as években feltételezték, hogy a C-vitamin-hiány és a rák között van kapcsolat: Az erről szóló cikkek a rákkutatás neves folyóirataiban jelentek meg mint pl. a Cancer Research és a British Journal of Cancer. A C-vitamint azonban hamar kizárták a rákellenes szerek kutatásából, mivel közismerten nem mérgező (nem öli meg a ráksejtet). 2

Linus Pauling Kémikus: a ‘30-’40-es években ő tette meg az első nagy lépéseket a kémia kvantummechanikai értelmezésére; 1936-ban megjelent könyve, A kémiai kötések természete a valaha írt egyik legnagyobb hatású kémiai témájú könyv: A megjelenését követő 30 évben több mint 16.000-szer hivatkoztak rá tudományos cikkekben és folyóiratokban; A kémiai kötésekről kidolgozott elméleteiért 1954-ben Nobel-díjat kapott. 1950-ben részt vett a DNS térszerkezetének meghatározásáért folyó kutatási versenyben (itt alulmaradt, de a felfedező Watson és Crick szerint hamarosan ő is megtalálta volna a megoldást); 3

Linus Pauling Pauling kvantumkémiai eredményei alapozták meg a molekuláris biológiát, amelynek ő maga is kiemelkedő kutatója volt; 1949-ben három másik kutatóval megmutatta, hogy a sarlósejtes vérszegénység, egy ismert öröklődő betegség a vörösvérsejtek molekuláris megváltozását okozza: Ez volt ez első öröklődő betegség, amelyre molekuláris magyarázatot sikerült adni; 1970-es évek: hanyatlás (?)  C- vitamin kutatás kezdete: A molekuláris biológia alapvetéseire épít; 4

A C-vitamin és az ortomolekuláris gyógyászat Tény: Az ember és még néhány állatfaj szervezete nem képes a C-vitamint maga előállítani, ezért ezt a táplálkozással kell bevinniük; Pauling feltételezte, hogy az ember valaha rendelkezett a C-vitamin előállítás/ megkötés képességével, de ezt egy genetikai mutáció során elvesztette; 1968: korábbi molekuláris biológiai kutatásaiból és a C- vitamin élettani szerepének felismeréséből született az ortomolekuláris gyógyászat ötlete (=megfelelő molekula); Pauling szavaival: „Az egészség elérése és megőrzése, illetve a betegségek megelőzése és kezelése az emberi testben normálisan jelen lévő molekulák koncentrációjának szabályozása révén. Fontos ortomolekuláris szubsztanciák a vitaminok, különösen a C-vitamin.” 5

Reakciók Felháborodás: egy nem szakmabeli orvostudományi kérdésekbe avatkozik; Támogatásvesztés: Saját intézetet alapít, ott kutat tovább (tudományos marginalizáció); Nem tud a hagyományos forrásokból anyagi támogatást nyerni; Alternatív, holisztikus gyógyászat támogatóit kell megnyernie; 1970-es évek: a rák lesz Amerika legnagyobb közegészségügyi problémája (2. leggyakoribb halálozási ok) központi küzdelem; A rákkal kapcsolatos kutatásait segítséggel végzi…

Ewan Cameron Sebész és rákkutató; A rák fejlődésével kapcsolatos elméleteiről volt ismert: a rák kezeléséről vallott elképzelései kívül estek a fősodrú megközelítésen. 1966-ban megjelent könyvében azt állította, hogy egy katalizátor fehérje (hialuronidáz) felelős rák elterjedésért; A hipotézist Solomon Garb: A rák gyógyítása című könyvében „további kutatásra érdemesnek” nevezte, és egész fejezeten keresztül mutatta be. Később ez a könyv alapozta meg az amerikai rákkutatások 70-es évekbeli új hullámát elindító törvényt. Mivel a C-vitamin természetes gátlóanyaga a hialuronidáznak, Cameron a C-vitaminnal mint a rák terjedését gátló anyaggal kezdett foglalkozni (feltétlen optimizmus); 7

Az első eredmények Kísérleti csoport: Kontrollcsoport: A skóciai Vale of Leven kórházban 100 súlyos, „menthetetlen” rákos betegnek adott nagy mennyiségű (5g) C-vitamint intravénásan egy héten át, és napi 2grammot tablettában (majd emelte az adagot, látva a pozitív reakciókat); Kontrollcsoport: Minden tesztelt esethez 10, korban, nemben, a daganat típusában és a betegség állapotában megfelelő esetet választott ki; A kísérleti csoportban a túlélés átlagos ideje 210 nap volt a kontrollcsoportbeli 55 naphoz képest; Ezt a módszert élesen kritizálták az esetek nem- randomizált kiválasztása és a két csoport összehasonlíthatatlansága miatt; Pauling sürgeti a szisztematikus vizsgálatot és nagyobb mennyiségű C-vitamin dózis alkalmazását; 8

Az első eredmények A kritika hatására Cameron finomította a módszerét: Kizárta a rák ritka típusait; A kontrollcsoportot véletlenszerűen választotta ki klinika kezelt betegei közül; Ebben az esetben a tesztcsoport átlagos túlélési ideje 300 nap felett volt  a túlélési idő 22%-ban meghaladta az egy évet szemben kontrollcsoport 0.4%-ával; Megfigyelés: a C-vitamin javítja az életminőséget, enyhíti a rák másodlagos tüneteit, és megváltoztatja a haldoklási folyamatot; Mit várnak tőlük a megfigyelt eredmények elismerése érdekében: Megalapozott szabályok alapján végzett klinikai tesztelést: megtervezett, randomizált, kettős vak kísérletet; 9

Nehézségek A kísérletező regresszusa (visszaesése)! Hogyan dönthetjük el, hogy gyógyítja-e a C-vitamin a rákot? Kísérlettel…de az, hogy a C-vitamin beválhat-e a rák ellenszereként, a kezelést végző és értékelő orvosok készségeitől függ:  Például attól, hogy mennyire jól kísérleteznek az új rákterápiával; Azt az eredményekből megállapítani, hogy ki kísérletezik megfelelően;  A felkészültségnek nincs objektív mércéje, itt sincsenek döntő eredmények! A kísérletező regresszusa (visszaesése)! +A megismételhetőség problémája; Mindezek ellenére, az orvosok és a laikusok után végül az onkológus szakma érdeklődése is nőni kezd a módszer iránt:  de a klinikai kettős vak kísérlet elvégzését nem bízzák rájuk!

Dr. Charles Moertel Onkológus professzor; A híres Mayo Klinika onkológiai részlegének vezetője; Tagja a rákkutatással foglalkozó vezető amerikai folyóiratok szerkesztőségének, és több neves, rákkal foglalkozó szervezet vezető testületének; Ő vezette azt a vizsgálatot, amely eldöntötte a laetrile, egy korábbi feltételezett rákgyógyszer hatástalanságát; És most az ő vezetésével, az ő intézete állt neki Cameron eredményeinek megfelelő módszertannal való ellenőrzéséhez. 11

Az első Mayo kísérlet Célja a P.-C. vizsgálat statisztikai problémájának, a történeti adatok használatának kizárása: A kutatók ugyanis aktuális betegek kezelését is összehasonlították a korábban, más módszerekkel kezeltek történetével; Ebből következik, hogy az előbbiek nagyobb túlélési ideje a jobb kezelés eredménye is lehet; A tesztcsoportban napi 10g C-vitamint adagoltak, a kontrollcsoportban pedig egy C-vitamin ízű tablettát adtak;  A két csoport között nincs jelentős eredménykülönbség Az eredményeket P.-C. arra hivatkozva kritizálták, hogy a Mayo klinikán a legtöbb beteg korábban kemoterápiát kapott, ami legyengíthette az immunrendszerüket. Elmérgesedő viszony: Az eredménykülönbségből származó feszültség; A Mayo tévesen publikál a skót kórházban elvégzett kísérletről (a kemoterápiában részesült betegek aránya nem felel meg a valóságnak); Egymás érdemeinek kisebbítése („a jelentéktelen” skót kórház, stb.); 12

A második Mayo kísérlet A kritika nyomán megismételték a kísérletet: kizárták a korábban kemoterápiát vagy sugárkezelést kapott betegeket; Az összehasonlítás így sem hozott szignifikáns különbséget! Az eredményt a Nemzeti Rákkutató Intézet Terápiaértékelési Programjának igazgatója „döntőnek” nevezte; Pauling ismét kritizálta az eredményt: 100 esetből csak 11 esetben mérték meg a vizelet C-vitamin szintjét. A 11 betegből 6 kapott placebót. Közülük legalább 1 esetben találtak különösen nagy, 550 mg feletti mennyiséget a vizeletben, ami nagy mennyiségű C-vitamin bevitelre utalt; Magyarázat: a C-vitamin olcsó és könnyen beszerezhető + közismert az elképzelés, hogy gyógyíthatja a rákot  valószínű, hogy a kontrollcsoport több tagja fogyasztotta, nagy mennyiségben 13

Pauling kritikái Másrészt a Mayo kísérleteket átlagosan 2.5 hónapig folytatták, amíg a daganatban észrevehető változás nem történt  ezt követően leállították a C-vitamin terápiát; Ezzel szemben Paulingék folyamatosan, egészen a beteg haláláig folytatták a kezelést. Ennek két oka volt: Egyrészt korábban megfigyeltek egy „visszaütési-hatást”: a C-vitamin kúra leállítása után nem sokkal a betegek hirtelen meghaltak; Másrészt a C-vitamin hatását a daganat lassabb növekedésében vagy stagnálásában látták… Összességében Pauling szerint a Mayo klinika eredményei nem hasonlíthatók össze a korábbi pozitív eredményekkel. 14

A C-vitamint mint ráksejt-pusztító anyagot vizsgálták! Eltérő célok, eltérő eredmények A Mayo klinika (és általában véve az Egyesült Államok) bevett rákkezelési gyakorlata a kemoterápia: Ezért a kísérlethez különösen nehéz volt olyan végső stádiumban lévő beteget találni, aki korábban nem kapott kemoterápiát! A Mayon jellemzően durva sejtpusztító anyagokat kutattak: A C-vitamint mint ráksejt-pusztító anyagot vizsgálták! Ennek megfelelően, amikor a nagy mennyiségű C-vitamin hatására a daganatok nem fejlődtek vissza  a C-vitamint hatástalannak minősítették! Arra a kérdésre kerestek választ, hogy a C-vitamin helyettesítheti- e a már bevált kemoterápiás kezelést  erre a válasz negatív volt. 15

Eltérő célok, eltérő eredmények A Vale of Leven kórházban jellemzően sebészeti és radiológiai beavatkozásokkal kezelik a rákos betegeket, és ritkán használnak kemoterápiát; Cameron rámutatott, hogy a rák gyógyításának hagyományos megközelítése harcászati nyelvet használ: Az immunrendszert „védelemnek”; A fertőzést „behatolásnak” nevezi. Ennek megfelelően a gyógyítás módszere is a különböző kémiai anyagokkal való „bombázás”; Mindezek célja pedig a rákos sejtek „elpusztítása”. Ezzel szemben Cameron szerint a rák egy bonyolult viselkedési helyzet, amelyben „politikai megoldásra” van szükség  meg kell értenünk a rákos sejtek működését, és „tárgyalás útján” kell elérnünk a „békét”; A C-vitamint nem mint a rák ellenszerét, hanem mint a túlélést lényegesen meghosszabbító kezelést javasolták (mert a C- vitamin hatására a betegek közérzete, más betegségekkel szembeni ellenállása is javult); 16

A vita etikai oldala A vita nem csak a klinikai hatásokról és módszertanokról szólt; A résztvevők etikai megfontolásokkal is alátámasztották érveiket: Moertel azzal vádolta Paulingot és Cameront, hogy megalapozatlan eredmények alapján kezel C-vitaminnal rákos betegeket, és ezzel súlyos etikai normákat sértettek; Pauling szintén etikai alapon bírálta Moertelt, amiért visszatartja a C-vitamin adagolását, pusztán azért, hogy „kétes értékű” statisztikai összehasonlítást nyerjen; A második Mayo eredmények publikálása idején Moertel még „etikailag elfogadhatónak” tartotta, hogy Cameronék elvégezzenek egy C-vitaminos vizsgálatot a kemoterápiás kezelés megkezdése előtt: Ennek oka, hogy van olyan ráktípus amihez még nem rendelhető olyan kemoterápiás kezelés, mely bizonyítottan javuláshoz, vagy a túlélés idő növekedéséhez vezetne; 17

A vita etikai oldala A második kísérlet után a Mayo a (saját szempontjai szerint) hatástalan C-vitamin helyett visszatért a korábban alkalmazott kemoterápiához; A kemoterápia egy eleme a 5-fluoruracil, egy erős sejtméreg:  ennek alkalmazását Moertel maga kritizálta arra hivatkozva, hogy „ha egy új szert vagy módszert tesztelnék az 5-flouracil kezelés után... akkor eleve vesztett játszmát játszunk.” A kemoterápia immunrendszerre gyakorolt hatását nem vették figyelembe a C-vitamin tesztelésében! Moertel a kemoterápia elismert hiányosságai ellenére ezt a módszert javasolta a betegeknek:  ezt az ellenőrzött kemoterápiás kísérletekben rejlő reményekkel támasztotta alá; 18

Tézisek, konklúziók A klinikai kísérletek, akármilyen szigorúan szabályozott módszertan alapján végzik őket, elkerülhetetlenül magukban foglalják a vizsgálatot végzők morális értékeit és elkötelezettségeit; Az adott orvos közösségre jellemző klinikai gyakorlat és gyógyítási szemlélet elválaszthatatlan a klinikai tesztek értékelésétől. Miben érhető ez tetten? Magában a kérdésfeltevésben; A tesztelés során figyelembe vett tényezők esetében; Az alkalmazott ellenőrzési módszerek kiválasztásában; A tesztelés eredményéből adódó klinikai gyakorlat meghatározásában. Ezért: a kísérletek sohasem nyújtanak végleges választ az adott tudományos kérdésre! 19

Tézisek, konklúziók A tudományos viták lezárása sohasem a szigorú tesztelés eredménye: Hanem az ítélkező közösség által kifejtett korlátok és elvárások következménye; A természet és a társadalmi intézmények közösen hozzák létre a tudományos tudást; Az orvosi és kutatás-módszertani vitát gyakran etikai vita is kíséri: Az etikai vitában szintén megragadható a tudományos közösségek eltérő gyakorlata és megközelítése! 20