A modern tudományos kísérletek eredményei, táplálkozás tanácsok Előadó: Selmeciné Bogdán Ágota Közgazdász, önismereti tréner, táplálkozás-életmód tanácsadó, min. vez. jógatanár, Iyengar ®Jógatanár

A modern tudományos kísérletek eredményei Az ősi táplálkozástani tanításokat tehát nagyon jól kiegészítik a modern biokémiai, táplálkozástudományi eredmények (lásd Vadnai Zsolt biokémiai kutatásait). A mai kor emberéhez szól, olyan emberhez, akinek számokkal bizonyított eredmények kellenek, nem tud annyira elcsendesedni és elmélyülni magában, hogy belső folyamatait észrevegye, megfigyelje és ebből tanulni tudjon. Ezért külső bizonyítékokat kér.

A modern tudományos kísérletek eredményei Nincs még egy ilyen ellentmondásos területe a tudománynak, mint a táplálkozás, hiszen egy olyan tudományterületről van szó, amelyben mindenki tapasztalatot, személyes élményeket szerez élete folyamán. Ez az a terület, amelyhez rengeteg hivatás és szakma képviselői érzik közelállónak magukat, olyannak, aki e témakör kérdéseire adandó helyes válasz birtokosa. Az igazság azonban megfigyelésünk szerint az, hogy csak igen kevesek tudása állja meg a helyét teljeskörűen ebben a témakörben is a tapasztalat vizsgálóasztalán

A mai civilizáció problémája Gandhi figyelmeztetése: minden gondolkodó embernek kötelessége megismerni az egészséges élet törvényeit. A mai ember életét a túltápláltsággal és elsavasodással rövidíti meg. Erre legjobb bizonyíték a Hunza törzs a Himalájában, akik a 100 évet jóval meghaladják. Ők húst és cukrot, sót egyáltalán nem fogyasztanak, teljes kiőrlésű kenyeret esznek és fő táplálékuk a gyümölcs, zöldségféle, tej, sajt és méz. A táplálékon kívül a tiszta levegő és elegendő mozgás szintén hozzájárul a hosszú életükhöz.

A nyugati civilizáció problémája A természeti népek ösztönösen érzik, mit kell enniük. A civilizált ember erre már képtelen, hiszen az ételek eladása olyan üzlet lett, ami miatt profi szakemberek befolyásolják az élelmiszerek ízét, illatát, kinézetét, színét és különböző társításokkal (kép, zene, egyéb reklámanyagok) befolyásolják az élelemről alkotott véleményünket. Magunk is átélhetjük azt a jelenséget, hogy egy ételből hiába eszünk sokat, mégis éhesek maradunk (kívánósak). Ezt jelzi, hogy az adott étel rossz minőségű, tápanyaghiányos. (műkaja, élelmiszer-vegyipari termék). De hasonló probléma az is, hogy egy adott ételtől órákon keresztül eltömve érezzük magunkat, ami azt jelzi, hogy nem tud megemésztődni.

A nyugati civilizáció problémája Fontos lenne a jó minőségű, megfelelően elkészített ételek fogyasztása, azaz a minőségi táplálkozás kialakítása a mennyiségi helyett. Az embereknek meg kellene tanulniuk, ismerniük a tápegész, teljes értékű ételeket, az esszenciális zsírsavak (telítetlen) és aminosavak forrásait. Vissza kell térnünk a természetes, vegyszermentes, bio- alapanyagokhoz és inkább kevés, de jó minőségű, megfelelően előállított ételt fogyasztani.

A táplálkozás egyensúlyai Hat, rendkívül fontos egyensúlyt kell figyelembe vennünk egészséges táplálkozásunk és ezáltal egészségünk kialakítása érdekében. Ezeket az egyensúlyokat mindennapi táplálkozásunkban a táplálékok tudatos megválogatásával tudjuk szabályozni: 1. Sav – lúg egyensúly fenntartása 2. Fehérje - egyensúly 3. Vízháztartás egyensúlya (Na – K egyensúly) 4. Nyomelem – egyensúly 5. Vitamin - egyensúly 6. Kalória - egyensúly

1. A sav – lúg egyensúly fenntartása Az anyagcserét irányító enzimek, enzimrendszerek legmegfelelőbben semleges vagy enyhén lúgos vegyhatású közegben működnek. A betegségek megelőzésének érdekében egyik legfontosabb feladatunk a sav-bázis egyensúly felborulásának megelőzése, folyamatos stabil egyensúly biztosítása. Az acidózis (elsavasodás) számos életfontosságú enzim működését akadályozza, pl. a sejtek oxigénellátottsága, a szívizom összehúzódó képessége, ereje csökken. Szervezetünk csodálatos, többféle automatizmus működik, hogy leküzdje az acidózist. Pl. ha a vérben nő a szén-dioxid koncentrációja, ez ingerként hat a légzésszabályzó agyi központra, mélyebb és gyakoribb légvételt rendel el, és ezért kilégzéssel fokozódik a CO2 kiürülése.

1. A sav – lúg egyensúly fenntartása Érdekességképpen néhány tünet az acidózisra: fejfájás, gyengeség, fáradékonyság, szellemi koncentráció és gondolkodóképesség csökkenése, álmatlanság, idegesség, gyulladások stb. A természetes gyógymód számos szakértője szerint minden betegség savi mérgezésen alapul. Az elsavasodás következménye a mészhiány is, mivel a felesleges savak közömbösítésére a szervezet a csontokból, szövetekből vonja ki a meszet, kálciumot. A húst tartalmazó főtt vegyes étrend savasít, a laktovegetárius vagy jól összeállított tisztán növényi étrend lúgfelesleggel rendelkezik. Mindennapi táplálkozásunkban ügyeljünk arra, hogy minimum 60%-ban lúgosító és maximum 40%-ban savasító részarányt képezzenek az ételek. (lásd Reformkonyha c.) Fontos szerepe van még a sav-bázis egyensúly fenntartásában a napfürdőnek, légzésgyakorlatoknak, valamint a megfelelő alvásnak és pihenésnek, relaxációnak. Légzésvétel növeli a bázikusságot.

1. A sav – lúg egyensúly fenntartása A következő táplálkozási hibák a szervezet savközömbösítő mechanizmusát terhelik meg, erjedést, vagy rothadást okoznak a vastagbélben és a vékonybél alsó szakaszán: Fokozott fehérje (elsősorban hús) bevitel, Sok szénhidrát bevitel (cukor, édesség ), Lipid (zsíradék) túltápláltság. Erős savakat ad. Nem megfelelő, erjedést, vagy rothadást okozó ételössze-tételek, lásd. Vadnai Zsolt: Reformkonyha, Jóga mélységei c. Eleve rothadásra hajlamos alapanyagok fogyasztása: vér, hús, zselatin, nem csírátlanított tojás stb. Erjesztett ételek: ecet, tartósítószerek, savanyúságok stb.

Mit értünk rothadás és erjedés alatt Rothadás: nitrogéntartalmú szerves vegyületek (fehérjék) felbomlása egyszerűbb vegyületekre, anaerob baktériumokkal. Erjedés: oldott állapotban levő, nitrogénmentes szerves anyagok, többnyire szénhidrátok felbomlása élesztő, hasadógombák által. Tehát fehérjebő étkezésnél rothadásos emésztési zavar, szénhidrát-bőségnél erjedéses emésztési zavar támad. Általában váltakozva jelentkeznek, ugyanis ha túl sokat ettünk és ezen belül sok a fehérje, szénhidrát, vagy zsír mennyisége, akkor az emésztően-zimek nem tudnak megbírkózni velük, hosszabb ideig időznek az emésztőcsatornában, egy része emésztetlenül, alig megemésztve halad tovább a vastagbélbe és itt oxigénmentes viszonyok között baktériumok erjesztik, ill. rothasztják, bontják le. De ez következik be akkor is, ha a nem megfelelő ételtársítás miatt az egyik étel a másik emésztését gátolja, vagy ha nem a csökkent hasnyálmirigy, epe, gyomor működéséhez szabott az étkezés, vagy hideg étellel, itallal rontjuk működésüket.

Savképző (savi reakciójú) ételek Lúgképző (lúgos reakciójú) ételek összes húsfélék, halak, állati zsír zöld levelek vaj, margarin, finomított olaj gyökérfélék nyersen, nyers zöldségfélék diófélék (dió, mogyoró, mandula) burgonya, hüvelyesek csicsóka, uborka, tök fehér rizs, fehérliszt, fehér és félfehér kenyér sárgarépa, spárga, kelbimbó, paraj, káposzta, fejes saláta, vörös káposzta, kelvirág, zöldbab gabonaneműek hagyma, gesztenye, szentjánoskenyér minden fehérliszttel és fehércukorral készült étel, sütemények, tészták datolya, füge, szamóca, alma, szilva, szőlő fehércukor, csokoládé búzakorpa, búzacsíra, a gabona 60% bázist képez, főzéssel ez csökken citrus és több savanyú gyümölcs, só lúgos ásványvizek

2. A fehérjeegyensúly problémája Kutatási eredménynek igazolták, hogy mind a fehérjehiány, mind a fehérjetöbblet káros. Fontos hogy arányban legyen egymással a fehérje bontás és építés. Ugyanakkor a bejutott fehérje minősége is meghatározó. A bejutott fehérjét (aminosav) szervezetünk háromféleképpen hasznosítja: - fehérjeszintézis (testfehérjék építése), - kül. vegyületek, zsírok, szénhidrátok képzése, - lebontódás közben energiatermelés. A szükségesnél több fehérjefogyasztást luxusfogyasztásnak nevezzük, ami ma egy társadalmi jelenség. Sajnos a köztudatban még mindig az van, orvosok által is javasolt tanács, hogy minél több fehérjét fogyasszunk és ennek nagy része állati legyen.

2. A fehérjeegyensúly problémája Sőt vegetáriusok körében nagy a félelem a fehérjehiánytól, és ez abban fejeződik ki, hogy nagy mennyiségben fogyasztanak tejfehérjét, túrót, sajtot természetes szükségletüknél jóval nagyobb mennyiségben. Jóval kevesebb mennyiségű fehérjére van szükségünk, mint amennyi a közhitben elterjedt. Teljes értékű, (ideális fehérje) esetén az optimális fehérjebevitel 0,5 gramm testtömegkilogrammonként maximálisan 0,7 gramm (Hársing, 1979). Napi 35-40 gramm. Arra is szükség van, hogy fehérje mellett elegendő, de nem fölös szénhidrát és lipid álljon a szervezet rendelkezésére. Vegetárius (vegetus: latinul élő) étkezésnél és elegendő természetes szénhidrátbevitelnél csökken a fehérjeigény. .

2. A fehérjeegyensúly problémája Fontos, hogy az esszenciális aminosavakat, amelyeket a szervezetünk nem képes maga előállítani, a mindennapi étkezés során bevigyük a szervezetünkbe. Ha egy adott fehérjekomplexum tartalmazza valamennyi esszenciális aminosavat, azt teljes értékűnek mondjuk. A tévhittel ellentétben kétségtelenül igaz, hogy nem minden állati fehérje teljes értékű, viszont a növényi fehérjék között is vannak teljes értékűek. Fehérjéket tartalmazó tápanyagokat olyan összetételben fogyasztani egy étkezésen belül, hogy valamennyi szükséges aminosavat a megfelelő arányban bevigyünk a szervezetünkbe komplettálásnak nevezzük. (Lásd: Reformkonyha c. Jóga mélységei c. )

A zsírok, olajok és zsírszerű anyagok éppúgy megtalálhatók minden növény, állat és ember szervezetében, mint a szénhidrát. Szervezetünk csak egyetlenegy kettős kötést tartalmazó zsírsavat tud előállítani, két-hármat magában foglalót nem. Ez utóbbiak az esszenciális zsírsavak, a linolsav, linolénsav és az arachidonsav. Ezeket csak táplálékkal tudjuk magunkhoz venni növényi olajokban, (8 féle esszenciális, 15 nem esszenciális zsírsav van, melyeket a szervezetünk elő tud állítani, de kell hozzá az esszeniális) Minél több telítetlen zsírsavat (kettős kötéseket) tartalmaz valamelyik zsírféle, annál könnyebben emészthető, és annál jobban gátolja az érelmeszesedést. Ilyen telítetlen zsírsavakban bővelkedő olajok a napraforgó-, a len-, a szója- és az olívaolaj.

2. A fehérjeegyensúly problémája Ahogyan már említettük, az embernek nagy szüksége van a gabonafélék fogyasztására, de nem mindegy, hogy azokat hogyan, mennyi ideig főzzük és hogyan készítjük el. (lásd: Jóga mélységei c. ) A gabonafélék képeznek a legtöbb alapanyaggal teljes értékű fehérjeforrást, pl. zöldségekkel, tejtermék, tojás, hüvelyesek, magok stb. Ha nem akarjuk az órát figyelni, akkor a másik lehetőség az, hogy a gabonaneműeket négy-ötszörös mennyiségű forró vízbe tegyük, és amikor a vizet a gabona teljesen magába szívta, akkor elkészült és fogyasztható.

2. A fehérjeegyensúly problémája Végül, de nem utolsósorban felhívom a figyelmet a gabonafélék közül a búza értékére és fontosságára. Már az ókoriak ismerték a búza erejét, regeneráló, gyógyító hatását. A búzacsíra kivételesen gazdag ásványi anyagokban, nyomelemekben és vitaminokban (pl. a B-vitaminok, A- és E-vitamin tárháza). Fehérjéje, zsírja és szénhidrátja könnyen emészthető, telítetlen zsírsavakat, esszenciális aminosavakat tartalmaz. Tápegész és élő táplálék, mert még zsírt is szolgáltat a zsírban oldódó vitaminokhoz. A tönkölybúza mint ősi táplálék egyre jobban kezd visszatérni táplálkozásunkba. Ez a búzafajta 3-4-szer több fehérjét tartalmaz az átlag búzánál, ami 100%-ban lebontható a szervezetben.

Napjainkra jellemző, hogy a szénhidrátmennyiséget nem a természetes élelmekből fedezzük, hanem a különféle finomított cukrok, lisztek fogyasztásával (ami egészségtelen és elhízáshoz is vezethet). A természetes élelmek, a tej és tejtermékek, a gabonaneműek, a gyümölcs, zöldség- és főzelékfélék, az olajos magvak különféle százalékban tartalmaznak természetes szénhidrátot. Szervezetünk szénhidrátigényét ajánlott ezek fogyasztásával fedezni.

A gabonák főzési ideje Gabona Főzési idő Gabona neve Zabpehely 10 perc Rozspehely 45 perc Búzadara 15 perc Graham liszt 1 óra Hajdina Búzapehely Köles 40 perc Árpapehely 1,5 óra Barna rizs Csíráztatott búza

Földimogy. Gabona Hüvelyes Kukorica Burgonya Búza(liszt) Élesztő   Burgonya Búza(liszt) Élesztő Földimogyoró Gabona(liszt) Gyapotmag(liszt) Hajdina Hüvelyesek Kukorica(liszt) Maláta Napraforgómag Rizs(barna) Rizskorpa Szezámmag Szója Tej(termék) Tojás Zöldségfélék x Földimogy. Gabona Hüvelyes Kukorica

ÖSSZEILLŐ ÉTELEK Gabonaneműek Burgonya illik nem illik Gyümölcsfélék Zöldségek Gabonafélék Bogyógyümölcsök Cukor Tojás Rizs Diófélék   Tej Lisztételek Tejtermékek Növényi olaj Gyümölcs Citrom Zöldség Ananász Gombák Almák Gombák, Diók

3. A vízháztartás egyensúlya (Na-K egyensúly) A só (nátrium-klorid) több mint élelmezési cikk, jelkép, akár a kenyér. Mi magyarok túlzottan is szeretjük a sót, ezért nem hiányfogyasztás, hanem túlzott bevitel jellemző (pl. húsfogyasztás miatti túlfűszerezés). A zöldségfélék fogyasztása viszont csökkenti a NaCl- fogyasztást. A napi szükségletünk 2-3 gramm, ezt növényi ételek és egészen kevés sózás fedezi. Ezzel szemben szokásos vegyes étrenden még a napi 35-40 grammot is elérheti. Sellye János állatkísérlete során konyhasóban gazdag diétával együtt mellékvesekéreg-hormont adagolt. Eredménye: szívizomelfajulás, erek gyulladása, vesezsugorodás, általános gyulladáshajlam, infarktus. Ezeket a következményeket a mai rohanó élettempó és a stressz szintén eredményezheti a sok sóevés mellett.

Mivel a nátrium-klorid főleg a sejten kívül, a szövetközti folyadékban található, a szervezet vízháztartásában, folyadékelosztódásában fontos. Az emberi szervezetben a sok konyhasó ödémákat (vízvisszatartás), sejt-, szövet- és szervártalmat okoz. Az összes szerv megbetegszik: érelme-szesedés, magas vér-nyomás, idegesség, gyomor-, szív- és bélbetegségek, reuma keletkezhet. A sót fűszerekkel, zöldségekkel kell helyettesíteni. A nagy konyhasó- és viszonylag kis mértékű káliumfogyasztás korunk egyik legártalmasabb táplálkozási ténye-zője. A nátrium négyszer annyi vizet köt meg, mint a kálium. A magas vérnyomá-súak egyharmada meggyógyulna, ha napi sóadagját 3 grammra csökkentené. Egy hindu közmondás szerint: "Mindenkinek születésekor kiadatik egész életére szóló sómennyiség. Aki ezt előbb fogyasztja el, előbb is hal meg." A kálium a sejtek belsejében van. A sejten belüli nyomást és duzzadási viszonyokat irányítja, számos létfontosságú enzim- és hormonfolyamatot befolyásol, például az ivarsejtek termelését, ezenkívül az enzimek aktivátora, alkatrésze. Sok kálium van az izmokban, mirigyekben. A kálciummal és magnéziummal ellentétben az izom-összehúzódást (izommunkát) és az idegingerlékenységet fokozza. A szívműködés élettani ingere, fontos tényező a test mozgékonyságának, rugalmasságának fenn-tartásában, a munkaképesség fokozásában. Fokozott izommunkánál több káliumbevitel kell! Nagy gondot kellene fordítani a friss kálisót tartalmazó táplálékokra. Rossz étkezés, húsevés csökkenti a kálumszintet, és sejt-ideg-izomműködési zavar léphet fel (szív, vese, keringési betegségek). Egy 70 kilogrammos ember napi káliumbevitele 2 gramm kell legyen. Növényi anyagokban sok van!

4. Nyomelemegyensúly A táplálkozástudományban az alábbi nyomelemekről beszélünk: Ca, Mg, Ph, S, K, Na, Fe, Zn, Cu, Mn, Co(B12), Fl, I. A mezőgazdaság kemizálása, az egyoldalú műtrágyázás, az állattartás megváltoztatása a táplálékláncban csökkentette a tápanyagok, az ásványi anyagok arányát. A mai táptalaj tápértéke csökkent, a növények kevesebb természetes táplálékhoz jutnak. A hiánybetegségek elkerülése érdekében ismernünk kell az egyes nyomelemeket és vitaminokat, valamint az azokat tartalmazó élelmeket. Részletes ismertetésük megtalálható a Reformkonyha című könyvben, illetve Earl Mindell Vitamin Biblia című könyvében.

5. Vitaminegyensúly A legfontosabb vitaminok a következők: (A, B1, B2, B3, B5, B6, B10-folsav, B12, B13, B17, C, D, E, F, H, K, P és U-vitamin) Napjainkban mintegy 50 vitamint ismerünk, az összes vitaminból együttesen csak mintegy 100 milligrammra van szükségünk, mégis nélkülük megáll az élet, az anyagcsere, súlyos hiánybeteg-ségek esetén pedig táplálékban vagy gyógyszerként életmentőek. A legtöbb vitamin enzimekbe épül be, azok alkotórészeként a tápanyagok szervezetünkben való átalakításához, beépítéséhez, az anyagcsere lebonyolításához, a hormonok előállításához szüksé-gesek. Azaz az élet fenntartásához elengedhetetlenül fontosak. Az ipari manipulációk ugyanis értékrontó eljárások. Igyekezzünk ezért minél több nem műtrágyázott és permetezett, bio termesztésű zöldség- és gyümölcsfélét fogyasztani, ha tehetjük nyersen (mert a hő vitaminpusztító), ha nem tudjuk így emészteni, akkor a zöldségeket olajban (vannak csak olajban felszívódó vitaminok, így az A-, E- vitamin) párolva vagy sütve. A hántolt, maghéjától és csírájától megfosztott rizs és a többi gabona elveszíti vitaminerejét (hiszen éppen a héjában van a B-vitamin), ezért a teljes kiőrlésű gabonákat, pelyheket, liszteket célszerű fogyasztani.

6. Kalóriaegyensúly Az égéskor - a tápanyagok elégetésekor is - fejlődő hőt joule-ban (kalóriában) mérjük. Egy kilogrammkalória (kcal) az a hőmennyiség, ami 1 liter 14,5 °C víz hőmérsékletét 1 fokkal emeli. Az embernek munkavégzésétől, életmódjától függően napi 2-3-4 ezer kalóriára van szüksége. Ha egy tápanyagtáblázatban (lásd a Reformkonyha című könyvben) megnézzük, hogy az általunk elfogyasztott élelmiszer hány gramm fehérjét, szénhidrátot és zsírt tartalmazott, kiszámíthatjuk a magunkhoz vett egyszeri vagy napi táplálék kalóriaértékét. Tápanyag-, illetve energiaszükségletként az alapanyagcsere biztosítására minden órára és minden testtömegkilogrammra 1 kalóriát számolunk, ami 70 kilogrammos testtömeg esetén 70x24, azaz 1680 kalóriát jelent. Ehhez hozzászámítható nehéz fizikai munkánál 100%, könnyű fizikai munkánál 50%, mozgásszegény életmód esetén 25%. Így kapjuk meg az optimális joule szükségletet. Mindezek ellenére sokkal fontosabb a friss, nyers, pránikus tápanyagok fogyasztása, mintsem a kalóriák számolgatása. A jóga tanítása szerint energiát nemcsak az ételekből, hanem a légzésből is felveszünk. Ez pedig nem fejezhető ki kilokalóriákban.