A politikai gazdaságtan nemzeti rendszerei A nemzetgazdaságok alaptípusai

A lényegi különbségek (1) Az adott állam gazdasági tevékenységének elsődleges célja (2) Az állam gazdaságban betöltött szerepe (3) A vállalti szektor és a magánvállalkozások üzleti gyakorlata Egy ország gazdasági tevékenységének célja nagymértékben meghatározza az állam gazdaságban betöltött szerepét. Azokban az államokban amelyekben túlsúlyban vannak a kollektív célok, az állam erőteljesebben avatkozik be a gazdaság működésébe, jellemzően intervenciós szerepet tölt be.

A piaci kapitalizmus amerikai rendszere A politikai gazdaságtan amerikai rendszere azon az alapelven nyugszik, hogy a gazdasági tevékenység elsődleges célja a fogyasztói hasznosság növelése a jólét maximalizálása útján, míg a jólét (társadalmi) elosztása másodlagos jelentőséggel bír. Az amerikai gazdaság a kompetitív piacok neoklasszikus modelljét követi, amelynek kiinduló pontja, hogy az egyének saját hasznosságuk, míg az üzleti vállalkozások nyereségük maximalizálására törekednek.

Főbb jellemzők A piacok versenypiacnak minősülnek, ahol pedig nem ott trösztellenes vagy egyéb politikákkal ötvöződnek; Szinte minden megengedett (amit a törvény nem tilt), és a gazdaság rendkívül nyitott. Ugyanakkor az amerikai gazdaságot helyesen nevezik a „menedzser-kapitalizmus rendszereként” (erről már Keynes is irt 1925-ben); A vállalatokat irányító, jól képzett elit szinte öntörvényű erővel irányít (a tulajdonosok érdekeit követve)

Az állami irányítás sajátossága A szövetségi kormány gyakorlatilag megosztja hatósági funkcióit az ötven állam kormányzóságaival; Még a pénzügyek felügyelete sem egységes; olyan ügynökségek mint a Federal Reserve a Kincstár és más szövetségek között oszlik meg. Az állam és a gazdaság szerepkörét korlátozzák a magán- és a közszféra között meghúzódó ellentétek; A mikroszférát érintő politikák szintjén a szövetségi kormányzat szerepe nagyon vitatott. A társadalom véleménye, hogy az üzleti életben az állam nem vehet részt; maximum a szabályozásban játszhat szerepe. Ettől eltérő a szerepvállalás az iparpolitika terén; Az iparpolitika olyan célzott kormányzati eszköz, mely a gazdaság szerkezetét pénzügyi támogatások, a kereskedelem védelme és a közbeszerzések útján alakítja; Ez lehet szektorális, amennyiben valamely gazdasági szektor fejlesztésére irányul, vagy lehet vállalatorientált, ha bizonyos vállalatok támogatását célozza meg.

A vállalatirányításban a részvényesi szemlélet a jellemző A nagyvállalatok részvényeinek mindössze csak az 1-2%-át birtokolják a nagyrészvényesek szemben Japánnal, ahol a keiretsu korporáció a tőke több mint 70 %-a felett rendelkezik; Emellett az amerikai ipar és a pénzügyi szféra erőteljesen elkülönült egymástól, ezért a vállalatok tőkeköltségei is magasabbak; Kevés a jelentősége a szövetségeknek (lásd gyáriparosok a német gazdaságban) A részvényesi szemlélet szerint a vállalat egyszerűen árucikk; nem jellemzi a társadalmi érzékenység semmilyen motívuma. (shareholder kapitalizmus)

Előzmények Alexander Hamilton, Ulysse Grant (elnök) – az angolok szabad kereskedelem hívei, de eredetileg ők is protekcionisták voltak Előbb iparosítani kell – a nemzeti függetlenség és a katonai biztonság összefüggnek

A fejlesztő államkapitalizmus japán modellje A japánban a gazdaság a második világháborút követően nem követte az amerikai javaslatot, miszerint gazdaságuk helyreállítását alapozzák a komparatív előnyök kiaknázására és összpontosítsanak a munkaintenzív termékek termelésére. Helyette nemzeti programot dolgoztak ki arra, hogyan válhat Japán a Nyugat gazdaságilag és technológiailag egyenlő partnerévé (ahelyett, hogy alacsony technológián alapuló ipart fejlesztett volna) „Japán gazdasága alá van rendelve a társadalom szociális és politikai céljainak. A nemzeti gazdaságpolitika ezt támogatja: a gazdaság aktív állami beavatkozás és szabályozást, valamint bizonyos iparágak nemzetközi versenyképességének növelése és világgazdasági vezető szerepének megteremtése érdekében iparjogvédelmi politikát igényelt. Ennek a fantasztikus gazdasági erőnek volt még egy fontos forrása: a japánok szilárdan hittek társadalmuk egységében, kultúrájuk felsőbbrendűségében, és rendeltetésükben, hogy nagyhatalommá váljanak.” (157. o.)

Japán rendszere: a fejlesztő államkapitalizmus Egyéb elnevezései: sintoista kapitalizmus, törzsi kapitalizmus, kollektív kapitalizmus, jóléti korporativizmus, versenyző kommunizmus, hálózati kapitalizmus, kompanizmus, termelő kapitalizmus, érdekcsoport kapitalizmus, stratégiai kapitalizmus, Japán Rt. A Japán Ipari és Külkereskedelmi Minisztérium (MITI) mindenhatósága Az állam gazdaságirányító szerepe: a gazdaság alárendelt a társadalom szociális és politikai céljainak

Előzmények Japán az egyetlen nem európai eredetű kultúra, amely sikeresen befogadta a kapitalizmust A gyarmatosítás első hullámára (1600-as évek) Japán a teljes elzárkózással válaszolt –tilos volt az utazás külföldre és a külföldieknek, de még országon belül is (a kerék használata csak az elitnek volt engedélyezve) Ez az izolációs politika 1640-1860-ig tartott, és Japán fejlettsége az ipari forradalom előtti szintre jutott el – szerves, belső erőből történt a fejlődés

Az állam egy gyorsított merkantilista gazdaság politikával válaszol: Előzmények A második gyarmatosítási hullámban az amerikai Perry hajóskapitány kikényszeríti a határok megnyitását és a kereskedelmi kapcsolatokat, piacot a külföldi áruknak Az állam egy gyorsított merkantilista gazdaság politikával válaszol: eltörlik a céheket és „felszabadítják”, liberalizálják a munkaerő piacot, felszabadítják a jobbágyságot egységesítik a belső, nemzeti piacot kiépítik a modern bankrendszert támogatják a technikai újítások importját.

Előzmények: XIX. század vége, Meidzsi-restauráció Matsuhito az eredeti neve a császári ház hatalmának megerősítése, a sógunokkal szemben az állam szerepének megerősítése polgári átalakulás nagyipar megszilárdulása Központi Állami Bank – mai napig jelentős oktatás reformja – az alapfokú oktatás mindenki számára kötelező! (lányoknak is) (tanárnak lenni presztizs, tisztelik a tudást) a hűbéri társadalmi hierarchia eltörlése új közigazgatási rendszer létrehozása – ez van a mai napig

Területi hódítások és a II. világháború vesztes hatalma 1870-től területi hódítások Ázsiában 1945: összeomlik a japán társadalom, a gazdaság megsemmisül, valamennyi gyarmatát elveszti 1951-ig San Francisco-i különbéke szerződés Az USA befolyása: a japán nehézipar visszafejlesztése a japán gazdaság ellenőrzése a zaibatsu-k felosztása (családi tulajdonban álló ipari-pénzügyi konglomerátum) Helyette keiretsuk

A japán gazdaság „túlszabályozottságának” indokai elkötelezettség a gyengék és a védtelenek iránt. azért dolgoznak a nem-termelő ágazatokban alacsonyabb hatékonysággal, mert akkor elégedetlen munkanélküliekkel lenne tele az ország; ezért nem is engedik be szívesen a jóval hatékonyabb vállalatok külföldi beruházásait. az életre szóló alkalmazás, úgyszintén a társadalmi béke megteremtésének az eszköze;

Az állam gazdasági szerepe I. A japán társadalom támogatta az állam széleskörű beavatkozását; Stratégiájuk a protekcionista intézkedésekre és az exportvezérelt növekedés volt; Az állam beavatkozásainak legitim alapjait a kormányzati hivatalok és a magánszektor közös munkája és felelősége adja meg; a kormányzati hivatalok irányításával dolgozzák ki a a japán társadalom kollektív javainak megteremtésére irányuló programokat. A japán postatakarék intézetek bevonásával sikerült a megtakarítási rátát különösen magas szinten tartani: szigorú tőke-felügyeleti szabályozással, amellett, hogy sikerült alacsony szinten tartani a betéteseknek fizetett kamatot, csak a posta helyezhette ki a lakossági betétállományt a japán cégekhez, kölcsönök formájában. (ez lényegesen csökkentette a tőkeköltséget)

Az állam gazdasági szerepe II. A japán kormányzat hivatali struktúrája példanélküli függetlenséget, autonóm hatalomgyakorlási jogokat élvez; valamennyi kormányzati hivatal a társadalom egy szegmensét reprezentálja és így annak érdekeit védelmezi; Japánban nincs erős végrehajtó hatalom, de erősen hisznek a konszenzuson alapuló döntéshozatalban; Sajátossága Japánnak az is, hogy rengeteg közfeladatot a magánszféra lát el. Az üzleti vállalkozások számos területen állami felhatalmazás alapján, de üzleti alapon működő szervezetek; ez az önszabályozás végső soron a társadalmi stabilitást és a méltányosságot, a korrektséget erősíti; A kormány támogatta a kartellek létrejöttét, és ezzel, valamint a bőkezű támogatásokkal segítette a hanyatló iparágakat és társaságokat Erőteljes protekcionizmus

A vállalatirányításról és üzleti gyakorlatról Három alapvető különbséget (jellegzetességet) tekintenek a szakírók fontosnak: 1. az ipari kapcsolatrendszert; 2. a vállalati pénzügyeket; 3. az ipari szerkezeteket.

Ezek sajátosságai A duális munkaerőpiac logikájával egyrészt különleges elbánásban részesülnek az igen nagy és hatékony vállatok alkalmazottai (élethosszig tartó munkahely, pl.) és a kevésbé erős vállalatok Eltérően az amerikaiaktól, a fejlesztésekhez szüksége tőkét nem a tőzsdén szerzik meg, hanem főként a visszatartott nyereségből, vagy társbanktól, amihez rendszerint állami garancia kapcsolódik; Az üzleti célrendszerben nem a nyereség hanem leginkább a növekedés áll A „keiretsu” egy olyan üzleti csoport, (klaszterszerűen) vagy konglomerátum, amely a kölcsönös bizalomra épül és ezekből építkezik a vállalat beszállítói és értékesítési köre; A keiretsu domináns vállalatai képesek kizsákmányolni vagy éppen megerősíteni a kisebb partnereket, és ezek mintegy anyacégként működnek, jótékonysága leginkább, hogy igen alacsonyan maradnak a tranzakciós költségek. A keiretsu egy zárt közösség mely nem engedi be a kívülállókat; bár maga igen könnyen vásárol fel idegen vállalatokat a sajátját nem engedi ki a rendszerből. A japán vállalatok függetlenek a külső részvényesektől;

A német szociális piacgazdaság Bár sok tekintetben hasonlít mind a japán mind az amerikai modellekhez, számos vonatozása egyedi. A japánokhoz képest a piacot szabadabban engedik működni a középvállalatok szféráját kivéve a német vállalati szektor erőteljesen oligopolisztikus, valamint jellemzőek a nagyvállalatok és a magánbankok közötti szövetségek; A német gazdasági rendszerről mondják, hogy a kontinentális Európa ún. „korporativista” vagy „jóléti államkapitalizmus” modellje, ahol a gazdaság szervezésében együttműködik a tőke, a szervezett munka és a kormányzat.

Előzmények Friedrich List 1840 – A politikai gazdaságtan nemzeti rendszerei – védekező nacionalizmus, realista elmélet és gyakorlat A politikai hatalom alapja a nemzet gazdagsága, gazdasági fejlettsége Nem a természeti adottságok, hanem az ipari fejlettség a meghatározó a nemzet életében Belső vámunióval kell piacot teremteni a hazai ipari termelésnek és védővámokkal védeni a fejlettebb országok ipari termékeitől Csak a technikai import előnyös A liberalizmus, a szabad kereskedelem csak azonosan fejlett országok között előnyös

Történelem Az elnevezés Alfred Müller-Armacktól származik, aki kölni közgazdász professzor majd gazdasági államtitkár volt. “A szociális piacgazdaság alapeszméje abban áll, hogy a piac szabadságának gondolata összefonódik a szociális kiegyenlítődés eszméjével. A versenygazdaság bázisán a magánkezdeményezést összekötjük a szociális haladással, amit éppen a piacgazdálkodás eredményei biztosíthatnak”. Ebben a keretben azonban már azt is elismerte, hogy a piaci folyamatoknak lehetnek kedvezőtlen következményei: a monopóliumok kialakulása és az indokolatlan jövedelem-egyenlőtlenségek. Ebből következik az állami szerepvállalás két szükséges funkciója: egyrészt - a konkurencia intézményes garantálása, - másrészt “azok megadóztatása, akiknek jövedelmét magasnak tartják, és kedvezmények nyújtása azoknak, akiknek vagyonát növelni akarják”. (Müller-Armack, 1966) 1947 ahleni program: a Rajna-vidéki CDU alkotta, keresztényszocializmust hirdetett, a vállalkozási szabadság elismerése mellett a nehézipar államosítása, erőteljes állami irányítás, viszont nem akarta az egész gazdaságot államosítani. Kapitalizmus nem alakul ki magától, mivel fontos szerepe van az államnak.

Ordoliberalizmus Az ordoliberálisok számára nem a szociális szempont volt az állami újraelosztás elsődleges indoka, vagy ha igen, akkor a szociális gondokat elsősorban vagyonjuttatással gondolták orvosolni. Ez, azaz a “tulajdont mindenkinek”, a “dolgozók széles tömegeinek bevonása a tulajdonba” volt a szociális piacgazdaság elméletével összefonódott népi kapitalizmus gondolatának alapja. Egyik megfogalmazója és fő propagátora pedig Ludwig Erhard, gazdasági csúcsminiszter, majd kancellár volt (1962)

Ludwig Erhard (1897-1977) A szociális piacgazdaság gyakorlati megvalósítója A második világháború előtt kutató, az angol-amerikai megszálló hatóságok gazdasági igazgatónak nevezik ki, 1949-től gazdasági miniszter 1963-tól Konrad Adenauer (európai integrációban nagy szerep, francia-német kapcsolat javítása) után kancellár

Szellemi előzmény: 1930-as évek freiburgi kör Vezető alakja Walter Eucken (1891-1950), szabályozott piacgazdaságot hirdet: „A gazdaságpolitika alapelvei”, 1945-48 tudományos tanácsadó. A freiburgi egyetemen 1962-től Hayek követi, aki kezdettől munkatársa az Eucken által alapított Ordo évkönyvnek, ami ma is élő tradíció Németországban. Az ordo szó a német szociális piacgazdaság szabályozottságára utal. Wilhelm Röpke (1899-1966) a nácizmus elől hollandiai emigrációba kényszerül, majd az isztambuli egyetemen tanít. A jelenkor társadalmi válsága c. könyve (1942) egy év múlva magyarul is megjelenik A harmadik út címen Alexander Rüstow (1885-1963) 1933-ban Svájcba emigrált, onnan került Isztambulba Az ordoliberalizmus elnevezéssel akarja jelezni Euckennel együtt, hogy gazdasági felfogásuk mind a kollektivizmustól, mind a manchesteri kapitalizmustól különbözik. Kollektivizmus: értsd tervgazdálkodás, manchesteri kapitalizmus = kíméletlen piacgazdaság.

A szociális piacgazdaság jellemzői A gazdaság mint alrendszer önállósága relatív, társadalomba ágyazottan kell vizsgálni, az erkölcsi értékrendtől nem függetleníthető A piaci rendszer, a verseny fenntartása az állam szabályozását igényli (ordoliberalizmus) Az állami beavatkozásnak, ha végképp szükséges, piackonformnak kell lennie Az árstabilitás elsődlegessége A piaci mechanizmus szociális korrekciója rászorultsági alapon történik A társadalom szerveződési elve a szubszidiaritás = kisegítés elve, decentralizálás elve.

Az állam gazdasági szerepe Az igen fejlett és kodifikált jogrendszer a bizonytalanságot csökkenti és megteremti az igen stabil üzleti környezetet. (Mindez Amerikában a hagyományos közjog hatókörében, míg japánban az erős közigazgatási adminisztráció hatókörében van) A politikai gazdaságtan német rendszerének a középpontjában a központi bank a Bundesbank áll, mely alapvetően bizalmi kérdés, hiszen sokáig sikerült kézben tartania az inflációt, védelmeznie a márkát. A kormányzat jelentős összegeket a kutatás fejlesztésre költ

A vállalatirányítási rendszer és üzleti gyakorlat Kiemelkedő szerepük a nagy befolyásos szervezeteknek van, mint pl. a Német Iparszövetség, A Német Ipar és Kereskedelemkamara, ezek nemzeti szinten képviselik az üzleti élet érdekeit;

Főbb jellemzők Kifejezetten erős a munkásképviselet A német piaci szerkezetben meghatározó szerepet az ún. Mittelstandok játszanak; Ezek a legjelentősebb exportőrök és különlegesen erős pozíciókkal rendelkeznek a félkésztermékek gyártásában. A német gazdasági siker második elemét az állami vállalatok jelentik, amelyek részvényeivel a tőzsdén szabadon lehet kereskedni; A német vállalatirányítás egyik alapvonása mindig is a pénzügyi élet és az ipar integrációja volt; bár kevés a hasonlóság a japán keiretsuval, de valahol ezek a szövetségek jelentik a stabilitást (csak éppen másfajta szövetségekről van szó); Az iparfinanszírozás döntően banki hitelekből történik, és sokkal kevesebb a jelentősége a részvényeknek, vagy egyéb kereskedelmi és vállalti értékpapíroknak. Annak ellenére, hogy a vállalati szférát a nagyfokú zártság jellemzi a német gazdaság nyitott és ezt a kodifikált jogrendszer teszi liberálissá

A szociális piacgazdaság mint az EU gazdasági-társadalmi modellje A 80-as évektől az Európai Közösség teret veszít a világgazdaságban Megkérdőjeleződik az addigi európai fejlődési modell versenyképessége A Maastrichti Szerződésben (1992) megerősítik a versenyképesség és a társadalmi-gazdasági kohézió együttes céljának a fenntartását, a szociális piacgazdaság modelljét

A szociális piacgazdaság mint az EU gazdasági-társadalmi modellje

Melyik rendszer a jobb Történelmileg változó Jelenleg az amerikai felé halad + globalizáció De! Az eltérő történelmi hagyományok miatt megmarad a különbség Egyenlőtlen fejlődés (Marx, Gerschenkron)

Versengenek-e a nemzetek Paul Krugman: egy gazdaság teljesítményének legmegfelelőbb mérőszáma a nemzet termelékenysége, és nem a kereskedelmi v. a nk.-i fizetési mérleg egyenlege Gunnar Eliasson: a versenyképesség egy nemzet önmaga megújítására való képességeként definiálható; a „kompetitív állam” koncepciója az ő ötletéből származik Vincent Cable: egy „versengő nemzet” arra törekszik, hogy erősítse vállalatai világgazdasági pozícióit és magához vonzza a külföldi tőkét

Konvergencia, vagy divergencia A fejlődés az amerikai felé mutat A német modell és a japán is erodálódik A németeknél beengedik a külföldi tőkét A japánoknál a belső piac kerül előtérbe az exportal szemben - korlátozott konvergencia

Susanne Berger, Ronald Dore: National Diversity and Global Capitalism (1996) A kötet tanulmányai azt vizsgálták létezik e intézményi konvergencia az egyes országok között; Következtetéseik: (1) csekély konvergencia, a nemzeti intézmények rugalmatlanok, (2) az egyformán hatékony, de különböző nemzeti intézmények akadályozzák a konvergenciát, (3) a külső kényszerek fontosak, de a változás mindenütt egyedi, hazai tényezőktől függ, (4) a nemzeti intézmények konvergenciája nemzetközi tárgyalások eredménye, nem automatikusan a globalizációé, (5) a globalizáció hazai hatásai többnyire az adott államtól függenek