VI. A magyar nemzetgazdaság modernizációja

A magyar nemzetgazdaság átalakulásának értékelése A gazdasági átalakulás bemutatására a gazdaság növekedési ütemének vizsgálata és A nemzetgazdasági, ill. foglalkoztatási szerkezet átalakulásának mutatószámai állnak rendelkezésünkre A 19. sz. második felének tendenciáit általánosságban ún. makrogazdasági mutatókkal értékelhetjük

A korszak általános értékelése Az 1848 és 1913 közötti 6 és fél évtizedben a magyar nemzetgazdaság gyökeresen átalakult Európai mértékkel mérve is fejlett infrastruktúra jött létre Megépült a modern vasúthálózat Kiépült a modern bankrendszer Az ipar fejlődése dinamikusan haladt előre (jóllehet az ipar strukturális problémái fennmaradtak) Gyökeresen átalakultak a termelési folyamatokra főbb nemzetgazdasági szektorokban, s ez lehetővé tette az egész magyar nemzetgazdaság átalakulását

A magyar nemzetgazdaság növekedése A magyar nemzetgazdaság fejlődésének legdinamikusabb periódusa – összefüggésben az iparosodással, az ipari forradalom kiteljesedésével – a 19. sz. utolsó évtizedeiben, a 20. sz. elején figyelhető meg Ebben a periódusban a nemzeti jövedelem éves mennyisége több mint négyszeresére nőtt, a növekedés éves átlagos szintje pedig 3,7%-os volt

A magyar nemzetgazdaság növekedési ütemének vizsgálata: A leggyorsabban, a legdinamikusabban fejlődő ágazat az ipar – elsősorban az ipari forradalom hatására Az ipari termelés mértéke éves átlagos szinten elérte a dualizmus-kori magyar nemzetgazdaságban a 11,2%-ot Ezzel szemben a mezőgazdaság termelési bővülése csak vontatottan haladt előre: az ágazatban a termelés növekedése mértéke éves átlagos szinten csak 2,6%-os volt Más számítások szerint (Katus László) a termelési növekedés éves szintje az ipar esetében 4,2, míg a mezőgazdaság esetében 1,7%-os volt csupán

A két ágazat termelési bővülésének különbsége A gyorsabb ipari termelésbővülés és a lassabb mezőgazdasági növekedés a két ágazat növekedésében ütemkülönbséget okozott Vagyis az ipar növekedése nagyobb arányban járult az egész magyar nemzetgazdaság növekedéséhez – a nemzeti jövedelem termelési bővülése főként az ipar termelésének bővüléséből adódik

Meg kell azonban jegyezni: az ipar fejlődése extenzív jellegű – vagyis a fejlődéshez főleg a tőkeigényes ágazatok járultak hozzá (az ágazat nem veszi fel a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerőt) Ezzel ellentétben a mezőgazdaság termelékenységének a növekedését továbbra is az élőmunka felhasználás határozta meg

A magyar nemzetgazdaság növekedési ütemének összehasonlítása A magyar nemzetgazdaság ezen viszonylag gyors növekedése nem ismeretlen Kelet-Közép-Európában (Oroszországban a 19. sz. végén szintén 3% feletti a növekedés üteme!) Ám Nyugat-Európában ebben az időszakban már nem beszélhetünk 3% feletti növekedésről! A nyugat-európai országokban – az első iparosítók esetében – már nem ilyen dinamikus a növekedés a 19. sz. végén (ekkor kb. 2%-os)

Anglia esetében az ipari forradalom kibontakozása előtt a nemzeti jövedelem növekedése 0,5%-ot tett ki évente, az ipari termelés bővülése is 0,5-1% közötti volt. De ez a lassú növekedés az 1780-1880 közötti évszázad során mind a nemzeti jövedelem, mind az ipar esetében 3% körüli ütemet mutatott. Nyugat-Európában a nagyobb ütemű növekedés időszaka 100 évvel korábban figyelhető meg (ott akkor játszódott le az iparosodás!).

A magyar nemzetgazdaság átalakulásának jellemzői Az átalakulások tendenciáit, minőségét jelzi: 1. A társadalom foglalkoztatási szerkezetének átalakulása 2. A gazdasági szerkezet átalakulása 3. A nemzeti jövedelem termelésének strukturális változása

A magyar társadalom foglalkoztatási szerkezetének átalakulása A kiegyezés időszakában a magyar társadalom közel ¾ része a mezőgazdaságban dolgozott (1867-ben 75% a mezőgazdasági népesség aránya)! Ennél nagyobb arányú mezőgazdasági népesség csak Kelet-Európában figyelhető meg (Oroszország: 90% körül). A mezőgazdasági népesség aránya 1890-re 70,8%-ra, 1900-ra 68%-ra, míg 1910-re 64,5%-ra mérséklődött (de az agrárnépesség abszolút száma növekedett!). Az agrárlakosság túlsúlya csak igen lassan mérséklődik

Az ipari-forgalmi népesség aránya a korábbi jelentéktelen szinthez képest jelentős növekedésen ment keresztül. 1890-re a bányászatban és iparban dolgozók aránya elérte a 13,2%-ot, a kereskedelem és szállítás területén pedig a 3,9%-ot. 1913-ra az iparban és bányászatban dolgozók aránya 17,1%-ra, míg a kereskedelem és közlekedés területén 6,5%-ra növekedett.

Fontos jelenség a foglalkoztatási szerkezet átalakulásában a munkaerő átáramlása a termelékenyebb szektorokba (őstermelés, hagyományos kézműipar területéről a gyáripar és a szolgáltató ágazatok felé). Míg a mezőgazdasági munkaerő évente 0,2%-kal nőtt, addig az ipari foglalkoztatottság évente 2,5%-kal, a kereskedelemben és közlekedésben dolgozók száma pedig 3,3%-kal növekedett a századforduló időszakában. A munkaerő ágazatok közti mobilitása azonban nem hoz áttörést – a mezőgazdaság megőrzi ezirányú stabilitását

S bár a magyar társadalom átalakulása történelmileg igen rövid időn belül lejátszódott, a nyugat-európai társadalmi modelltől számos eltérés tapasztalható Nyugat-Európa országaiban mind a gazdaság, mind a társadalom teljes átalakulását hozta az iparosodás, Nyugaton a foglalkoztatási szerkezetben a mezőgazdaságból élők aránya 50% alá csökkent (még az annyira jelentős agrárgazdasággal rendelkező Franciaország esetében is).

A nemzeti jövedelem termelésének változása 1867-ben a magyarországi nemzeti jövedelem kb. 80%-a a mezőgazdasági termelésből származott, ez az arány 1900-ra 64, majd 1913-ra 62%-ra mérséklődött Az ipar részesedése15%-ról 1900-ra 25, majd 1913-ra 28%-ra növekedett

A gazdaság átalakulását jól tükrözi a magyarországi külkereskedelmi áruforgalom szerkezetének átalakulása A századfordulón a behozatal közel 70%-át továbbra is a késztermékek adták, a nyersanyagok 21, míg a félkész termékek 9%-os aránya mellett. 1913-ra viszont a behozatalban jelentősen csökkent a késztermékek aránya (62%), s a nyersanyagok 25%-os arányát a félkész termékek 13%-os részesedése egészítette ki.

A kivitel esetében 1913-ra a nyersanyagok részesedése 52%-ra, míg a késztermékek aránya 38, a félgyártmányoké 10%-ra növekedett. Bár az importon, a késztermékek behozatalán belül a vas- és fémipari termékek mennyisége nőtt a leginkább, a kivitel struktúrája lassabban változott. (főleg az élelmiszeripar termékei adták a késztermék-exportot)

Az Osztrák-Magyar Monarchia fejlettségi szintje az első világháború előtt A Monarchia gazdasági egysége: Komplex, összetett gazdasági egység Eltérő fejlettségű, adottságú területek komplexuma 50 milliós piac Jelentős gazdasági- és emberi erőtartalékok Látszólag gazdasági-katonai nagyhatalom, de ténylegesen a kép sokkal árnyaltabb!

A Monarchia gazdasági mutatói A bruttó nemzeti termék (GNP) előállítása szempontjából az 1850-es években az európai átlagnál magasabb szintről indult, de a GNP éves átlagos növekedése a korszak folyamán (1913-ig) lassabb volt az európai átlagnál A GDMP (vagyis a bruttó hazai anyagi termék [nem anyagi szolgáltatások nélkül]) növekedési üteme 1867 és 1913 között éves átlagos szinten 2,4%, míg az egy főre jutó GDMP 1,7% volt. Az egész Monarchián belül így az alacsonyabb szintről induló magyarországi növekedés ennél dinamikusabb volt. A századfordulón a gazdaság megtorpanása után az első világháborúig a fejlődés újra töretlennek mutatkozik.

Európai összehasonlításban az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági mutatói és fejlettsége alapján a birodalom a nyugat-európai országok rangsorában csak a 4-5. helyet foglalta el. Az ipari termelés, gazdasági teljesítőképesség alapján az európai középmezőnyhöz tartozott a birodalom. Az átlagos adatok mögött az eltérő fejlettségű területek jelentősen eltérő teljesítménye is ott rejlik.

Magyarország gazdasági mutatói alapján a közép-európai országokhoz tartozott. Meg sem közelítette a legfejlettebb országok (Anglia, Franciaország, Németország) eredményeit, de közelített Olaszország, Spanyolország gazdasági teljesítőképességéhez, s jelentősen meghaladta a balkáni államok gazdasági fejlettségét.

„Qui bono?”–Vagyis: kinek volt ez jó? Az Osztrák-Magyar Monarchia közös piaca: előny, vagy hátrány? Az Ausztriával folytatott áru-, pénz- és tőkepiaci kapcsolat megítélése korszakonként változott. A marxista történetírás gyarmati helyzetként, függő viszonyként értékelte a birodalom gazdasági közösségét. Az 1970-80-as években a kérdés a modernizáció, az elmaradottság, a centrum-periféria viszony alapján került értelmezésre – ezen elmélet szerint a kapcsolat kölcsönös jellege vált dominánssá. Magyarországnak a birodalom közös gazdasági rendszeréből több előnye, mint hátránya származott.