11. Előadás A demokrácia evolúciója Társadalmi evolúció 11. Előadás A demokrácia evolúciója

Az állam és a politika kapcsolata Az állam és a politika kapcsolata, mint a gépezet és a működtetőjének a kapcsolata. Az állam valamiféle gépezet, - „platform” - amely sokféle alkalmazást és akciót tesz lehetővé, azáltal, hogy szolgáltatásokat nyújt, és ezzel megkönnyíti az erre épülő működést/életet. A politika arról szól, ki és hogyan működteti az államot: ki, milyen jogon, és milyen érdekeknek megfelelően irányítja a gépezetet, dönt a szabályokról, és fejleszti tovább a „gépezetet’, A politika - kicsit leegyszerűsítve – a gépezet irányításáért folyó harc, ki ül a kormánykerékhez, milyen irányban vezeti a gépet, milyen funkciókat lát el, honnan, kitől veszi el az energiát, milyen forrásokból építi tovább,

A társas lényeknél jön létre a „gyűlés” típusú döntéshozás Már az állatoknál megjelenik, pl. majmok napi programjának meghatározása A törzseknél az öregek, vagy az össze felnőtt férfi együtt hozza meg a döntéseket vagy tesz igazságot, A régi görögöknél (athéniaknál) is a gyűlés volt a legfelső döntéshozó szervezet, A kereszténységnél a tanács vagy a zsinat volt döntéshozó szervezet, A középkori Itáliai városállamokban is a nagy-létszámú tanács volt a döntéshozó fórum (Svájcban még ma is így tartanak gyűléseket), A szászoknál és a skandinávoknál is történelmileg tanács típusú szervezet hozott döntéseket, Az iszlám társadalmakban a tanács (shoura vagy mashrevat ) hoz döntést Lényegében ezek – hatalommegosztásos - továbbfejlesztése a demokratikus rendszere a Parlament és a hatalmi ágak elválasztása és a sokféle egymást ellenőrző intézmény

Az állam kormányzásának két megoldása Amikortól a mai értelemben vett állam létrejött, két megoldása van a közösség kormányzásának: királyság és köz-társaság. E kettőt részben szervezet-ökológiai okok (milyen az adott természeti környezet, miként termeli újra magát a közösség) és történelmi okok (a path-dependencia) határozza meg. A királyság – egyeduralmat jelent – egyetlen személy, illetve család „privatizálta” a közösséget, illetve annak legfontosabb erőforrásait és saját kénye-kedve szerint használja azokat, A köz-társaság sok egyenrangú polgárt jelent, akik valamilyen módszerrel közösen – vagy közösen kijelölt személyek és testületek - döntöttek azokról a kérdésekről, amelyekről a királyságokban egyetlen ember dönt. Természetesen a kettő között vannak átmenetek, ezeket a görög demokrácia teoretikusai leírják (pl. oligarchia, arisztokrácia..) Minden megoldás ismert volt az akkori korban a politikai döntéshozók előtt, vagyis elvileg választhattak, és tudhatták hatékonyságát, illetve szükségszerű következményeit.

Demokrácia 1.0 verzió: Athén Az állampolgárok politikailag egyenlők: választhatók, és választók bármilyen posztra. A polgárok közvetlen részvétele a jogalkotási és a bírói funkciókban, A szuverén hatalom, a polgárok közösségéé („közgyűlésé”) A közösségi hatalom hatálya kiterjed a város minden közösséget érintő problémájára, A hivatalok ellátóinak kiválasztása során sokféle módszert használtak (közvetlen választást, rotációt, és sorsolást) A háborúkkal és hadviseléssel összefüggő pozíciókat kivéve egy polgár nem tölthette ugyanazt a pozíciót kétszer, A hivatalt mindenki csak rövid ideig tölthette be, A közösségi szolgálatért fizetés járt. Feltételek: Rabszolga gazdaság, amely „szabadidőt” biztosított a polgároknak Az otthoni dolgokat az asszonyok végzik, így a férfiak politizálhatnak, Az állampolgárok számát viszonylagosan alacsonyan tartják

A köz-társaságok visszatérő problémái Hogyan lehet elérni, hogy mindenkinek szerepe lehessen a köztársaságban? - mindenkit választhatnak, Hogyan lehet elérni, hogy egyenlő eséllyel mindenki hozzáférhessen a köz-államhoz? - a választás sorshúzás útján történik, Hogyan lehet elkerülni a zsarnokságot? - osztrakismos Hogyan érhető el, hogy az emberek részt is vegyenek? Kötelességgé tenni a részvételt (Periklész szavai) és fizetnek az állam ügyeinek intézéséért, Hogyan lehet valamiféle egyensúlyt teremteni a képességek és az egyenlőség között? – van amit nem sorsolnak, de azt is ellenőrzik, egyébként ez nehezen oldható meg,

A hatalommegosztás evolúciója: a középkor John of Salisbury – 1175 - Fő műve a Policraticus, amely a törvények által korlátozott uralkodást, és a hatalommegosztás elfogadását tette a mindenkori uralkodók feladatává. 1215-ben, János király szembe kerülve minden lehetséges érdekcsoporttal miután adót akart kivetni, arra kényszerült, hogy a Nagy Okiratban – ez volt a Magna Carta – írásba foglalja az alattvalók jogait. 1264-ban, az ellenszegülő III. Henriket fegyverrel kényszerítették, hogy hívja össze a Parlamentet, amelybe a főnemesek mellett, a köznemesek grófságonként, a polgárok szabad városok két-két képviselőt küldtek, és ezzel intézményesült a hatalom megosztása. Így jött létre a Parlament, amely nem pusztán tanácsokkal látta el az uralkodót, amelyet az, a maga kedve szerint fogadott, vagy nem fogadott meg, hanem döntési jogot gyakorolt.

Demokrácia 2.0 verzió: a Parlamentek létrejötte Európában Az első Parlamentet 1188-ban, IX. Alfonz hozta létre Spanyolországban. Elismerte egy olyan törvény létezését, amelyhez neki is kötni kellett magát, vagyis a törvények hatalmát magára nézve elfogadta. Írásban rögzítették, hogy a törvényeket személytelen módon és elfogultságtól mentesen érvényesíti, önkényesen nem hoz döntéseket, nem indít háborút, nem köt békét a nemesek, és a polgárok véleményének figyelmen kívül hagyásával. A megállapodásban fontos szerepet játszott a városok, a polgárok és az egyház vagyonának tiszteletben tartása és hogy adót nem vet ki az érintettek egyetértése nélkül. A korabeli források szerint az első Parlamentben a városok képviselői nem egyszerűen jelen lehettek megfigyelőként, hanem döntési jogokkal bírtak. Az ok: a király ebben az időben igyekezett visszafoglalni egész Spanyolországot (Reconquista) és fontos volt az egyetértés.

A Parlamentek elterjedése A 12. századtól kezdve egész Európában elterjedt ez a fajta politikai intézmény. Ma még vita folyik, hogy egyszerűen másolták az egyes helyeken felbukkanó mintát, vagy a körülmények hasonlósága hívta életre a hasonló intézményt. Így az első Parlamentek Spanyolországban indulnak el: Barcelona (1192), majd 1215 Anglia (Magna Charta) Portugália, Szicília, Franciaország, 1295-től kezdve Angliában folyamatosan működni kezd. Ami érdekes, hogy sajátos minta kezd létrejönni, amely arra utal, eltérő módon fejlődik észak, dél, és kelet Európa

Demokrácia 3.0 verzió: alkotmányos monarchiák A parlament és a király folyamatosan vetélkedtek, és ebből a problémából nő ki az újkor elején a demokrácia új, 3.0-ás verziója: írásban szabályozták a játékszabályokat 1. A törvények hatalma: A törvények hatalma egy jogi alapszabály amely arra utal, hogy a mindenkori kormányzó hatalom döntéseit az érvényes törvények keretein belül, azoknak megfelelve hozhatja meg. Magát a kifejezést a 17. századi Angliában használják. A koncepció eredete visszavezethető Arisztotelész gondolataira, aki azt írta „A törvényeknek kell kormányozni”. A törvények hatalma arra is utal, hogy minden polgár a törvény alá esik, így az uralkodó sem áll a törvények felett (ami a középkorban uralkodó gondolat volt) . 2. A hatalom intézményes megosztása: Hogy a hatalommal ne lehessen visszaélni, ahhoz az kell, hogy a dolgok helyes elrendezése folytán a hatalom szabjon határt a hatalomnak. .. De minden elvesznék akkor, ha ugyanaz az ember vagy főembereknek, nemeseknek vagy a népnek ugyanaz a testülete gyakorolná a három hatalmat.” Ezért kell szétválasztani a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalmat.

Locke: A liberális jogállam alapelvei „Aki így gondolkodik (t.i. lemondana jogairól egy abszolút hatalommal rendelkező uralkodó javára, mint Hobbes feltételezi), az azt képzeli: az emberek olyan balgák, hogy nagy gonddal igyekeznek elkerülni azokat a bajokat , amelyeket a görények vagy a rókák okozhatnak nekik, viszont belenyugszanak abba, hogy oroszlánok falják fel őket”. A legfőbb hatalom a törvényhozói hatalom – de ő sem rendelkezhet teljesen önkényesen az emberek életével és tulajdonával. Az igazságszolgáltatásnak kihirdetett és állandó törvények alapján és felhatalmazott és ismert bírók útján kell az igazságot szolgáltatni. Még adót is csak képviseletért cserébe lehet szedni. Ez lesz a amerikai tartományok lázadásának indítéka.

Montesquieu a hatékony államműködésről „Ha a törvényhozói hatalom a végrehajtói hatalommal ugyanabban a személyben vagy ugyanabban a hatósági testületben egyesül, nincsen szabadság, mivel attól lehet tartani az ilyen uralkodó vagy az ilyen zsarnoki testület zsarnoki törvényeket fog hozni, s azokat zsarnoki módon fogja végrehajtani”. „Akkor sincsen szabadság, ha a bírói hatalom nincs elválasztva a törvényhozó, valamint a végrehajtó hatalomtól. Ha a bírói hatalom a törvényhozói hatalomhoz kapcsolódnék, az állampolgárok élete és vagyona feletti hatalom önkényes lenne, mert a bíró is törvényhozó volna. Hogy a hatalommal ne lehessen visszaélni, ahhoz az kell, hogy a dolgok helyes elrendezése folytán a hatalom szabjon határt a hatalomnak. .. De minden elvesznék akkor, ha ugyanaz az ember vagy főembereknek, nemeseknek vagy a népnek ugyanaz a testülete gyakorolná a három hatalmat.” Ezért kell szétválasztani a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalmat.

Demokrácia 3.0 verzió: a képviseleti demokrácia létrejötte A 18. és 19. században Franciaországban és Amerikában vetődik fel élesen, hogy a szuverenitás nem egy személyhez és nem is kisebb csoporthoz (a királyhoz vagy az arisztokráciához) kapcsolódik, hanem a „néphez”. A szuverenitás az egész társadalmat illeti. Ez két kérdést vet fel: Hogyan értelmezhető, hogy a „népé” a végső hatalom? (Ezt a problémát Rousseau válaszolja meg) Miként tud élni a hatalmával a nép, hogyan is történik a kormányzás (ezt az amerikaiak fogják megoldani – ez lesz a képviseleti demokrácia)

Rousseau a kívánatos kormányzati formáról A népszuverenitás elve miatt minden társadalmi rend alapja köztársaság lehet csak, de a konkrét kormányzati forma nagyon eltérő lehet. (Kormányzaton egyébként ő az alattvalók és a főhatalom közzé iktatott közvetítő testületet ért.) Beleütközött egy sajátos ellenmondásba: miközben a törvényhozás szerepe csak a népet illetheti meg, ám egy községnél nagyobb egységnél gyakorlatilag nem megvalósítható a népgyűlés. „Ha volna nép, amely csupa istenekből állna, az a nép demokratikus kormányzat alatt élne”a leghatékonyabb kormányzati forma – ő így vélte – az lehet, amikor egyetlen személy tartja kezében a kormányrudat. Ezért szerinte egy olyan képviseleti demokrácia a leghatékonyabb, amelyben az arisztokrácia uralkodik. „A legjobb és a legtermészetesebb rend az, amikor a legbölcsebb emberek kormányozzák a tömeget, feltéve, hogy bizonyosan a sokaság javát nézik, és nem saját hasznukat”. A népé a törvényhozói hatalom, a végrehajtói hatalmat viszont a vagyonosok és a z arisztokrácia gyakorolja.

Az USA körülményeiből adódó problémák Az USA követelményeinek szemszögéből mind az ókori, mind pedig a korabeli köztársaságokat elégtelennek és modelljüket használhatatlannak tekintették. Két alapvető problémát kellett megoldani. Az első probléma a reprezentáció (képviselet) problémája volt: miként alkotható stabil kormányzás ha a döntéshozói posztokat olyan megbízottak töltenek be, akiket a polgárok többsége választ, A második probléma a méretek problémája volt: hogyan működtethető ez a rendszer akkor, ha nagy kiterjedésű, erősen tagolt és nagy lélekszámú térségben alkalmazzák.

Az USA válasz: a képviseleti demokrácia Maga a képviseleti demokrácia kifejezést Hamilton használta először 1777-ban egy levelében. Európában ezzel csaknem egyidejűleg használta Condorce 1787-ben. A francia forradalom kezdetén elterjedt elsősorban a helyi szinten, mint városok kormányzásának modellje. A képviseleti demokrácia támogatói bizonyos alapértékekben egyetértettek: Olyan állami intézményeket kell létrehozni, amelyekben együtt tudnak élni a képviselet és a közvetlen részvétel módjai, Elutasítják az abszolút monarchiát, az örökletes politikai részvételt, és a közvetlen népuralmat. A részvétel egy olyan intézmény, amely lehetővé teszi, hogy a civil társadalom bármely része képes legyen választott politikai identitása alapján politikailag megszerveződni, és ezen keresztül befolyásolni az adott ország politikáját.

Demokrácia 4.0 verzió: 20. századi „tömegdemokráciák” A 20 század elején alakul ki teljes választójog rendszere. Addig a 19. század második feléig a népességnek alig harmada választott. Egyre kiterjedtebb lesz a jóléti állam, tevékenysége egyre „üzemszerűbb” működtetője, mint az üzletben bürokratikus szervezet, Az egyre komplexebb döntéseket kell honi, ami az átlagpolgár számára egyre nehezebben áttekinthető, Az hatalommegosztás intézményrendszer kifinomodik és nagyon összetetté válik, Elkezdődik a különböző történelmi múltú államok politikai rendszereinek a konvergenciája

A demokrácia „minimalista” koncepciója A demokrácia „minimalista” – un. schumpeteri – elképzelésből, amely a demokráciát azzal a lehetőséggel azonosítja, hogy a pártok versengenek a hatalomért, és a polgárok, ha azt fontosnak tartják, „lecserélhetik” az éppen hatalmon levőket. Ebben a koncepcióban a demokrácia két legfontosabb tényezője: a politikai verseny léte és a polgárok választásokon való részvételének lehetősége. Az első tényező két elemet foglal magában: jogot pártok létrehozására és a politikai vélemény-formálás eszközeihez való szabad és egyenlő hozzáférést. A második elem meghatározó összetevői: a szavazati jog, a méltányos szavazási procedúra, a versenyző pártok hozzáférése a közösségi forrásokhoz, és a szavazat mindenkire kiterjedő volta.

A demokrácia kiterjesztett koncepciója A demokráciát az elmondottaknál szélesebb értelemben is meghatározhatjuk, mint olyan intézmények és döntéshozatali eljárások összességét, amely a közösség által jóváhagyott szabályokon, és eljárásokon alapulnak, felett az emberek ellenőrzést képesek gyakorolni, demokratikus szerveződést tesz lehetővé, úgyhogy a társadalom tagjai egyénekként és közösségként is egyenlő jogokat élvezhetnek. amelynek ezért nélkülözhetetlen része a vezetés beszámoltathatósága, Amely politikai stabilitást, az erőszak és fenyegetettség hiányát, a kormányzati hatékonyságot, a törvények hatalmát és a korrupciótól való mentességet jelent. Az így nyerhető kép tovább finomítja, bár alapvetően nem módosítja az egyes országok helyzetét a „demokrácia-skálán”.

Hatalommegosztás a 20. században Mind a gazdaság, mind pedig a politika szférájában azzal a problémával kell szembe nézni: miként kormányozható egy olyan szerveződés, amelynek, ha az vállalat, akkor több százezer részvényese, ha pedig állam, több millió (pl. Magyarországnak, 8 millió) szavazásra jogosult polgára van. Hogyan biztosítható tehát az, hogy óriási számú „kedvezményezett” – tulajdonos, vagy szavazó-polgár – érdekeit a szerveződés irányítására és ügyeinek intézésével megbízott emberek – a választott vagy kinevezett vezetők – folyamatosan és az érdekek minél teljesebb teljesülésére összpontosítva, szem előtt tartsák. Ezt a kérdést mindkét esetben ugyanaz a tény indokolja: az „érintettek” nem látja át a helyzetet, nem veszi a fáradságot, hogy körültekintően tájékozódjon, nem megy el a közgyűlésre/választásra, egyáltalán nem fordít időt, és energiát, hogy tulajdonával/államával „törődjön, legfeljebb sopánkodik, vagy átkozódik, amikor a csőd, vagy a válság bekövetkezett. A helyzet megoldására a politika és a vállalkozások tudománya külön utakon járva, de egybehangzó megoldást találtak és ez az intézményes hatalommegosztás.

A kormányzás = a jogok (ösztönzők), és a korlátok (ellensúlyok) összehangolása A szabályok garantálják a különféle döntéshozóknak, hogy a törvény keretei között szabadon döntsenek, és ne kelljen tartani a pertől, mindaddig amíg döntéseket a jó-szándék, akcióikat pedig a racionalitás és a gondosság vezérli, A kormányzás intézménye egyben védi a vállalat önállóságát, ami azt jelenti, hogy a vállalatnak nem kell tartani a bíróság beavatkozásától mindaddig amíg a döntéseket a tulajdonosok érdekében, és megfelelő gondossággal hozzák, Ugyanakkor a kormányzás szabályai és folyamatai egyben korlátokat és ellensúlyokat is beépítenek a döntési és végrehajtási folyamatokba, amelyek határt szabnak az autonómiának, kiszűrni igyekeznek az esetleges felelőtlenséget, és önérdek érvényesülését.

A hatalom-megosztás a 2. világháború után A választópolgárok száma újra ugrásszerűen megnő (életkor lecsökken, a vagyoni cenzus megszűnik, nők is szavazati jogot kapnak) Az új választók érdekeltsége lecsökken - nincs idejük, érdekeltségük, és tapasztalatuk – kérdéses, miként érvényesíthetők az érdekeik, Kezdetben erős az „ösztönre” alapozott választói döntés vagy az ettől való félelem: a munkásosztály vagy a parasztság esetén. Fokozatosan azonban nagyon összetett érdekstruktúra alakul ki, amely a választói döntést nehézzé teszi, bonyolulttá és nehezen átláthatóvá teszi. Emiatt fokozatosan újra előtérbe kerül a „törzsi” logikára, az evolúciós reflexekre építő választói befolyásolás

Az intézményes hatalommegosztás elemei A fokozatosan elbizonytalanodó választó érdekében – mint a gazdaságban – egy finoman kiegyensúlyozott rendszer formálódik ki. Ennek legfontosabb elemei: Parlament (ellenzékkel), Kormány, Elválasztott hatalmi ágak, Alkotmánybíróság, Köztársasági elnök (Király), Nemzeti Bank, Állami Számvevő Szék, Média (a 4. hatalmi ág), Érdekképviseleti szervezetek, önkormányzatok, KSH, MTA, Civil szervezetek

A kormányzás legfontosabb alapelvei A jogkörök átruházásának átgondolt megvalósítása, Fékek és ellensúlyok létesítése és működtetése, A szakszerű döntéshozatal biztosítása, A felelősség/elszámoltathatóság biztosítása, Az átláthatóság érvényesítése, Az összeférhetetlenség biztosítása, Az ösztönzők átgondolt, összehangolt és rendszerszerű alkalmazása

Országok a Demokrácia-skálán Skandinávok MO 2014 Németek USA MO 1985 Olaszország Görögország Fehér-oroszország Brazília Egyiptom MO 1958 Mexikó Oroszország Nigéria Kuba Üzbegisztán Zimbabwe Észak-Korea 50 75 100 25

Magyarország elmozdulása a Demokrácia-skálán az elmúlt évszázadban 2014 2010 2002 1998 1994 1990 1985 1980 1968 1948 1958 1910 1938 25 75 100 50

A rendszer problémái Lecsökken a választói érdekeltség, Lecsökken az állam ellenőrzésére és befolyásolására fordítható ideje Lecsökken a racionális döntésének tere, és megnő az érzelmi befolyásolhatóság szerepe, Alkalmazni kezdik a „megvásárolhatóságot”, vagyis a versengő pártok mind ígérnek, és a fizetséget a jövőbe, és „másokra” (más országokra, az idegenekre, és más osztályokra terhelnék rá)

Demokrácia 5.0 verzió: az Internet korszak ígérete Újra feléled a közvetlen demokrácia Gyorsan megszerveződhetnek az emberek, Gyorsan létrehozható egy mozgalom és az szervezhető, finanszírozható, és információval látható el, Döntően a Internet adta technológia bázisán lehetővé vált, hogy a polgár közvetlenül nyilvánítsa véleményét és közvetlenül ellenőrizze a képviselőit illetve a tevékenységüket… Lehetővé válik olcsón és gyorsan sőt, a racionális döntés feltételeit kialakítva népszavazásokat tartani.

A demokrácia válaszútja 1 A hagyományosan elfogadott demokráciákban két formája van a polgárok beleszólásának: a parlamenti választás és a népszavazás. Mindkét választáson mindenki szavazhat, de míg a népszavazások valamely kérdést közvetlenül döntenek el, a parlamenti választásokon csupán képviselőket választanak, akik maguk fogják majd eldönteni a kérdéseket. Mindkét esetben a „nép” részvételéről van szó, amely valamilyen értelemben közmegegyezést formál ki. Ugyanakkor bizonyos kérdésekben kompromisszumot kell kötni. Általában úgy vélik, van négy egyaránt fontos demokratikus érték: a politikai egyenlőség, a nyílt eszmecsere és vita, a tömeges részvétel, és a többség zsarnokságának elkerülése. (Azt kell elkerülni, hogy a többségi egyetértésre hivatkozva a kisebbséget korlátozó szabályokat vezessenek be). Az érdekes, hogy néha még a népszavazás is képes ezeket az értékeket lerontani Az Alapító atyák ezért közvetett és alkotmányos rendszert alkottak, hogy elkerüljék a dühös csőcselék beavatkozását és megadták a jogot a Szenátusnak, hogy vitatkozzon. Az idők folyamán azonban a Szenátusban nem szabad vita folyik, a résztvevőket nagyon közi a pártfegyelem. Vagyis, mind a tömegdemokrácia mind a képviseleti kevésbé vitatkozó, mint kellene.

A párt-demokrácia 1 A képviseleti demokrácia alapvetően amerikai rendszere nem a pártokra alapozott politika víziójával született. A párt későbbi politikai innováció. Sőt, Washington maga élesen bírálta a pártok kiformálódását, de mint hatékony módszer és eszköz bevált. Amint egyre több ember kapcsolódott be a politikába, a pártok hatékony és jó eszköznek bizonyultak a politika művelésére, Ugyanakkor világossá vált, pusztán a pártok létezése és működése még nem garantálja a demokratikus politizálását. Mégis, fokozatosan a hatalomért küzdő pártok modellje vált a demokrácia alapmodelljévé, Ugyanakkor éppen a pártok „ösztönzöttségének” mértéke eredményezi, hogy a pártok minden eszközzel igyekeznek megnyerni a választásokat. Így nagy a csábítás, hogy a írott és szokásokon alapuló szabályokat a nyerés reményében áthágják, Az „oligarchia vastörvénye” – R. Michels - torzítja a politikai rendszer működését

Változik-e a demokrácia 1 Az elmondottakból következik, hogy a demokrácia valóban változik az idők folyamán. Ha a külső feltételek és körülmények változnak, a mód, ahogyan egy közösséget demokratikusan lehet irányítani, az is megváltozhat, Sokan állítják például, hogy a választópolgárok túlnyomó része felelőtlen, ostoba és nem foglalkozik saját dolgaival, és ezért mindenki jobban jár ha az elitre bízzuk a döntéseket, Ugyanakkor inkább állítható, hogy a demokráciák megerősödnek, ha az embereket ellátják a megfelelő információval és hagyják, hogy megvitassák egymással a kérdéseket, vagyis a vitatkozó (deliberatív) demokrácia modelljét valósítsák meg, Az tűnik a demokrácia leghatékonyabb formájának egy olyan rendszer tűnik, ahol informált és érdeklődő polgárok hozzák meg a legfontosabb döntéseket,

A deliberatív demokrácia A vitatkozó demokráciával szemben azonban több fontos ellenérv szokott felvetődni: a vitából nem szükségképpen a legjobb döntés emelkedik ki. Gyakori, hogy szakértők kicsiny csoportja hatékonyabb és magasabb minőségű döntést tud hozni, mint sok ember vitája, Ez csak azért tűnik így, mert a polgárok sokaságát nem megfelelően tájékoztatják, vagy maguk sem megfelelően tájékozódnak. Fishkin: Most people are not well informed about public policy. They are rationally ignorant: their vote is only one among millions, so why should they care? What we want to show is that these people don’t lack the competence to make informed decisions. If we give them the right information, in an institutional design where they become seriously engaged in competing arguments, they will make informed and thoughtful judgments. One thing we don’t seek is consensus. Consensus usually distorts judgments because of the social pressure that is involved. We want to avoid those forms of pressure, or the top-down approach of a telephone poll. It turns out that when people think about the issues, they are very thoughtful.

A pártdemokrácia 1 Well, the American system was not born with the vision of political parties. In his farewell address, George Washington attacked the idea of political parties. Parties were a later innovation, but of course people were experimenting with how a republic would actually work. When more people started to articulate political issues in the public realm, parties became a mechanism for organizing that process. But I think that competition between political parties is not enough to guarantee a really compelling version of democracy. Competition between political parties is often offered now as the definition of democracy, but that´s only one definition of democracy. Political parties have every incentive to do whatever they can to win an election, even if that means misleading the public. I think that representative sampling might be the way out.

Népgyűlés Svájcban Landsgemeinde, or assembly, of the canton of Glarus, May 7, 2006, Switzerland.

Közvetlen demokrácia Csekély Nagy Képviseleti demokrácia Az állampolgár képessége és értettsége, hogy szembenézzen a problémákkal Csekély Nagy Képviseleti demokrácia Vitán alapuló (deliberatív) demokrácia Csekély Az állampolgár motiváltsága és akarata, hogy foglalkozzon a problémákkal Finom befolyásolás (libertárius-paternalizmus) demokráciája Regisztráción alapuló jogok demokráciája Nagy Közvetlen demokrácia

A rendszerváltás „bukását” előidéző tényezők Az elitváltás hatása: A szakértelem és morális tartás leértékelődik, míg a lojalitás felértékelődik A politikussá válás motívumai: High Mach High Narc. Típusú személység A politkai szervezet belső működés-módja: Az „oligarchia vastörvénye „ KÖVETKEZMÉNY: A inklúzív – extratktív skálán az intézményrendszer eltolódik az extraktív irányba A támogatók érdekérvényesítése a monopólhelyzetek kialakítására A jóléti társadalom eszközbázisa, mint lehetséges zsákmány nagy csábítást jelent A társadalom öröklött értékrendszere , amely keleties, ortodoy kultúrának felel meg, és a Derex index magas szintje,