INTRAZONÁLIS ERDŐK

A LIGETERDŐK a folyók és a vízfolyások parti területein alakulnak ki A LIGETERDŐK a folyók és a vízfolyások parti területein alakulnak ki. Az alacsonyabb árterületeket évente akár többször is tartós víz boríthatja. Talajuk tápanyagokban gazdag öntéstalaj. Lombkoronaszintjüket elsősorban fűz és nyírfajok alkotják. Cserje és gyepszintjére a következő fajok jellemzőek: hamvas szeder, ligeti szőlő, komló, nagy csalán, ragadós galaj. Magasabb területeken megtaláljuk a kocsánytalan tölgy, a magyar kőris és a vénic szil alkotta zárótársulást. Gyepszintjében tavasszal sok a hóvirág, a tavaszi csillagvirág és később a gyöngyvirág. Alföld feltöltődő mocsarain is

Bokorfüzes Védett – Füles fűz Csigolyafűzből álló bokorfüzes (Göd, 1992.) ELOH0011

Tölgy-kőris-szil ligeterdő Keményfa-ligeterdő a Sió mentén (Szekszárd, 1995.) ELOH1084

Kocsányos tölgy és kőris Magyar kőris Kocsányos tölgy és kőris kocsanyos tolgy TK64 Magas kőris (Fraxinus excelsior) FákCD410 Magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. Pannonica) FákCD412

Vénic szil

Sok kúszónövény Erdei iszalag Vadszőlő

Komló Szeder

Kányabangita

A LÁPERDŐK lefolyástalan medencékben és folyók holtágai mentén képeznek állományokat. Lombkoronaszintjükben az enyves éger az uralkodó. Az enyves éger mellett magyar kőris, esetleg nyír, a cserjeszintben a kutyabenge jellemző. A magasabb hegyvidékek égerláperdőinek védett növénye a mocsári gólyaorr. A liget és láperdők jellemző állatai: borostyánkőcsiga, ligeti csiga, diócincér, remetebogár, fekete gólya, szürke gém, kárókatona. Az éger gyökérfője magas vízborítás esetén is kiemelkedik a vízből (lábasfák!). A év nagy részében a tőzeget átitató, oxigénben szegény víz a talajszint fölé emelkedik. Hideg és tiszta, kevés tápanyagot tartalmaz és ált. savanyú víz. Tőzegesedés Hanság, D-T köze maradvány állományok (lecsapolás, folyószabályozás

Nyíres láperdő Nyírláp (Darány, 1994.) ELOH1225

Égeres láperdő Égerláp 3 HAZN

Nyír Éger Van még: Magyar kőris Bal oldal: Kozonseges nyir FakCD197 Másik két kép: Internetről Van még: Magyar kőris

Kutyabenge – fontos, gyakori cserje

Mocsári gólyaorr

Sás Sárga vagy Mocsári nőszirom

Mocsárerdő A vízszint erősen ingadozik, nyár végére alacsony A víz így felmelegszik, a talajhoz oxigén jut, ezért a leülepedő szerves anyagok lebomlanak Mocsárerdő

Az alapkőzet minősége alakítja a HOMOKI ERDŐKet Az alapkőzet minősége alakítja a HOMOKI ERDŐKet. A homoki erdő a homoki szukcesszió zárótársulása. Jellemző faja a kocsányos tölgy. Gyepszintjében sok a gyöngyvirág. A buckatetők száraz, meleg lejtőin jellemzők a nyáras borókás társulások. (másodlagos társulás) Sajátos vízháztartás – felszínen gyorsan kiszárad, lejjebb tartósan nedves) Homokfelszín mozaikossága – mikroklíma mozaikossága – növényzet mozaikossága!

Nyílt homoki tölgyes Buckatetőn, meleg lejtőn alacsonyabb növésű dús cserjeszintű (ált. tölgyes fajok) Kocsánytalan tölgy + alacsony Fehér nyár, Ezüst hárs Gyepszintben sok szárazságtűrő fűféle, erdőssztyepp virágos növény Duna-Tisza közén termőhelyén nyáras-borókás jelenik meg fejletlenebb cserjeszinttel, még több pusztai növénnyel a gyepszintben

Ezüst hárs

Zárt homoki tölgyes Magas talajvízszintű helyeken a homok klimaxtársulása Lomkoronája – kocsányos tölgy (!) Cserjék az ált. tölgyes fajok (szegényesebb) Gyepszintben sok geofiton pl. gyöngyvirág, Orvosi salamonpecsét

A MOLYHOS TÖLGYES ERDŐK különböző típusú társulásaiban uralkodó fafaj a molyhos tölgy, (+ virágos kőris, keleti gyertyán)a lombkorona alatt, azzal összeérve rendkívül gazdag cserjeszinttel és lágyszárú virágos növényekkel (pl. húsos som, sajmeggy, husáng). Jellegzetes állatai: virágbogarak, díszbogarak, lágybogarak, lepkék és hártyásszárnyúak. Hegyek sziklás déli lejtőin, mészkő, dolomit kőzeten Más néven karsztbokorerdő – sziklagyepekkel, sztyepprétekkel mozaikos foltokban Jellemző növénye a cserszömörce, aranyeső. Igen virággazdag – fényes galaj, olasz harangvirág, karcsú gyöngyike

Molyhos tölgy

Cserszömörce

Sajmeggy Husáng

Sárga koronafürt Nagy ezerjófű

Hársas-kőrises A domborzati viszonyok alakítják a TÖRMELÉKLEJTŐ ERDŐKet, melyeket a meredek, sziklás hegyoldalakon találunk. Állományalkotó fák a magas kőris valamint a kis és nagylevelű hárs. Fontos szerepük van a talaj védelmében. Hársas-kőrises erdők lazán záródó lombkoronában juharok is vannak pl. korai juhar Második szintet alkot a fává növő húsos som, mogyoró Cserjeszint: ostorménfa, barkócaberkenye, galagonya, mogyoró Gyepben: méregölő sisakvirág, magas gyöngyperje, csillogó gólyaorr Sziklás hegyeken zárótársulás

Kislevelű hárs Magas kőris

Korai juhar

Mogyoró

Barkócaberkenye Ostorménfa

Méregölő sisakvirág Csillogó gólyaorr

Kitettség miatt kialakuló - szurdokerdők Mély, hűvös, nedves, meredek völgyek Gyertyános tölgyes, bükk zónában Lombkorona – bükk, magyar kőris, hegyi juhar Cserje gyér, vagy nincs Gyep nitrogénkedvelő – a völgyalján felhalmozódó avar és szerves törmelék miatt (nagy csalán, vérehulló fecskefű, falgyom)

Nagy csalán Vérehulló fecskefű

Hűvös mikroklíma miatt sok havasi ritka növény lehet pl. Havasi iszalag Jégkori reliktum – Sárga ibolya, havasi ikravirág