Tenyésztési program elemei

Tenyésztési program elemei Tenyésztési cél meghatározása Tenyésztésszervezés Alkalmazott tenyésztési eljárások Termelés ellenőrzés Egyedi azonosítási és nyilvántartási rendszer Adatgyűjtés és törzskönyvezés Értékmérő tulajdonságok gyűjtése „A” Törzskönyv „B” Törzskönyv Küllemi bírálat Tejhasznú kecskék küllemi bírálata Kettőshasznosítású kecskék küllemi bírálata Tenyészértékbecslés Alkalmazott szelekciós módszerek

Tenyésztési cél meghatározása A termékek előállítás. Gondosan kell mérlegelni a rendelkezésre álló, illetve beszerezhető kecskeállomány adottságait, genetikai potenciálját, a környezeti lehetőségeket és az egyes termékek piaci helyzetét. Az anyakecskék tartásának, termeltetésének körülményei. A gidahús iránti piaci igény az EU-ban elég sajátságos. A kecskegyapjú (moher és kasmír) rövid és hosszú távú ellentmondásos piaci helyzete, valamint az ebben rejlő nagy kockázat, nem indokolja jelenleg a gyapjútermelő fajták behozatalát, illetve az ilyen irányú nemesítést

Tenyésztés-szervezés I. A kecsketenyésztési program/ok és a termékelőállítás sikeressége: megtörténik a specializáció, különválik a tenyészállat előállítás és az árutermelés. A különvásás fontos még gazdaságossági szempontból is, mert teljesen más eszközrendszert, illetve tenyésztési és tartási technológiát igényel a törzs-, és az árutermelő tenyészet. A törzstenyészetek, árutermelő szaporító tenyészetek egy meghatározott program szerint egymásra épüljenek.

Tenyésztés-szervezés II. A meghatározott program alapja egy adott régióban egy, esetleg két fajtára alapozott szakosodott termelés, szigorúan előírt termeléstechnológia mellett. Mindez csak akkor lehet sikeres, ha a program megvalósítása Szövetség által szervezetten, állam által támogatott módon, egységes elvek alapján, az adott régióhoz kapcsolódó tenyészkörzethez kapcsolódóan - amely a helyi sajátosságokat figyelembe veszi - valósul meg.

Alkalmazott tenyésztési eljárások A tenyésztési eljárásokon belül megkülönböztetünk: fajtatiszta tenyésztést: amikor az anyákat ugyanazon fajtába tartozó kossal fedeztetjük, illetve termékenyítjük. keresztezési eljárásokat: amikor az anyákat eltérő fajtájú kosokkal fedeztetjük, illetve termékenyítjük.

Fajtatiszta tenyésztés típusai: Rokontenyésztés, Beltenyésztés, Vonaltenyésztés. A kecsketenyésztésben elsősorban a vonaltenyésztés alkalmazása javasolható, mivel egy anya után csak relatíve kisszámú utód nyerhető, ezzel szemben egy bak után lényegesen több utóddal lehet számolni termékenyítési módtól függően.

A keresztezés I. Keresztezési eljárások választásának szempontjai: a fajták közötti átlagos termelési különbség, a heterózis hatás nagysága, a rekombinációs veszteség nagysága.

A keresztezés II. A kecsketenyésztésben a következő keresztezési eljárások alkalmazása célszerű: fajtaátalakító keresztezés, nemesítő keresztezés, közvetlen végtermék-előállító keresztezés, közvetett végtermék-előállító keresztezés, rotációs keresztezés, szintetikus fajta-előállító keresztezés .

Termelés ellenőrzés I. Egyedi azonosítási és nyilvántartási rendszer: ENAR Alapvető fontosságú a minden kétséget kizáró egyedi megjelölés a kecsketenyésztésben és tartásban a tenyésztőmunka és az árutermelés szempontjából egyaránt. Ennek alkalmazása EU. előírás is, és a piacra jutás feltétele is. Erre a célra az ENAR-rendszer - tízjegyű számjegy mind két fülbe behelyezése, illetve a fül krotáliákra való felírása vonalkóddal együtt, sorszám szerinti elosztásban - alkalmas.

Termelés ellenőrzés II. Értékmérő tulajdonságok gyűjtése A tejtermelésre utaló legfontosabb értékmérő tulajdonság : laktációs tejtermelés (tej és tejzsír, valamint fehérje kg), amely a havonkénti (30 naponkénti) próbafejésekkel jól becsülhető. gépi fejhetőség (a tőgy és a tőgybimbók alakulása), amelyet a küllemi bírálat során kell elbírálni, illetve az első 3 perc alatt kifejt tejmennyiség alapján.

Termelés ellenőrzés III. Értékmérő tulajdonságok gyűjtése A hústermelésre utaló értékmérő tulajdonságok egyedire vonatkozóan : -hízlalás (vizsgálat STV, ITVhús) alatti napi súlygyarapodás (g/nap), és a húsformák (pont), amelyet a húsfajták küllemi bírálata során – a későbbiek folyamán kerül kidolgozásra. -A hús ITV alkalmával mért vágási %, életnapra jutó csontoshús termelés (g/nap), hús-csont (kg/kg) és hús-faggyú (kg/kg) arány, valamint az a vágás utáni S/EUROP minősítés (pont).

Termelés ellenőrzés IV. Értékmérő tulajdonságok gyűjtése A hústermelésre utaló értékmérő tulajdonságok csoportra vonatkozóan: - tenyésztésbe-vételi idő (nap), ellésenkénti ollószám (db/ellés), az ollónevelő képesség az ellésenkénti választott ollók súlya (kg/nap).

Termelés ellenőrzés V. A gyapjútermeléssel kapcsolatos legfontosabb értékmérő tulajdonságok vizsgálata jelenleg nem történik. Egyéb értékmérő tulajdonságok : szervezeti szilárdság és konstitúció megítélése reprodukcióval összefüggő tulajdonságok szaporaság, báránynevelő és termékenyítő képesség. Értékmérő tulajdonságok gyűjtése

Törzskönyvezés I. Magyar parlagi (őshonos) kecske A jelenlegi kecskeállomány heterogén fenotípusában és teljesítményében, korrekt teljesítmény adatok nem állnak rendelkezésre, ezért indokolt két egymással összefüggő „A” és „B” törzskönyv bevezetése. A törzskönyvbe 5 éven át minden olyan egyed besorolható, amely sem fenotípusában, sem származását tekintve más fajtához nem tartozik. A törzskönyvbe színváltozatra való tekintet nélkül, életkortól függetlenül származásuk alapján sorolhatók be az egyedek. A törzskönyvön belül három színváltozatot kell megkülönböztetni: egyszínű fehér, tarka, és szürke. Csak azon egyedek törzskönyvezhetők, amelyek az egyedi nyilvántartási rendszerben szerepelnek, egyedei azonosításuk megtörtént és tulajdonosuk kéri a törzskönyvi besorolást

Törzskönyvezés II. Külföldi fajták Napjainkban Magyarországon megtalálható külföldi kecskefajták kisebb-nagyobb mértékben keveredtek egymással, ezért ebben az esetben is indokolt két egymással összefüggő „A” és „B” törzskönyv bevezetése. A törzskönyvbe 5 éven át minden olyan egyed besorolható, amely fenotípusában és származását tekintve (min. 50 %-ban) az adott fajtához tartozik. Törzskönyvből kizáró ok az adott fajtától lényegesen eltérő színezet. Csak azon egyedek törzskönyvezhetők, amelyek az egyedi nyilvántartási rendszerben szerepelnek, egyedei azonosításuk megtörtént és tulajdonosuk kéri a törzskönyvi besorolást

„A” Törzskönyv Az „A” törzskönyvben rögzíteni kell: tulajdonos adatait: tenyésztő adatait, fajta kódját, fajta változat kódját, nagyszülőkig bezáróan ősei fülszámát, születés dátumát, hányas ellésből származik, választási súlyát, küllemi bírálati pontszámot, a hasznosítási iránynak megfelelő értékmérő tulajdonságokat. Az „A” törzskönyvbe az az egyed kerülhet, amely: származása (pedigréje) legalább négy ősi sorig ismert, génaránya az adott fajtára vonatkozóan 93,75 %, nyilvántartása megtörtént, tulajdonosa kéri a törzskönyvezését.

„B” Törzskönyv Az „B” törzskönyvben rögzíteni kell: tulajdonos adatait, tenyésztő adatait, fajta kódját, fajta változat kódját, legalább egyik nagyszülőkig bezáróan ősei fülszámát, születés dátumát, hányas ellésből származik, választási súlyát, küllemi bírálati pontszámot, a hasznosítási iránynak megfelelő értékmérő tulajdonságokat . A „B” törzskönyvbe az az egyed kerülhet, amely: származása (pedigréje) legalább egy ősi sorig ismert mindkét szülőre ismert, génaránya az adott külföldi fajtára vonatkozóan 75 %, magyar parlagi esetében 50 %, mutatja az adott fajtára jellemző fenotípust, nyilvántartása megtörtént, tulajdonosa kéri a törzskönyvezését.

Köszönöm a figyelmet!