Gazdasági és PÉNZÜGYI Elemzés 5. PARTIUMI KERESZTÉNY EGYETEM KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR NAGYVÁRAD Gazdasági és PÉNZÜGYI Elemzés 5. Dr. Tarnóczi Tibor

A termelés összetételének elemzése A piac állandó mozgásban van, igényei állandóan változnak, amihez a vállalkozásoknak a nyereséges tevékenység folytatása érdekében alkalmazkodniuk kell. A folyamatos alkalmazkodás eredményeként a termelés összetétele is időszakról-időszakra, illetve a tervezetthez képest is megváltozik. Az egyes termékek/szolgáltatások részarányának a változása pedig a vállalkozás valamennyi gazdasági mutatószámát befolyásolhatja. A gazdasági tevékenység elemzése során szükséges, hogy ezeket a hatásokat kimutassuk.

Számított üzemi szintű átlagos mutató ΔX = az üzemi szintű átlagos gazdasági mutató változása X0 = bázisévi (vagy tervezett) átlagos értéke a gazdasági mutatónak X1 = tárgyévi (vagy tényleges) átlagos értéke a gazdasági mutatónak v1i = az i-edik termék/szolgáltatás tárgyidőszaki (tényleges) részaránya; v0i = az i-edik termék/szolgáltatás bázisidőszaki (tervezett) részaránya; x1i = az i-edik termék/szolgáltatás tárgyidőszaki (tényleges) gazdasági mutatója x0i= az i-edik termék/szolgáltatás bázisidőszaki (tervezett) gazdasági mutatója

Részhatás-különbség ΔX’ = a részhatás-különbség vsi = az i-edik termék/szolgáltatás standardizált részaránya. A termékek/szolgáltatások gazdasági mutatója (x) változásainak hatását számszerűsíti.

Összetételhatás-különbség ΔX’’= az összetételhatás-különbség xsi= az i-edik termék/szolgáltatás standard gazdasági mutatója A termelés összetétele (v) változásának hatását mutatja az üzemi szintű, átlagos gazdasági mutató alakulására.

Főátlag-index vagy összhatás-index A valóságos, tényleges összetett viszonyszámok hányadosa, amely a vizsgált jelenség együttes, átlagos színvonalának változását fejezi ki.

Részhatás-index vagy részátlag-index Csak a részátlagok (részviszonyszámok) változásait méri változatlan (standard) összetétel mellett.

Összetételhatás-index vagy arányeltolódási-index A szerkezetben bekövetkező módosulások egyedi hatását méri az együttes színvonalváltozásban. Azt fejezi ki, hogy miként változott volna a teljes színvonal, ha csupán az arányok tolódnak el, vagyis rögzített részviszonyszámokkal dolgozunk.

A költség A vállalkozások a termelési folyamatban különféle inputokat használnak fel, ezeket nevezzük a termelés ráfordításainak (pl.: munka-ráfordítás, anyag-ráfordítás, energia-ráfordítás. Közgazdasági megközelítésben a ráfordítások pénzben kifejezett értékeként definiáljuk a költségeket (bérköltség, anyagköltség, energiaköltség, stb.) A költségek ismerete, elemzése és a velük való ésszerű gazdálkodás elengedhetetlen feltétele az eredményes vállalati működésnek.

A számviteli költség a vizsgált évben felmerült, és a számviteli rendszerben nyilvántartott költségek. A számviteli költség a folyó költségeknek és az adott évben a tartós lekötések (gépek, épületek, stb.) elszámolható értékcsökkenésének, amortizációjának összege. A folyó költségek azon termelési ráfordítások értékéből tevődnek össze, amelyek az adott időszakban merülnek fel, és a termék eladásával meg is térülnek.

A gazdasági költség a számviteli költségnél tágabb fogalom, mert magába foglalja a termelés érdekében felmerült valamennyi ráfordítás pénzben kifejezett értékét, a számviteli költségek mellett az un. alternatív költségeket, vagy más elnevezéssel haszonáldozati költségeket is. A haszonáldozati költségek azáltal keletkeznek, hogy egy döntés mindig kizár egyéb erőforrás-hasznosítási alternatívákat.

A költségek csoportosítása A költségek csoportosítása a számviteli megközelítés alapján: Költségnemenként Költséghely szerint Költségviselő szerint Termék előállítás folyamatában betöltött szerepük szerint: Közvetlen költségek Közvetett (általános) költségek Változási jellegük (vállalatgazdasági megközelítés) szerint Állandó költségek Változó költségek

Állandó és változó költség A termeléshez szükséges inputok között találunk olyanokat, amelyek a vállalati működés meghatározható szakaszán, a kibocsátás egy-egy intervallumán belül nem változnak, adott nagysággal vannak jelen. Ezeket állandó inputoknak nevezzük, a megszerzésükkel kapcsolatosan megjelenő költségeket pedig fix vagy állandó költségeknek. Azokat az inputokat, amelyek mennyisége változik a vállalati kibocsátással, változó inputoknak nevezzük, s a vállalati működés során ezek változó költségként kerülnek számbavételre.

Az állandó és az átlagos állandó költségek viselkedése a kibocsátás függvényében

Változó költségek Proporcionális (arányosan változó) költségek Degresszív költségek Progresszív költségek

Proporcionális (arányosan változó) költségek

Degresszív költségek

Progresszív költségek

Költségek változása Az állandó költség változatlan, a termék önköltsége (a fajlagos költség) nő. A proporcionális költségváltozás esetén a termelési méret csökkenése közömbös az önköltségre, a fajlagos költség értéke változatlan marad. A progresszív költségváltozás esetén a termelési méret csökkenése kedvezően hat a termék önköltségére, mert 1% termelési volumen csökkenés az önköltség 1%-nál nagyobb csökkenését eredményezi. Degresszív költségváltozás esetén a termelési méret csökkenése kedvezőtlenül hat az önköltségre, mert 1% termelési volumen csökkenés esetén az önköltség 1%-nál kisebb mértékben csökken. Ez a költség-visszamaradás (költség-remanencia) jelensége.

A lépcsőzetes költségalakulás elméleti összefüggése