Az egyház találkozik a mai világgal Gaudium et spes: Az egyház találkozik a mai világgal
Bevezetés Történelmi kontextus
Bevezetés Pillantás a történelmi helyzetre: A gyarmatrendszerek felbomlása (Ázsia, Afrika). Két blokkra bomlott világ: kapitalizmus és marxizmus Jelentős fejlődési folyamatok - a konzumizmus születése Fiatalok: új eszmékkel meg akarják változtatni a világot – politikai, gazdasági, társadalmi téren. A kísérletezésre, újításra és reménykedésre alkalmas idő. A remény lesz a főszereplő
Bevezetés Vallási téren: szekularizáció; megújulás különféle csoportok, közösségek, áramlatok révén Az új karizmákban a Lélek fuvallata érződik 1962. október 12-én XXIII. János pápa megnyitja a Vatikáni Zsinatot, a „remény zsinatát”. II. János Pál a „remény realizmusáról” szól majd A GS sajátosan is a „remény dokumentuma”
(GS 1) „Az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása, és nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra nem találna szívükben. A tanítványok közössége ugyanis emberekből, sőt Krisztusban egységet alkotó emberekből áll, akiket a Szentlélek irányít az Atya országa felé vezető zarándokúton, és megkapták az üdvösség hírét, hogy mindenkinek elmondják. Ezért e közösség az egész emberi nemmel és annak történelmével valóban bensőséges kapcsolatban érzi magát.”
? Az egyház kész a mai ember úti társául szegődni A GS műfaja: „lelkipásztori konstitúció”. Hogyan ölt testet a dokumentum? Az elején: szkéma; majd munkadokumentum. Jelentős anyag áll rendelkezésre; nehézkes előrehaladás; ezért vannak, akik ejtenék a dokumentumot. Sokak számára úgy tűnt: túlságosan nyugatias szemléletmódot tükröz; nem a mai korhoz illő; nem vet számot a modernitással és az ázsiai és afrikai kultúrával. A Szentlélek azonban megvilágította, mit kell javítani: a dokumentumot szinte minden szavazattal rendelkező résztvevő megszavazta. ?
A GS antropológiai látásmódja Alapvető kérdés: „Mi az ember?” (Zsolt 8,5a) „Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán”. „Krisztus, az új Ádám, teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását”. (GS 22) „Isten azt akarta, hogy az emberek egyetlen családot alkossanak. (…) Sőt amikor az Úr Jézus azért imádkozik az Atyához, hogy "legyenek mindnyájan egyek. , bizonyos hasonlóságot sejtet az isteni személyek egysége és Isten gyermekeinek igazságban és szeretetben élt egysége között . (…) az ember teljesen csak akkor találhat önmagára, ha őszintén ajándékozza magát”. (GS 24)
A Szövetség Istene minden egyes ember életét egy másik emberre mint testvérre bízta,a kölcsönösség, az adás és kapás, az önajándékozás és másik befogadásának törvénye szerint.” II. János Pál, Evangelium vitae (n. 76)
„A zsinaton az is csodálatos, amikor megpróbálunk együtt dolgozni és főzni (amennyire ezt egyáltalán jól lehet csinálni). A zsinaton nincs senki, aki azt mondhatná, hogy egyedül navigál, mindent kezében tart és irányít.” Karl Rahner
Az egyház és a világ kapcsolata Cím: „Lelkipásztori konstitúció az Egyházról a mai világban” Az egyház a világ részének tekinti magát. Párhuzamosság helyett: az egyház a világban van, a történelem része. Véget ér a szembenállás, felváltja a párbeszéd és a tapasztalatcsere/találkozás. A lelkipásztori programokat a történelmi helyzetnek megfelelően kell megtervezni és megvalósítani.
Nem csak az Egyház van a világért, hanem a világ is az Egyházért. Az Egyház ezt a segítséget kapja mai világtól: „Ma [...] az Egyháznak különösen azoknak a segítségére van szüksége, akik – legyenek akár a hívők, akár nem hívők – a világban élnek és különböző tudományágak és intézmények szakértői.” (n. 44) Az egyháznak szüksége van a világra és szakértőkre. De mi ért a GS „világ” alatt ?
A világ (GS 2) „Az emberek világát tartja tehát szem előtt, vagyis az egyetemes emberi családot a környezetet alkotó dolgok összességével együtt; a világot, az emberi nem történelmének színpadát, melyet az emberi törekvések, kudarcok és győzelmek jellemeznek.”
Mondo Szt. Jánosnál két jelentése van: A világ, amelyet Isten annyira szeret, hogy a egyszülött Fiát adja érte. A 19. században az Egyház világról alkotott képe egyoldalú és pesszimista volt. Szt. Jánosnál két jelentése van: 1.- Negatív: a világ, amely elutasította Jézust 2.- Pozitív: az emberiség, amelyet Isten meg akar menteni. A GS-ben a pozitív szemlélet az uralkodó. Elítélések helyett: részvétel a világ közös építésében.
Az „idők jelei”
Az idők jelei Mt (16, 2-4). XXIII. János: „Jézus arra oktatott, hogy különböztessük meg az idők jeleit. Magunkévá téve felhívását, úgy véljük, hogy számos sötétség közepette, felfedezhetünk számos olyan jelet, amelyek reménnyel töltenek el bennünket az Egyház és a világ sorsával kapcsolatban.” (HS 4) Téma kifejtése: GS 4 ;11.
GS 4 „E feladat végrehajtásához az Egyháznak mindig kötelessége vizsgálni és az evangélium fényénél értelmezni az idők jeleit, azért, hogy minden nemzedéknek megfelelő módon tudjunk választ adni az emberek örök kérdéseire a jelen és az eljövendő élet értelméről és e kettő összefüggéseiről. Így tehát ismernie és értenie kell a világot, melyben élünk, várakozásait, vágyait és gyakran drámai vonásait. (= hajlamait)”.
Az idők jelei A zsinati egyház elkötelezte magát arra, hogy megragadja és megértse az „idők jeleit” a történelem jelen pillanatában. Nem csak az Egyházban, hanem önmagán kívül is keresi ezeket a jeleket. ?
Mit értünk „idők jelei” alatt? Mindazon események összességét, amelyek jelentőségük, tartósságuk és befolyásuk miatt meghatározóak lesznek egy adott történelmi korszakban. Az idők jelei ezzel eszközt kínálnak arra, hogy az evangélium értékeit az emberiség társadalmi és politikai átalakulásainak összefüggésében ragadjuk meg.
Az „idők jelei” fogalma az evangéliumban lelhető fel. Abban segít, hogy fölfedezzük Isten tervét a történelem folyásában. Amikor az Egyház az idők jeleit olvassa, Isten jelzéseire figyel oda, aki szól hozzá a nagy történelmi eseményeken keresztül. Cél: az evangélium és az erkölcsi törvény fényében értelmezni őket, és megkülönböztetni bennük mindazt, ami Istentől származik.
Az idők jelei Minden ember – hívők és nem hívők – meghívást kap arra, hogy felismerjék az idők jeleit. Ugyanez a Szentlélek, aki a Szentírás könyveit sugalmazta, jelen van és tevékenykedik a történelemben. Fejlesztenünk kell a megkülönböztetési képességünket.
A világiak szerepe
A világiak A II. Vatikánum felismerte helyüket és szerepüket az egyházban. Ez volt az első olyan zsinat, amely a laikusok hivatásával, sajátosságaival, küldetésével és felelősségével foglalkozott. A világi krisztushívő arra hivatott, hogy a történelemben szentelődjék meg.
A világiak A zsinat előtt a szerzetesi és papi életállapot számított életszentség fő áramlatának. Tökéletesség állapota vagy állapotai? (Igino Giordani) Egyetemes meghívás az életszentségre (LG V. fej.)
GS 62 „A hívők tehát a legszorosabb egységben éljenek kortársaikkal, iparkodjanak megérteni gondolkodásmódjukat és érzésvilágukat, amint az a szellemi kultúrában megmutatkozik. Az új tudományok és tanok, valamint az új felfedezések által nyert ismereteket kapcsolják össze a keresztény erkölccsel és a keresztény hitigazságok tanításával, hogy a vallás gyakorlása és a komoly erkölcsi magatartás lépést tartson náluk a természettudományos tájékozottsággal és a szüntelenül haladó technikával. … ”
A világi krisztushívők (GS 43) A laikusok engedjék, hogy az evangélium szelleme vezesse őket, amikor evilági feladataikat, kötelességeiket végzik. Meghívás a következetességre. Sajátosan (bár nem kizárólagosan) őket illeti, hogy szakértelmükkel különféle területeken felelősséget vállaljanak. Mindezt nem egyedül teszik, hanem mindazokkal együttműködve „akik ugyanezt a célt tűzik ki maguk elé”.
Nők a Zsinaton
Slachta Margit nővér, a Szociális Testvérek Társaságának alapítója, az első magyar női országgyűlési képviselő
Nők a Zsinaton A nők társadalmi szerepe nagy változáson megy keresztül Milyen felfogást képviseltek a zsinati atyák a nőkről és az ő egyházban és társadalomban betöltött szerepükről? Milyen látásmódot tükröznek a dokumentumok? Milyen célok vezették a zsinaton megfigyelőként részt vevő nők kicsiny csoportját? ?
Nők a zsinaton A nők jelen voltak megfigyelőként vagy szakértőként. Mindazonáltal a plenáris üléseken kevés felszólalás érinti a nők helyzetét. 23 női résztvevő a zsinaton (10 szerzetesnő és 13 világi), azonkívül további 20 mint „szakértő” van jelen. Nem szólalhatnak fel az aulában (1Kor 14,34), de aktívan részt vesznek a bizottságok és albizottságok munkáiban. A 3. és 4. ülésszakon jelen vannak, és részt vesznek a dokumentumok, mindenekelőtt a GS, szövegének megszerkesztésében.
Nők a zsinaton „A férfiak és a nők között újfajta társadalmi kapcsolatok születnek”. (GS 8) „A nők, ahol még nem vívták ki, követelik a férfiakkal való jogegyenlőséget, nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is.” (GS 9) A zsinati atyák folyamatosan hangsúlyozzák a nő alapvető istenképiségét is: «Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket. » (Ter 1, 26-27). A férfi és a nő különbözősége kifejezi azt, hogy kapcsolatuk «a személyes közösség legősibb formája. Az ember ugyanis ízig-vérig társas lény ». (GS 12)
Nők a Zsinaton Az atyák kitérnek azokra az elfogadhatatlan helyzetekre is, amelyek a nőket érintik. (GS 27) Megerősítik minden emberi személy alapvető egyenlőségét, elítélve „a diszkrimináció minden formáját”. (GS 29) A munka területén is egyenlők a férfiak és nők. (GS 34) A házasságban a férfiak és nők kiegészítő szerepet töltenek be. (GS 48)
Nők a zsinaton Az anyaság és a család közötti kapcsolat. „Védelmezni kell az anyák otthoni jelenlétét és gondoskodását, [...] anélkül, hogy háttérbe szorítanánk a nők fokozottabb társadalmi szerepvállalását.” (GS 52) A kultúra támogatása közvetlenül érinti minden egyes ember emberi méltóságát és kibontakozását. (GS 55) (GS 60) A nők szellemi téren való szerepvállalása. Kevés az utalás a nők egyházban való jelenlétére.
Következtetés: a nőkről csak ritkán esik szó zsinati dokumentumokban 2. Nem volt szükséges a nők néven nevezésére. Rájuk is érvényes, amit az emberről, hívőről . 1. Nőkkel szemben ellenséges nézet a patriarkális szemlélet-mód örökségeként. 3. Túlhaladottnak ítéli az alárendelő antropológiát. Nincs értelme beszélni a nők kérdéséről. A zsinat után a „női kérdés” nagy erővel robban
VÉGE! KÖSZÖNJÜK!