A kezdetektől napjainkig AZ IDŐ MÉRÉSE A kezdetektől napjainkig

Az időmérés elve Csillagászati jelenségek Csillagászati módszerek: év hónap nap Régi időmérőeszközök: napóra vízóra homokóra gyertyaóra Mechanikus időmérők: zsebóra karóra mechanikus karóra Korszerű időmérőeszközök: kvarcóra

Az emberiség már nagyon régen megfigyelte az idő múlását a természetben előforduló jelenségek alapján: A Föld forgását és keringését a Hold és a Nap mozgását

Az időmérés elve Időmérésre használt csillagászati jelenségek: Az idő mérése mindig valamilyen állandó csillagászati vagy fizikai jelenség alapján történik. Időmérésre használt csillagászati jelenségek: a Föld saját tengely körüli forgása a Föld Nap körüli keringése a Hold Föld körüli keringése

Csillagászati módszerek Leghamarabb a „napnyi" időtartam mérését ismerték fel. Egy sötét és egy világos időszak együttes hossza mindig ugyanannyi volt. Ezt az időtartamot nevezték el egy napnak. Ezt osztották később 24 órára.

A hónap 30 vagy 31 napos lehet. Megfigyelték, hogy a Hold fázisváltozásai 29,5 naponta ismétlődnek. Ez adta egy nagyobb időegység, a hónap alapját. A hónap 30 vagy 31 napos lehet. A február 28 napból, szökőévben /négy évente/ 29 napból áll. 1 év=12 hónap http://images.google.com/images?q=a%20hold%20mozg%C3%A1sa

Nagyobb időegység csillagászati alapja az az időszak, amennyi alatt a Föld egyszer körüljárja a Napot. Ezt az időszakot nevezzük egy évnek. Időtartama 365 nap 6 óra /41 perc 59 másodperc/. Szökőévben 366 nap.

Régi időmérőeszközök napóra A legkorábbi időmérő eszközöket Egyiptomban találták fel. A napóra egyszerű változatát, az árnyékórát használták. Ez két farúdból állt: az egyik árnyékot vetett a beosztással ellátott másikra. Később a „korszerűbb” napórát alkalmazták.

vízóra Egyiptomban alkalmazták a vízórát is, rövidebb időtartamok mérésére. Az egyik edényből a víz meghatározott idő alatt csepegett át a másikba. Ez az idő az edény geometriai méretétől függött: térfogat, magasság, lyukméret.

homokóra A középkorban használták a homokórát rövidebb időtartamok mérésére. A két egymással keskeny csővel összekötött üvegedényből, meghatározott időtartam alatt "pereg" át a homok a másikba. „ Lejárta” után egyszerűen megfordítható és „újraindul”. Rövidebb időtartamok mérésére (vagy dísznek) ma is használják.

gyertyaóra A középkorban használták a gyertyaórát is rövidebb időtartamok mérésére. Az egyenletesen égő gyertyából azonos idő alatt azonos magasságú viaszoszlop olvadt le. Használták „időzítésre” is. Egy szeget a megfelelő osztásnál a gyertyába szúrtak, és amikor odáig leégett, a szeg egy fémtálkába esett és ezzel jelezte az eltelt időt.

Mechanikus időmérők Az első mechanikus órákat a XIII. század vége felé készítették. Nagyméretű szerkezetek voltak, az egész templomtornyot elfoglalták. Rugó vagy mozgó súly működtette ezeket.

A XVI. században jelentek meg az első zsebórák és karórák. A XX. század elején az olcsó, nagy mennyiségben gyártott mechanikus karórák terjedtek el, amelyek egyre pontosabban mérték az időt. 1 óra= 60 perc 1 perc =60 másodperc

Korszerű időmérőeszközök Kvarcórák A hetvenes években jelentek meg az első "kvarcórák„. Ezeknek a működése egy kvarckristály rezgésén alapul. Egy megfelelően csiszolt kvarckristály akár sok millió rezgésre képes másodpercenként.

Megjelentek a folyadékkristályos (LCD) kijelzős órák Megjelentek a folyadékkristályos (LCD) kijelzős órák. A nyolcvanas évek végére megszűnt a mechanikus órák gyártása. Divatossá váltak a „mutatós” kijelzésű „digitális” órák. Ezekben kis mágnes léptetgeti a mutatómozgató fogaskerekét. A jó minőségű kvarcórák kb. 30 évente térnek el egyetlen másodperccel.