Az új elméletek elméleti és politikai következményei Protekcionizmus?

Új modellek – aláássák a szabadkereskedelmi felfogást A világgazdaság egészen másképp működik Új „trükkökkel” megint sikerült aláásni a szabad kereskedelem mindenhatóságát Ki tud többet exportálni Döntő a technológiai fölény (mitől függ?) Szükségszerű divergencia

Új elméletek: állam kiemelt szerepe Új növekedéselmélet: technológia endogenitása, állam szerepe a technológiaifejlődés biztosításában Stratégiai kereskedelemelmélet: stratégiai iparágak védelme, fejlesztése ÚGF: centrum-periféria Állam: hatást gyakorol a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásra

„Társadalmi ösztönző szerkezet”: A gazdasági struktúrák és intézmények összessége Az állam befolyásolni igyekszik Befolyásolás módja eltérő, országról országra változik Eltérő nemzeti rendszerek létrejötte „A politikai gazdaságtan nemzeti rendszerei” Állam célja Állam eszközei a cél elérése érdekében Vállalatirányítás stb.

„Techno-gazdasági paradigma” Technológiai fejlődés nem csak a termelés, hanem a gazdaság szélesebb társadalmi-politikai rendszerének átalakulását jelentik: nemzeti rendszerek alkalmazkodása, átalakulása Technológiai újítás, dinamika és fejlődés (Schumpeter) – új győztesek és új vesztesek Intézmények: segítik-e vagy hátráltatják a reagálást Versenyképesség egy új felfogása: azok a társadalmak lesznek sikeresek, amelyek alkalmazkodnak a kihívásokhoz

Technológiai újítás, termelésszervezés Ipari forradalmak: 1. 18. század második fele: vas, gőzerő, Anglia, gyárrendszer 2. 19. század második fele: acél, kőolaj, vegyipar, elektronika, USA és Németország, fordizmus Technológiai vezető mindig gazdasági vezető: „rákényszeríti” a technológia alkalmazását másra is Politikai vezető is?

Technológiai újítás, termelésszervezés 3. 1970-es évek: új ipari forradalom: Kiemelkedő fontosságú a termelésszervezésben való újítás, toyotizmus 20 éven át kiemelkedő Japán, majd a kilencvenes években utoléri az USA XXI. század?

A technológiai áttörés Ha forradalmi a haladás: korábbi vezető jelentős hátránya következhet be Korábbi vezető: nincs motiváció Elmaradott: motivált Technológiai áttörés a feltörekvők érdekeit szolgálja, miközben a vezetőben ellentétes a tendencia Kérdés: feltörekvő országokban mennyi az esélye egy technológiai áttörésre?

Technológiai fejlődés – transznacionális vállalatok Technológiai fejlődés: a globalizáció mozgatórugója Csökkenő szállítási és kommunikációs költségek Növekvő K+F költségek Transznacionális vállalatok előnye a K+f-ben Vállalatméretek növekednek, TNC szövetségek K+F-re

Technológia: vezető szerep Korábbi vezető nemzetek: a korábbi ipari forradalmakat fordították hasznukra Napjaink technológiai forradalmát ki használja ki? A harc már folyik! Gilpin: a technológia elterjedtsége és költsége túl nagy Egy nemzet sem fog tudni minden csúcstechnológiai szektorban vezető szerepre törni

Robert Barro, Xavier Martin: a gazdagok és szegények közötti konvergenciára vonatkozó jóslat nem következett be, sőt a valóság épp ennek ellenkezőjét, divergenciát mutat Moses Abramovitz: konvergencia csak hasonló „társadalmi képességekkel” rendelkező államok között jöhet létre Paul Krugman: a világgazdasági rendszer (ipari központok, vagyoneloszlás, stb.) főként előre nem látott események, önkényesség, illetve történelmi véletlenek eredménye; centrum-periféria modell: kialakulnak vezető (centrum) gazdaságok, akik birtokolják a legfontosabb gazdasági tevékenységeket, míg mások (periféria) csak a kisebb hozzáadott értékű szektorokban tudnak tevékenykedni

Gazdasági növekedés: centrum és periféria Koncentráció különösen az iparban: centrum és periféria létrejötte Nemzetközi kereskedelem, tőkeáramlás→ határokon átnyúló mag és periférikus régiók → regionalizáció C-P viszony dinamikus: folyamatos, de egyenlőtlen változások, divergencia gyakori Divergencia a politikai feszültség forrása

A politikai következmények Új gazdasági hatalom megjelenése: feszültség forrása Csökkenti a korábbi hegemón relatív gazdasági hatalmát Csökken a nemzetbiztonságba vetett hit Az új, feltörekvő megszerzi a korábbi domináns extraprofitját Hanyatló választási lehetőségei: Katonai hatalom alkalmazása Kereskedelemi protekcionizmus és a feltörekvő hatalmának gyengítése Alkalmazkodás

Globalizáció Az egyenlőtlen fejlődés új szakasza Nem szűnik meg az államok szerepe A verseny kiéleződik Miért és hogyan versenyeznek? Policy space

Vigvári Gábor: Beágyazott autonómia és a WTO „A második világháborút követően kialakult közgazdasági aldiszciplína, a fejlődésgazdaságtan tudományterületén tevékenykedők között mindig is jelentős vita zajlott arról, milyen mértékű állami szerepvállalás szükséges annak érdekében, hogy az elmaradott országok felzárkózása sikeres legyen. A vita az ortodox közgazdaságtan minimális beavatkozást hirdető közgazdászai, illetve a heterodox fejlődésgazdászok között folyt és folyik ma is.”

„Noha a főáramú közgazdaságtan is elfogadja (l „Noha a főáramú közgazdaságtan is elfogadja (l. például Krugman és Obstfeld 2003), hogy bizonyos, a fejlődő országokban fennálló, illetve a fejlődő és a fejlett országok közötti piaci kudarcok esetében indokolt lehet az állami beavatkozás, ezt csak második legjobb (second best) lehetőségnek tekintik, a legjobb (first best) lehetőség szerintük a piac szabályozása a közvetlen állami szerepvállalás helyett.”

Ezek a piaci kudarcok a következők: információs externáliák: a magánszektor nincs tisztában azzal, melyek a profitábilis gazdasági ágazatok, ahol a beruházások megtérülnek; koordinációs externáliák: az egyes iparágak kifejlődéséhez szükséges előre- és hátrafelé irányuló kapcsolódások nem alakulnak ki; tökéletlen verseny: új belépők kiszorulása a piacokról, például a vállalatméretek miatt; környezeti externáliák: a környezeti költségek rejtve maradása.

Iparpolitikák (Gallagher 2005)   vámok és kvóták alkalmazása, alapvetően a növendék iparágak védelmére; támogatások nyújtása (exporttámogatás, K+F támogatás); szellemi termékek szelektív védelme, a hazai szabadalmak védelme, külföldi szabadalmak másolásának bátorítása; külföldi beruházások szabályozása.

„A Kereskedelemi Világszervezetet érintő, a dolgozat tárgyába illeszkedő kritikák első formája éppen ez: a WTO szabályozása korlátozza, vagy egyenesen tiltja ezeket a kereskedelempolitikai lépéseket. A WTO-n belüli egyezmények mindegyike korlátozza a fejlődő országokat a fenti politikák gyakorlásában. A GATT keretében csökkentik a vámok nagyságát, illetve szabályozzák a kvóták és más, nem tarifális eszközök használatát. A TRIMs- és GATS-egyezmények tiltják a külföldi beruházókkal szembeni diszkriminációt, a TRIPS- egyezmény erőteljesen korlátozza a technológia másolását, a reverse engineeringet, az SCM-egyezmény pedig behatárolja a támogatások nyújtásának lehetőségeit.”

Következő órára Kevin P. Gallagher: A fejlődő országok dohai fordulóval szembeni ellenállásának okai Vigvári Gábor: Beágyazott autonómia és a WTO http://fordulat.net/?q=nyolcadik

„Kiindulási pontunk az a fejlődés-gazdaságtan diszciplínájában széleskörűen elfogadott állítás, mely szerint a felzárkózni vágyó országoknak valamilyen „egyéni”, az ország térbeli és időbeli elhelyezkedésének megfelelő iparpolitikát kell követniük, mely szükségszerűen valamilyen kereskedelempolitikai megoldást is követel. Ezután érvelésünket azzal folytatjuk, hogy ez önmagában mit sem ér megfelelő intézményi alapok nélkül. A WTO fejlesztéspolitikára gyakorolt hatásánál tehát nem az első problémára, tudniillik az iparpolitika alkalmazásának lehetővé tételére koncentrálunk, hanem sokkal inkább az intézményekre való hatásra. A dolgozat záró részében arra a következetésre jutunk, hogy a WTO intézményekre gyakorolt hatása alapvetően két dologgal függ össze. Egyrészt a globalizáció logikájából fakadóan a WTO mint rezsim olyan alapelvekre, normákra épül, melyek a liberális kereskedelmi rendszeren keresztül az intézményrendszerek konvergenciáját kényszerítik ki. Ez a tendencia azonban a fejlett országok azon természetes törekvéseivel is összhangban van, mely szerint azok igyekeznek lehetséges későbbi kihívóikat leszakítani, megakadályozni felzárkózásukat.”