Jegyzet Készítette: Nikli Károly 2013 5. TÉMA, KERET Jegyzet Készítette: Nikli Károly 2013

A mozgókép mint látvány A mozgókép csupán műszaki értelemben állóképek sorozata. Egyébként több annál. Ugyanakkor a mozgóképek vizuális hatásait hasonló elvek szerint hozzák létre, mint az állóképekéit. A mozgóképes kompozícióikat is ugyanazok a tényezők határozzák meg, mint az állóképekéit.

A képalkotás önkényes A képalkotás mindig önkényes. Az, hogy mi látható egy filmképen, arról minden esetben és minden részletében egy szerzői akarat dönt. Az operatőr döntése a képalkotáskor alapvetően két tényezőn múlik: Mi legyen a kép fő tartalmi motívuma; Milyen legyen a kép kompozíciója.

Képkivágat A képkivágat egy adott vizuális téma valamilyen kompozíciós elv szerinti bekeretezése. A képkivágatot három dolog határozza meg: Mi legyen a képen? => Téma Hol legyenek a látvány határai? => Keret Milyen közel legyünk hozzá? => Képsík

Téma Az első kérdés: mi legyen a képen? A kép mindig valamiről készül, ezt nevezik témának. A komponálás során a legfőbb szempont az, hogy a főtémára irányuljon a kamera, és ez a téma foglalja el a fő helyet a képen.

Keret A második kérdés: hol legyenek a kép határai? Másképpen: hol helyezkedjen el a keret? A mozgókép esetében a kép fizikai kerete lényegében virtuális, hiszen a kép gyakran változik, ezért a vetítővászon széle önmagában nem tekinthető a kép keretének. Éppen ezért maga a kép kompozíciója vonja meg saját határait, és jelöli ki saját keretét. A kép kerete –főleg a mozgókép esetében – bizonyos mértékig mindig önkényes.

A keret önkényessége Az önkényesség azt is jelenti, hogy, jóllehet a képet alapvetően a rajta látható látvány határozza meg, ahogy haladunk a képek szélei felé, egyre kevésbé fontos elemeket látunk, és ezért egyre kevésbé a tartalmi, és egyre inkább tisztán kompozíciós tényezők döntenek arról, hol vágja el a keret a látványt. Ha például a kép egy emberek alkotta sort ábrázol, azt, hogy a képkeret hol vágja el a sort, többnyire nem az fogja meghatározni, hogy ki van a sor vége felé, hanem az, hogy a kompozíció alapján hol legyen ez a határ.

A kép közepe Általában elmondhatjuk, hogy ha egy képen fontos információ van, az nagy valószínűséggel nem a kép szélén, hanem a közepe felé lesz található. A fenti kép kompozícióját egyértelműen a középen látható függőlegesen fölfelé hajló növény, és az ívét alul folytató középső nőalak határozza meg, aki az előtérben egyedül nincs elfátyolozva. A kép keretét úgy határozták meg, hogy ez a nőalak és a mögötte magasodó növény nagyjából középen helyezkedjen el, és nagyjából két egyenlő részre ossza a képteret, valamint, hogy a jobb szélen érzékelhető legyen a sor kígyózása.

A kép szélei A bal szélen található másik fedetlen arcú nőalak valószínűleg csak kompozíciós okokból került a képre, és a fotósnak nem volt fontos, hiszen félig levágta az arcát. Ha teljes egészében látszódna, túlságosan elvonná a figyelmet a középső kisebb nőalakról. Az is nyilvánvaló, hogy a hátsó sor egyetlen alakja sem játszott fontos szerepet a keret meghatározásában, hiszen ők nem is láthatók jól.

Vizuális támpontok Annak érdekében, hogy a képek határai valamilyen lezárt keret benyomását keltsék, a képek alkotói igyekeznek a képek szélein vizuális támpontokat keresni. Ilyen vizuális támpont a fenti képen a bal szélen látható fedetlen arcú nőalak, aki kissé elüt a többségtől, tehát valamilyen értelemben figyelemfelkeltő. A másik támpont a kép jobb szélén a bekanyarodó sor, ami jelzi, hogy ez a téma erről az oldalról már nem folytatódik tovább. Ez a két elem kompozicionálisan kiadja a téma „határait”, és vizuális értelmet ad a képkivágatnak.

A keret által zárt-nyitott kép Felülről zárt Alulról zárt Jobbról zárt Balról zárt Felülről nyitott Alulról nyitott Jobbról nyitott Balról nyitott illetve ezek kombinációi

További filmképek

1. ábra Wojczech Has: A saragossai kézirat (1963)

2. ábra Jean-Luc Godard: Bolond Pierrot (1965)

3. ábra Federico Fellini: Az édes élet (1960)

4. ábra Federico Fellini: Az édes élet (1960)

5. ábra Federico Fellini: Nyolc és fél (1963)

vége