I. Eltér-e az alany-állítmány viselkedése az alárendelő szintagmáktól? Három helyen azt mondhatjuk, igen, ez a régi elmélet mellett szól. (Oda-vissza kérdezhetőség, ami az alárendelőknél csak egyirányú: Ki volt tűzoltó? Ottó. Mi volt Ottó? Tűzoltó. Oda-vissza mellékmondattá alakíthatóság, ami az alárendelőknél egyirányú: A ház azé, akit apámnak neveznek. Az az apámé, amiben lakik. Oda-vissza transzformálhatóság, ami az alárendelőknél szintén csak egyirányú: A gazdag Sanyi elvette a szép Rozit.) De mindannyiszor azt is mondhatjuk, hogy csak a névszói (összetett) állítmányoknál, ami viszont az új elmélet mellett szól

Mi szól még az új rendszer mellett? 1. Az alanyra ugyanúgy az állítmánnyal tudunk rákérdezni, mint az összes többire: Párizsba tegnap beszökött az Ősz. Mi, hova, mikor szökött be? Szemlátomást semmi sem emeli ki az alanyt a többi közül. 2. A fentebbi módon feltett kérdő névmások egy közös mondatba foglalva nyilvánvalóan mellérendelt sort alkotnak. A fiúk tegnap frissen ereszkedtek le a lifttel a bányába. Kik, mikor, hogyan, hová? A mellérendeltség érzete a többi mondatrész mellé „rendeli” az alanyt.

Mi szól a régi mellett? 1. Az állítmány primátusát vallók saját nyilatkozata: ők is elismerik ugyanis az alany és az állítmány hozzárendelő jellegét, csak éppen azt logikai, és nem grammatikai viszonynak tartják. A Magyar grammatika is elismeri: „A predikátum és a szubjektum között valóban hozzárendelő viszony van.” Csak hozzáteszi: „A hozzárendelő kapcsolat logikai fogalom, nem grammatikai”. Ha tehát a táblai munkánál így instruáljuk a tanulót: „Rajzold fel a mondat szerkezetábráját logikai fogalomhasználattal!”, akkor továbbra is lehetséges egymás mellett szerepeltetni az alanyt és az állítmányt. A tankönyvekben viszont egymás alatt lesznek, mert a/ ez van az új kerettantervben b/ ezek a tantárgy nevéből adódóan nem logikai, hanem grammatikai fogalomhasználattal élnek. Kérdés, ne tanítsunk-e grammatika helyett logikát? A mondatelemzéseknek éppenséggel ez volt az egyik értelmük: a nyelvi logika fejlesztése.

Mi szól még a régi mellett? 2. Az összes bővítmény szorozhatja vagy oszthatja az állítmány súlyát (siettem, nagyon siettem, kicsit siettem), az alany viszont vagy kimozdítja a nulla tartományából (lehetségessé teszi a létezését), vagy teljesen lenullázza (nemlétezővé teszi). Ha megszüntetjük az alanyt, az állítmány is megszűnik, ami a többi mondatrészre egyáltalán nem igaz. Miért nem jöttél tegnap iskolába? Azt hittem, nem lesz tanítás. Ki mondta ezt neked? Senki. Akkor nyilvánvalóan nem is volt ilyen mondás. A tanárnő utolsó kérdésébe foglalt állítmány csak látszólag létezik (nulla értékű), hiszen ha senki se mondta, akkor a „mondta” szóval jelölt történés nem létezik, és soha nem is létezett.