FILOZÓFIATÖRTÉNET I. Metafizika

Kollokvium Előadások: http://hps.elte.hu/~gszabo/Filozofiatortenet.html Filozófiatörténet I. Filozófiatörténet II. Filozófiatörténet III. Tankönyvek: Steiger Kornél (szerk.): Filozófia ─ Tankönyv a középiskolások számára, Holnap Kiadó, 2002. Steiger Kornél (szerk.): Bevezetés a filozófiába ─ Szöveggyűjtmény, Holnap Kiadó, 2001. Ajánlott felkészülés: A Filozófia ─ Tankönyv végén található kérdések és fogalmak tanulmányozása.

Korszakolás Ókor Preszókratikus filozófia (i.e. 6-5. sz.): Hérakleitosz, Parmenidész Klasszikus görög filozófia (i.e. 4. század): Platón, Arisztotelész Hellenizmus (i.e. 322. − i.sz. 3. sz.) Középkor Patrisztika (2-7. sz.): Szent Ágoston Skolasztika (9-14. sz.): Canterbury Szent Anzelm Reneszánsz (15-16. sz.) Újkor Racionalizmus (17. sz.): Descartes, Spinoza, Malebranche, Leibniz Empirizmus (17-18. sz.) Felvilágosodás (18. sz.): Kant

Bevezető Filozófia: eredetileg nem tudomány, hanem egy emberi tulajdonság philoszophosz: a bölcsesség kedvelője philargürosz: pénzkedvelő philaglaosz: pompakedvelő szophia: bölcsesség: az élet dolgaiban való jártasság

A filozófia felosztása Arisztotelész: Elméleti filozófia: metafizika, fizika Gyakorlati filozófia: etika, politika, gazdaságtan Logika Modern felosztás: Metafizika Episztemológia Etika

A metafizika két kérdése Metaphüszika: „a természeti dolgok utáni [dolgok]” (Arisztolelész) A metafizika két kérdése: Mi a létező? Mi a dolgok valódi természete? A kérdésfelvetést indokolja: Nem minden létezik, ami érzékszereink számára megjelenik. A dolgok valódi természetéhez csak módszeres gondolkodással tudunk eljutni. A modern természettudomány óta a metafizika veszített rangjából.

1. Mi a létező? A létezésre irányuló kérdés nyelvi eredetű: „Én vagyok” „Én tanár vagyok” Arisztoletész: „Én vagyok”: egzisztenciális létige „Én tanár vagyok”: kopulatív létige Arisztotelész előtt: Nincs formai különbség a két létige között. „Én tanár vagyok” = „Én tanárként létezem” Tartalmilag azonban különbségek vannak a létezésben: „2 is a prime” „The soup is hot”

A természeti dolgok nem léteznek Hérakleitosz: „Mert nem lehet kétszer ugyanabba a folyamba lépni.” (B 91A) Platón: „Nézetem szerint ezt a megkülönböztetést kell tennünk: mi az, ami örökké létezik, s nincs köze a keletkezéshez – és mi az, ami folyton keletkezőben van, de sohasem létezik.” (Timaiosz)

Parmenidész a létezőről A létező (Parmenidész B 8; Sz. gy. 24.o.): nem keletkezik és nem pusztul folytonos és oszthatatlan mozdulatlan teljes gömbölyű

A platóni ideák Platón: Egy ember azért szép, mert részesedik a Szép ideájában. Két dolog azért egyenlő, mert részesednek az Egyenlő ideájában. Az ideaelméletnek szemantikai (jelentéselméleti) alapjai vannak.

Modern szemantika jel: „tűz” jelentés: a „tűz” szó használata jelölet: A jel, jelentés és jelölet megkülönböztetése azonban csak a sztoikusoknál jelenik meg.

Platón szemantikája jel: „tűz” jelentés: tűz ideája Probléma: Hogyan lehet a jelentés állandó, ha a dolgok változnak? Mai válasz: az elménkben levő fogalmak révén. Platón nem ismeri a fogalmakat → Az állandóságot az ideák adják.

Ideák Az ideák fajtái: viszonyok (kisebb-nagyobb) matematikai tárgyak (számok, alakzatok) érzetminőségek (hideg-meleg) elemek (föld, víz, levegő, tűz) erkölcsi értékek (szép, jó) élőlények (ember, ló) Az ideák „az égbolt fölötti tájon” találhatók (Phaidrosz 247C) A tanulás: anamnézis, visszaemlékezés az ideákra.

A részesedés paradoxonjai A dolgok részesednek az ideákból. A részesedés nem fizikai folyamat és nem logikai viszony: „mintha vitorlával takarnál be sok embert” (Parmenidész 131b) Arisztotelész: „a harmadik ember problémája”

A barlanghasonlat Állam 6, 514a – 516e A megismerés fokozatai: a Nap – a Jó ideája a csillagok és külvilági tárgyak – ideák a külvilágbeli tárgyak árnyképei – a matematikai tárgyak a barlangbeli tárgyak – élőlények és tárgyak a barlangbeli tárgyak árnyképei – észleletek

2. Mi a dolgok valódi természete? Preszókratikusok: redukciós hipotézis Thalész: víz Püthagorasz: számok Démokritosz: atomok Platón: diairetikus módszer

A diairetikus módszer mesterség alkotó szerző önkéntes kényszerű küzdő vadászó élettelenre élőre szárazföldi állatra úszó állatra légben úszóra vízben úszóra hálóval sebző eszközzel szigonyozás horgászás

A létezés szerkezete Arisztotelész szerint nem (genus): bundás négylábú faj (species): kutya egyedi létező (individuum): Argosz (Odüsszeusz kutyája) A genus-species viszony relatív: melegvérű elevenszülő, tojásrakó bundás négylábú, cetféle Osztályozás: alany-állítmány viszony individuum: alany + species: állítmány: „Argosz kutya” species: alany + genus: állítmány: „A kutya bundás négylábú állat” A kijelentésekben tízféle típusban fordulhatnak elő állítmányok.

Az arisztotelészi kategóriák Kategóriák − a létezés különböző módjai: szubsztancia (ember) mennyiség (kétkönyöknyi) minőség (fehér) viszony (kétszeres) hely (a Lükeionban) idő (tegnap) attribútumok helyzet (ül) birtoklás (sarut visel) cselekvés (vág) elszenvedés (vágatik)

Szubsztancia és attribútumok Szubsztanciák: önállóan léteznek Elsődleges szubsztancia: individuum (Szókratész) Másodlagos szubsztancia: infima species (ember) Attribútumok: nem léteznek önállóan Különbség (differencia): a speciest megkülönböztető tulajdonsága (értelmes) Az ember értelmes állat. Sajátosság (per se): az adott speciesen belüli megkülönböztető tulajdonság (filozófus) Szókratész filozófus. Járulék (akcidens): esetleges tulajdonság (sovány) Szókratész sovány.

Potencialitás és aktualitás potencia (dünamisz): lehetőség mag, embrió, kő aktus (energeia): ténylegesség növény, élőlény, szobor aktus: forma − potencia: anyag mozgás (változás): a potenciális aktuálizálódása

Forma és anyag Hülémorfizmus: szubsztancia = anyag + forma viasz-pecsét hasonlat embrió: anyag az anyától a forma az apától származik szobor: anyaga kő, formája pl. Zeusz A szubsztancia (Zeusz-szobor) keletkezésének okai: anyagi ok (causa materialis): kő formai ok (causa formalis): Zeusz hatóok (causa efficiens): szobrász célok (causa finalis): kultusz

Első mozgató Első anyag (materia prima): tiszta potencialitás Első mozgató (primum mobile): tiszta aktualitás mozgás: … X → Y → Z … véges Kozmosz → Első mozgató Első mozgató: anyagtalan tiszta aktualitás a vágy által mozgat

A középkori univerzália-vita universale (egyetemes): faj (species) különbség (differencia) járulék (akcidens) sajátosság (per se) nem (genus) univerzália-vita: „Vajon a nemek és fajok fennállnak-e, vagy pusztán az értelemben helyezkednek el? Ha fennállnak, vajon … az érzékelhető egyedektől elkülönítve, önállóan állnak fenn, vagy pedig az egyedekbe beléhelyezett módon?” (Porphüriosz) álláspontok: realizmus (Eriugena): az univerzáléknak reális létük van nominalizmus (Roscellinus): az univerzálék gyűjtőnevek konceptualizmus (Abelard): az univerzálék az elme fogalmai

Az ontológiai istenérv Canterbury Szent Anzelm Isten „a jó, amelynél nagyobbat elgondolni nem lehetséges.” „De az, aminél nagyobbat elgondolni nem lehetséges, lehetetlen, hogy csak az értelemben legyen. Ha ugyanis az, aminél nem lehetséges nagyobbat elgondolni, csak az értelemben van, akkor hiába ő az, aminél nagyobbat elgondolni nem lehetséges, mégis lehetséges nagyobbat elgondolni nála: ti. azt, ami olyan, mint ő, de ráadásul ténylegesen létezik.” (Proslogion, 2. fejezet) Háttér: Jó és Lét platóni azonosítása

Szent Ágoston Az öntudat evidenciája: Ha minden ismeretben kételkedem is, maga a kételkedés arra utal, hogy létezik egy tudat, amely kételkedik. Descartes kezdi kiaknázni a gondolatot. A belső tapasztalat metafizikája: „Ne kifelé fordulj, térj magadba: az ember bensőjében lakik az igazság.”

Az újkori metafizika 17. század: Descartes: két szubsztancia van: A skolasztika (Arisztotelész) elutasítása. A demokritosz atomelmélet és a püthagoreus számelmélet felelevenítése. A természeti testek korpuszkulákból (részecskékből) állnak. Descartes: két szubsztancia van: test: kiterjedt szubsztancia (res extensa) lélek: gondolkodó szubsztancia (res cogitans) Probléma: Hogyan működik közre a test és a lélek? (pszichofizikai paralelizmus) Hogyan történik a megismerés? test → lélek Hogyan magyarázhatók az affektusok? lélek → test

Pszichofizikai paralelizmus Spinoza: panteizmus Egy szubsztancia van: Isten A gondolkodás és a kiterjedés Isten attribútumai. A természeti dolgok az attribútumok modusai. Malebranche: okkazionalizmus occasio: alkalom Isten minden alkalommal egymáshoz igazítja a két szubsztancia modifikálódását. Leibniz: harmonia praestabilita A szubsztanciákat Isten hangolta össze a teremtéskor, így azok párhuzamosan, és kölcsönhatás nélkül működnek. (óra-hasonlat)

Leibniz monadológiája monász: egység Descartes → A dolgok korpuszkulákból állnak. Spinoza → A korpuszkulák Isten két attribútumának, a kiterjedésnek és a gondolkodásnak modusa. Leibniz: A korpuszkulák kiterjedt és gondolkodó létezők. Ezek a monászok. monász: „tevékenykedni képes erőforrás” Minden monász az egész Univerzumot reprezentálja. A reprezentációt Isten szabályozza a harmonia praestabilita elvén.

Monadológia és okságelmélet Kétfajta okság: természeti ok (causa): vihar → kidőlt fák Az ok megelőzi időben és logikailag az okozatot. észok (ratio): a négyzet definíciója → az átlók felezik egymást Az ok sem időben, sem logikailag nem előzi meg az okozatot. Racionalista okságfelfogás: A természti okok is észokok.

Kant és a metafizika Természetes emberi hajlam, hogy tapasztalatainkat és gondolatainkat metafizikai rendszerbe helyezzük. Metafizika: Racionális teológia: Isten értelemmel belátható mivolta Általános kozmológia: A Kozmosz filozófiai magyarázata Racionális pszichológia: A lélek mint egyszerű szubsztancia léte A metafizika mint tudomány azonban nem lehetséges.