Összehasonlító művelődéstörténet 2. előadás Az antik mediterráneum tudásátadása (Az arisztotelészi világkép) Forrás: Apuleius A világról (De mundo; Peri koszmu)

Kérdések A szerző egy vagy több istenről beszél a munkájában? Ismeri-e Apulieus az éter (aithér) fogalmát? Milyen rokonságban áll a szerző a munkája elején megszólítottal? (= Ki számára írta a művét?) Mely görög filozófus munkájából származó idézettel zárul a mű? Soroljon fel legalább 3 olyan növényt, amelyet Apuleius megemlített az olvasott szövegben!

Kérdések Többről. Igen. A fia, Faustinus. Platóntól. Szőlő, pálmafa, barack, alma, füge, platán, fenyő, puszpáng, babér, ciprus

Septem artes liberales A műveltségtartalom Görögök: múzsai műveltség (9 múzsa) Rómaiak: hét szabad művészet - enciklopédikus jelleg - mikrokozmosz (trivium) és makrokozmosz (quadrivium) ismeretei

Misztériumok háza, Pompei

Lucius Apuleius (kb. 124 – 180) Észak-Afrikában, Madaurában született (ma: Mdaurukh, Karthágótól 200 km-re)) latin nyelven kívül semmi nem köti az itáliai hagyományokhoz Apja magas rangú tisztviselő = duumvir. Karthágóban tanul grammatikát és retorikát Apuleius Athénban folytatta felsőfokú tanulmányait (a divatos platonikus filozófiát hallgatja – de nem tudjuk kitől) Latinul is megtanult, s ügyvéd és tanár lesz Rómában. Az egész birodalmat bejárta (Hellasz, Szamosz, Frigia, Kis-Ázsia, Egyiptom, Perzsia, Afrika). Karthágóban telepedett le. Duumvir lesz, majd Africa Proconsularis-a (a császárkultusz főpapja) Annyira tisztelik, hogy életében szobrot emelnek neki. Munkássága: Platón tanait népszerűsítette: De dogmate Platonis (Platónról és tanításáról) – a természetfilozófiát és az etikát taglalja De deo Socratis (Szokratész istenéről) – filozófiai szónoklat De mundo (A világról) Florida (Virágoskert) – szemelvények a szónoki műveiből (retorika oktatás szemelvényei)

Augustinus szerint csodatevő varázslóként is ismerték, 160-ban emiatt meg is vádolják (nála 10 évvel idősebb asszonyt vett feleségül, a vádlói vagyonszerzés miatt, mágikus üzelmekkel jelenti föl) ezért születik a Védőbeszéd c. műve (Eredetileg: A mádiáról – De magia, 159-160) Irodalmi munkássága: Asinus aureus (=Metamorphoses), Az aranyszamár 11 könyvre tagolt elbeszélés mintája: Lukianosz elveszett műve, illetve Pszeudo-Lukianosz novellája hőse a korintoszi születésű Lucius, akit szamárrá varázsolnal a korszak vallási sokszínűségét is bemutatja, végén a hős az Ízisz-misztériumba is beavatódik újfajta „odüsszeia”-nak is tekinthető a mű belső novella: Amor és Psyche története pl. Boccaccio Dekameronjában élnek tovább a történetei Régebben Apuleiusnak tulajdonították azt a kéziratcsoportot, amelynek része az Aszklépiosz (Asclepius) amely Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított, de középplatonikus vallásos irat Állítólag írt botanikai, agronómiai és aritmetikai értekezést is.

A korszak jellemzése Az időszakot jellemzi a a második szofisztika irodalmi mozgalom és a középplatonizmus filozófiai vonulat A második szofisztika - a birodalom görögül beszélő részein szerte utazók jellemzik, akik szónoklataikkal kápráztatják el a művelt közönségüket (showmanek, csillagászati fellépti díjért…) - három beszédfajtát művelnek (törvényszéki, politikai tanácsadó, bemutató szónoklat = declamatio), s különösen kedvelték a declamatio dicsőítő szónoklat = enkómion változatát - e rétorok által írt művek is élnek az ékesszólás stíluseszközeivel

Jelesebb alkotók Aelius Aristides (ismert a Rómát dicsőítő enkómionja) Dión Khrüszosztomosz (Rodoszt politikai irányultságát akarja megváltoztatni egyik szónoklatával) Philosztratosz (erotikus leveleket is ír) kevert műfajok jönnek létre: elbeszélés + leírás + esszé + filozófia + retorika többnyire a platonikus iskolafilozófia valamint a sztoikus és a cinikus filozófia eszméit népszerűsítik Apulieus (dicsekvése ellenére) nem művelte magas szinten a görög nyelvet Közép (v. középső) platonizmus Jeles alakjainak többsége Athénban tanított. De mégsem egységes irányzat- i.e. 1. század vége – 2. század vége közti időszak, amelybe amelyben a Platón által felvetett, de megoldatlan kérdések kerültek előtérbe

ezek midegyike természetfilozófiai kérdés (mai szavakkal: teológiai és metafizikai kérdés) volt gondolkodói: aszkalóni Antiokhosz (i. e. 130 k – 68/7) – tanításai csak Ciceró dialógusaiból ismertek Philón (i.e. 30 k. – 45), alexandriai, zsidó exegéta Plutarkhosz (i.e. 50 előtt – 150 után) filozófiai írásainak címe: Moralia Albinosz Alkinoosz – műve a Platón tanainak kifejtése rokon tartalmat mutat Apuleius Platón és tanítása c. művével Numéniosz – neopüthagoreus

A megoldatlan platóni természetfilozófiai kérdések: A Timaioszban nem tisztázott a viszony a világot alkotó istenség (=démiurgosz) és az ideák között (amelyre, mint mintákra tekintve az istenség megalkotja a világot) a középplatonikusok az ideákat az isten (=demiurgosz) értelmében használták A Timaioszban leírt demiurgosz fogalmát össze kellett egyeztetni a/ - az Arisztótelész által Platónnak tulajdonított „Íratlan tanítással” szólt egy legelső princípiumról, az egységről (=Monász), a másodikról, azaz a meghatározatlan kettősségről (=Düasz). A világ mintájául szolgáló (matematikai természetű) ideák úgy jönnek létre, hogy a Monász differenciálja a Düászt. b/ - Platón: Parmenidész c. dialógusával a dialógus arra mutatott rá, hogy az ‘egység és a létezés mint állítmányok’ összeférhetetlenek egymással. Ez az ellentmondás vezette Numénioszt arra, hogy 3, egymás alá rendelt istenről beszéljen: az Atya, amely nem tevékenykedik; az Alkotó (s ezzel azonosítja a platoni Düaszt) amely kész az anyaggal érintkezésbe lépni; az Alkotás (amely az Alkotónak az anyagba hanyatlása révén jön létre)

Van olyan középplatonikus, aki a demiurgosz által megalkotott Világlelket szellemi természetűnek tartja (pl. Apuleius) - az értelemnek nevezi Mások irracionálisnak gondolják, és a Düasszal azonosítják pl. Philón, Alkinoosz, Plutarkhosz, Numániosz A korszak platonikus gondolkodóira a monoteizmus a jellemző - a sok isten az egyetlen isten sokféle megnyilvánulása - a hagyományos kultuszok ettől még ápolhatóak maradnak A démonokról is sokan gondolkodnak

A démonokról Platón Lakoma és Phaidrosz c. dialógusai nyomán - a tanítvány Xenokratész alkotott egységes elméletet - majd Plutarkhosz (Szókratész daimónja, Ízisz és Ozirisz, A jóshelyek jelentőségvesztéséről) és Maximosz (Értekezések) foglalkozott vele – ők Apuleius elődei A démon a szellemi hierarchia különböző szintjeit képes elfoglalni - a démon közvetítő az emberek és az istenek között eljutattják aze mebri kérést az istenekhez meghozzák az isteni jótéteményt az embernek

Apuleius enciklopedikus nézetei Kérdése: az istenség és a világ viszonya az ember kívánatos viszonya az istenhez A szellemi világ: hierarchikus - csúcsa: egyetlen, legfőbb isten testetlen, boldog, szenvedéstől mentes, cselekvéstől mentes, világ túli, mindenek fölötti, mindenség alkotója, nemzője, fenntartója, irányítója, emberek gondviselője - (a teológiai kérdések elsőbbségét és a metafizikai problémák háttérbe szorulását jelzi, hogy a bizonytalan helyet foglal el a szellemi hierarchiában a platóni és a sztoikus hagyományból átörökített Világlélek) - égi istenek a/- alatta foglalnak helyet a láthatatlan, pusztán értelemmel fölfogható istenek (Apuleius szerint ezek: Iuno, Vesta, Minerva, Ceres, Diana, Venus, Mars, Mercurius, Iuppiter, Neptunus, Vulcanus, Apollo) testetlenek, kezdet és vég nélküliek, boldogok, b/ - alattuk a látható égistestistenek helyezkednek el mindkét csoport gondját viseli az embereknek, de csakis közvetett módon éteri lakóhelyük miatt testükben nem érintkezhetnek

Az égi istenek gondoskodásukat a démokon keresztül fejtik ki Az isteni gondviselés hármas stuktúrájú - legfőbb isten a mindenség törvényeit fekteti le - az istenek biztosítják a a törvények érvényesülését - az eseti felügyeletet a démonok látják el a démonok is hierarchiába rendezhetőek A démon Apuleiusnál több értelemben is szerepel - vannak, akiknek nem kell testet ölteni (pl. Szerelem, Álom. Lélek felett őrködő alakok) - emberi lélek (amely még a testben tartózkodik) - a testből kiköltözött lélek (Manes), amely egykor az erényben (Lar familiaris), vagy a bűnben (Larva) élt. Általában elmosódottak a határok az isteni lét különböző szintjein

A világról (De mundo, Peri koszmu) A Peri koszmu című pszeudo-arisztotelészi irat latin nyelvű változata lényegi pontokon átalakított az eredetileg görög nyelvű szöveg A jelzett teológiai probléma megoldásához járult hozzá ez a mű (miként lehet isten transzcendens és ugyanakkor a világot alkotó, fenntartó, irányító) A munka görög eredetiének szerzője ismeretlen. Ő még megkülönbözteti isten lényegét (uszia) és erejét (dünamisz). Az előbbi időtlen, változatlan, rejtett, megragadhatatlan, az utóbbi a mindenségben hat, éteri természetű, majd végül légies. Miért tekinti a szaktudósok többsége önálló műnek az apuleiusi fordítást? - sok jelentéscsúsztatást végez el Pl. isten helyett istenekről beszél az égitestekről nem dolgokként hanem személyekként beszél (ami/aki) istenről személyesebben beszél Azaz. Apuleius elfogadta a pszeudo-arisztotelészi munka monoteizmusát, az isteni transzcendenciáról szóló tanítását, de személyként kezeli a legfőbb istent, mitöbb az alsóbb isteneket és a démonokat is

Az első tudományos/filozófiai vilégkép: Arisztotelész, i. e. 4. sz

Arisztotelész (i. e. 384 – 322) Természetfilozófiai művek: Fizika (Physica) Az égbolt (De Caelo) A keletkezésről és a pusztulásról (De generatione et Corruptione) Meteorológia (Meteorologica) Természettani munkák: Állattan (Historia Animalium) Az állatok részei (De Partibus Animalium) Az állatok mozgása (De Motu Animalium) Az állatok járása (De Incessu Animalium) Az állatok keletkezése (De generatione Animalium) Bizonytalan eredetűek: A színekről (De Coloribus) Természeti problémák (Problemata physica) A természetfilozófiai műveket a tíz kötetes Metafizika követi.

Arisztotelész kezdetben a püthagoreusok és Platón nézeteit követte, és maga is háromdimenziósnak, tökéletesnek, és kontinuusnak írta le a kozmoszt. Kezdetben a csillagvilág folytonos körmozgásának az okát – Platón ideájával szemben – a természet adta. Utóbb a mozgás forrását a Mozdulatlan Mozgatóhoz kötötte. A Mozdulatlan Mozgató tisztán szellemi természetű, az anyagtól teljesen mentes forma, amely önmagát gondolta el. Arisztotelész a mozgást a Mozdulatlan Mozgatóra vezette vissza. A mindenség kerületén, az Mozdulatlan Mozgató által közölt mozgás a vele határos állócsillagok szférájában – a leggyorsabb. A kerület felől (azaz az első égboltból) a középpont a Föld felé, az áttételek következtében egyre gyengül a Mozdulatlan Mozgatótól eredő mozgás. Az égbolt örökkévalón mozog (alakja szükségszerűen forgó gömb), a kozmosz középpontja pedig nyugalomban van. A csillagok isteni természettel rendelkeznek, anyaguk az éter, természetes mozgásuk a körmozgás.

Arisztotelész univerzumelképzelése (kettős teremtés, geocentrikus) Szellemvilág = Mozdulatlan Mozgató (Primum Mobile) Csillagvilág (Azonos Eudoxos ill. Kallipposz csillagászati ismereteivel9 legkülső: Állócsillagok szférája legbelső: Hold 55 v. 44 szféra – Mars, Vénusz, Merkúr, Nap, stb. egy gömbre vannak fixen rögzitve, kör alakú pályán, egyenletesen mozognak anyaguk az aither (=éter), az 5. elem Elemi világ 4 őselem nem egyenletes, s nem kör alakú mozgás hierarchiája: 9 De Caelo – a sublunáris régiót írja le a 4 ős elem vegyülése eredménye a 9 elemi szféra dolgasi

Irodalom: Kendeffy Gábor: Apuleius, a sztárfilozófus. in Apuleius (2003) A világról. Szónoki és filozófiai művek. Magyar Könyvklub. Budapest. 267 -291.