Koncepciók, kísérletek, reformok – vannak-e hatásai a szakmára Sziklai IstvánKeszthely, okt. 8.
Igen, vannak… Új (, de érthetetlen) fogalmakat tanul meg Nő a gyanakvás, kiábrándultság, fásultság Rögzül, hogy rólu(n)k, de valójában nélkülü(n)k, s biztosan nem értü(n)k már megint csinálnak valamit Állandósul a kiszámíthatatlanság Amit leírnak, az biztosan nem valósul meg, de a kiolvasható célokból a kedvezőtlenek megvalósulnak
Nem, nincsenek… „Mindent változtatnak, hogy változni ne kelljen” A szakma továbbra is szétesett, nem tudja a saját kezébe venni az irányítást, gyenge (eszköztelen?) érdekképviselet A hosszabb távú folyamatok változatlanok (forráskivonás, a szociális ágazat kerékkötője a gazdasági növekedésnek – csak viszi a pénzt, hibás gazdaságpolitikai döntések következményeit rajta verik el – a feszült társadalmi helyzeteket vele konszolidáltatják)
A helyzet Nincs szakmai autonómia (át(párt)politizált, nincs egységes szakma, a pénzügyi – fiskális szempont diktál) Irreális helyzetfelmérés - vagy eleve lemondó vagy álmod(oz)ó Társágazatokkal, szakmákkal nincs együttműködés (humán ágazatokon belül) – harc van a forrásokért, kompetenciákért, s mindig a szociális húzza a rövidebbet Atomizálódás, nincs szakmai szolidaritás (intézményrendszeri érdekek vannak), a belső töréspontokról nincs párbeszéd (egyházi – állami – civil, szakmai szintek, stb.) A problémaközpontú megközelítés ismeretlen, csak korlátokba ütközik A társadalmi környezet egyre kedvezőtlenebb (intolerancia, megértés hiánya, individualizálódás, gyenge civilitás)
Kiút Vissza a gyökerekhez (alapértékek, kritikai szellem, elköteleződés) Fogalmazzuk meg: mi az, amiből nem engedünk?! Elhinni, hogy értékes a munkánk (s van értelme) Hosszú távú szemlélet (intézményi szinten is) Alapos tervezés Megújulás, új módszerek kellenek (közösségi munka, radikális munka, pártoktól független valódi politikai nyomásgyakorlás, botrány, stb.) Valódi értékelés és visszacsatolás A szociális támogatás nem kegy, hanem befektetés
Jules Feiffer’s America
Sziklai István