Részlet Linda Dillow: Elégítsd meg szomjas lelkemet! című könyvéből Várakozás Részlet Linda Dillow: Elégítsd meg szomjas lelkemet! című könyvéből Mirjam

Elkeseredve, tehetetlenül, vágyakozva sírtam Elkeseredve, tehetetlenül, vágyakozva sírtam. Csöndesen, türelmesen, szeretettel válaszolt Isten. Könyörögtem, és sírva kértem magyarázatot helyzetemre, és a Mester gyöngéden így szólt: „Gyermekem, várnod kell!” „Várni? Azt mondod várni! Szólt csalódott válaszom. „Uram! Válaszodra van szükségem, tudnom kell, miért! Megrövidült a karod? Vagy nem hallottál meg engem? HIT által könyörögtem, és hivatkoztam ígéretedre.” „Egész jövőm, és minden, ami körülvesz, válaszodtól függ, és te azt mondod nekem, hogy VÁRJAK? Szükségem van igenedre, egy „csak így tovább” jelre, vagy akár egy „nem” válaszra, amire visszaléphetek.”

„Jó, akkor várok…de mire?” „És Uram, te azt ígérted, hogyha hiszünk, akkor csak kérnünk kell, és kapunk. És Uram, én már egy ideje kérek, és most már sírok: Belefáradtam a kérésbe! Válaszra van szükségem!” Aztán csendben, gyöngéden megtanította nekem, amint Mesterem ismét válaszolt: „Várnod kell!” Így besüppedtem székembe; legyőzve, csalódva, és panaszkodva Istennek: „Jó, akkor várok…de mire?”

Nem ismernéd meg azt az erőt, amit a gyengének adok. Úgy tűnt, hogy mellém térdelt, és az ő szeme is könnyes, és szelíden azt mondta: „Adhatnék neked jelet. Megrázhatnám az egeket, és elsötétíthetném a napot. Feltámaszthatnám a halottat, és a hegyek futkoshatnának. Megadhatnék mindent, amit kérsz, és meg lennél elégedve. Megkapnád, amit akarsz, de nem ismernél meg ENGEM. Nem ismernéd meg szeretetem minden szent iránt: Nem ismernéd meg azt az erőt, amit a gyengének adok.

Annyit tudnál, hogy adok és üdvözítek…, Nem tanulnál meg keresztüllátni a csalódás fellegein: Nem tanulnál meg bízni bennem, akkor is, ha nem látsz; Nem ismernéd meg annak örömét, hogy bennem megpihenhetsz, amikor sötétség és csönd vesz körül minden oldalról. Soha nem tapasztalnád meg a szeretetnek ezt a teljességét, ahogy az én Lelkem békessége galambként leszáll; Annyit tudnál, hogy adok és üdvözítek…, De soha nem ismernéd meg szívverésem mélységét.

De ó a veszteség! Ha nem formálhatnálak át téged! Vigasztalásom fénysugarát, mely beárad a késő éjszakába. Azt a hitet, amit akkor adok, ha látás nélkül jársz, a mélységet, melyet meglelsz, ha túllépsz a kívánságaidon. Mert a végtelen Isten megadja, hogy elég lesz, amit ő nyújt. Soha nem ismernéd meg, ha fájdalmad gyorsan eltűnne, mit jelent, hogy: „ Elég néked az én kegyelmem.” Igen, szeretteidről szőtt álmaid egy napon teljesednének, De ó a veszteség! Ha nem formálhatnálak át téged!

Tehát légy csöndben gyermekem, és időben meglátod, HOGY A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK AZ ÉN MEGISMERÉSEM. És bár válaszom időnként rettenetesen késni látszik, ennek ellenére legbölcsebb válaszom, hogy „VÁRJ!”

Jeremiás siralmai 3: 22-26 „ Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban-, ezért benne bízom. Jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az Úr szabadítására.”