AZ ÖKOLÓGIAI ELVŰ INTEGRÁLT VÍZGYŰJTŐFEJLESZTÉS AZ EU KERETIRÁNYELV TÜKRÉBEN Dr. Ligetvári Ferenc

1. Az EU Keretirányelv kialakulása 2. A Dublini Alapelvek szerepe 3. Az integrált vízgazdálkodás elve 4. A „kék víz” és a „zöld víz” integrálása 5. A vizes élőhelyek fenntartása a biodiverzitás megőrzése érdekében

1. Az EU Keretirányelv kialakulása

JÖVŐKÉPÜNK A JÖVŐKÉPÜNK AZ, HOGY KÉT-HÁROM ÉVTIZED MÚLVA MEGFELELŐ MENNYISÉGŰ, TISZTA ÉS EGÉSZSÉGES VÍZZEL MEGTEREMTJÜK A TERMÉSZET ÉS A TÁRSADALOM HARMONIKUS FEJLESZTÉSÉT.

Milyen kihívásokkal nézünk szembe?

Miért kritikus kérdés a vízgazdálkodás?

Lehetőségeinket meghatározzák:  Az Európai Unió irányelvei  A hazánkat átszelő folyók felvízi országainak politikai és morális felelősség-érzete  Önnön kultúráltságunk

Az Európai Unió a folyók jó vízállapotának megőrzése érdekében célul tűzte:  Az ökológiai és a társadalmi szempontok érvényesítését  A vízgazdálkodáshoz szükséges adatbázis kiterjesztését  A vízgyűjtőszemlélet érvényesítését

Az ökológiai állapot osztályozása

Az Európai Unióvízgazdálkodási keretirányelvének Az Európai Unió vízgazdálkodási keretirányelvénekkialakulása: igény Az igény már az Európai Közösségek Bizottsága idején megfogalmazódott. Az Európai Parlament és Tanács az évi „Első Olvasat”, majd a év eleji „Második Olvasat” alapján Decemberében jelent meg. Magyarország vízgazdálkodására a következő kötele- zettségek hárulnak: % EU szabályozással % hazai szabályozással valósul meg.

2. A Dublini Alapelvek szerepe

Dublini irányelvek (1992) Olyan kezdeményezés volt, amely bemutatta a vízgazdál- kodás pontos állapotát, a főbb problémákat és igazságokat kívánt szolgáltatni a közreműködök szerepéről. Ezek képezték alapját a Rió De Janeiroi-i „Feladatok a 21. századra” és a millenneumi „A jövőképtől a tettekig” című jelentéseknek.

Dublini irányelvek (1992) 1.Az ivóvíz egy korlátozott és kiszolgáltatott természeti készlet, amely hatékonyan fenntartja az életet, a fejlődést és a környezetet szolgálja. 2. A vízzel való bánás a közreműködői alapon történhet, bevonva a különböző szintű használókat, a tervezőket, valamint a döntéshozókat. 3. Az asszonyok (elsősorban a fejlődő világban) központi szerepet játszanak a vízzel kapcsolatos előkészítésben, irányításban és megőrzésben. 4. A víznek gazdasági értéke van valamennyi használati formában és gazdasági termékként kell kezelni.

3. Az integrált vízgazdálkodás elve

Miért olyan különleges a vízzel való gazdálkodás? A hidrológiai körfolyamatban a víz folyamatosan visszapótlódik, felhasználódik, visszaforgatódik és újra felhasználódik. Így mindnyájan függünk egymástól.

Kölcsönös függőség miatt van szükség integrációra Integrálás a TERMÉSZETI RENDSZEREN belül: Integrálás a természeti rendszerekkel való gazdálkodásunk és az EMBERI RENDSZEREK között: – terület- és vízhasználatok között – felszíni és felszín alatti víz között – vízmennyiség és vízminőség között – édesvíz és partmenti tengervizek között – a víz középpontba állítása a nemzetgazdaságban – koordináció biztosítása az ágazatok között – partnerkapcsolat biztosítása a társadalom és magángazdálkodás között – minden érintett bevonása

Egy új paradigma felé haladva Az alágazati vízgazdálkodástól az ágazatközi vízgazdálkodásig

Újszerűség a hazai szabályozásban:  A különböző típusú beavatkozások és azok hatásai- nak összefüggéseinek egységes vizsgálata  A társadalom széleskörű bevonása a döntéshozatalba a természet- és a környezetvédelem érvényesülése érdekében

A környezeti elemek közül a víznek kiemelt szerep jut a fenntartható fejlődés (megtartó, stabilizáló fej- lesztések) érdekében. A megtartás széleskörű összefogáson alapszik, amelynek részei a következők: A vízkészletek értékelése adatgyűjtő hálózatok és értékelő eljárások, környezeti hatásbecslési (KHB) technikák, kockázatbecslési eszközök, például az árvizek és aszályok esetére,

4. A „kék víz” és a „zöld víz” integrálása

A vízgyűjtőfejlesztés alapja a folyógazdálkodás kialakítása. Természetvédelmi igények a területi vízgazdál- kodással szemben A folyó ökológiai folyosói szereppel bír: - élőhelyként, - vándorlási feltételként. Megoldandó feladat: - hossz- és keresztirányú átjárhatóság, - zavartalanság megteremtése. Kerülni kell: - a településközeli területeket, - szűk árvízlevezető szelvényeket.    

„Zöldfolyosó” a szárazföldi élőlények részére Javasolt terület: - hullámtér - ártér Zavaró hatásúak: - település - folyóhoz települt ipari üzem - vízmozgást szabályozó művek Megvalósítás: - mentett oldalon, - ártéren erdősített résszel összekapcsolva.

A „zöldfolyosó” kialakítása

„Kékfolyosó” a vízi élőlények részére A fajok vonulásának megszűnése. (A tokfélék a vízlépcsők építése miatt eltűntek a vizeinkből.) Megoldás: - jó szerkezetű hallépcsők, - durva rampák.

A „kékfolyosó” kialakítása

5. A vizes élőhelyek fenntartása a biodiverzitás megőrzése érdekében

A fajok sokféleségének megtartása érdekében az élőhelyek vízellátását az ökológiai rendszerek egyensúlyának fenntartásával kell elvégezni. Az Európai Gazdasági Bizottság ajánlása szerint nemcsak a védett területeken, hanem vízgyűjtők teljes felü- letén az élőhelyek megőrzésére, az életfeltételek javítására illetve rehabilitására kell törekedni. Az ökológiai és az ökonómiai összefüggések jövőbeni kapcsolatrendszerében a területegységre eső terme- lékenység-növeléséről az egységnyi vízmennyiségre jutó termelékenység növelésre kell a hangsúlyt helyezni.

A természeti erőforrások jelenlegi készletével úgy kell gazdálkodni, hogy a társadalmi folyamatok ne gyengítsék az egyensúlyban lévő tájszerkezet, az életet fenntartó faji sokszínűséget tartsák meg, ezzel megteremtve az eljövendő generációk életterének biztonságos továbbvitelét. Ennek egyik lehetősége a Dublini Irányelvekben rögzítettek betartása, amely a Burtland-féle „harmonikus fejlesztés” ébren tartását is szolgálta. Az irányelvekben megfogalmazottak magukban foglalják a módosítás és a változtatás lehetőségét, vagyis nyitottságával a tudatos fejlesztésre ösztönöz. A környezeti és ökológiai fenntarthatóság

Hogyan válthatók át a Dublini Alapelvek tettekké?