Az egészségügy, a foglalkoztatás, a szociális ellátás találkozási pontjai avagy: Hova változzunk? dr. Harangozó Judit SE Közösségi Pszichiátriai Centrum, Ébredések Alapítvány
A változások… A medikális szemlélet sarokköveinek kimozdulása A pszichés és pszichiátriai zavarok csak a külső- belső világ folyamatos interakciójában értelmezhetőek (pl. urbanizáció és szkizofrénia) Az egyén adottságainak és döntéseinek egyaránt szerepe van (sors, vagy felelősség?) A kategorizálásra épülő diagnosztika helyett a fenomenológiai leírásból felépített több dimenziós diagnózis?
A terápiák Nem (csak) a kategóriákra épülő diagnózisokhoz, hanem a szükségletekhez rendelt intervenciók Állapotok helyett „kölcsönhatások kezelése” A nehezen kutatható, nem intervenció jellegű hatótényezők előtérbe kerülnek A képzések problémái (adottság és képzettség)
A szociális (közösségi) ellátás változásai A szolgáltatói teljesítmény előtérbe kerülése Az „objektív” szükségletek szociális ügyintézése felől személyes célok eléréséhez szükséges pszichoszociális intervenciók oktatása felé A passzív gondozotti státusz helyett a közös felelősségvállalás felé A kliens és hozzátartozói (tárgyaló)partnerek
A foglalkoztatás változásai A fogyatékosság orvosi értelmezése helyett több szempontú értékelés: FNO rendszer A munka világába történő visszaút ösztönzése A szocialista típusú támogatási rendszer megszűnése
A fogyatékosságra két oldalról lehet hatni elvárások, ergonómia, akadály- mentesítés nevelés, kezelés, gyakorlás társadalmi elvárás egyéni képesség fogyatékosság teljesítőképesség
Egyéni és társadalmi modell, röviden Képzeljenek el egy kerekes székes embert, aki a szavazóhelyiséghez vezető lépcsők előtt áll Az individuális modell két formája: 1- az egyén bénult: orvosi megközelítés (károsodás) 2- az egyén nem tud járni: funkcionális megközelítés (fogyatékosság / tevékenység akadályozottsága) A szociális modell két formája: 1- az épület nem akadálymentes: környezeti megközelítés (akadálymentes környezet) 2- a társadalom diszkriminál és szegregál: politikai megközelítés / az emberi és polgári jogok egyenlőtlensége (diszkrimináció mentesség)
Az FNO alapelvei a fogyatékosság élettapasztalatként való felfogása, amely bárkivel, bármikor megtörténhet, mint valamilyen probléma észlelése a tevékenykedésben diagnózistól független a fogyatékosságot a megváltozott egészségi állapotú egyén és környezete kölcsönhatásaként értelmezi
A változások közös útja A „belső” és „külső” tényezők, kölcsönhatások közös értelmezése és kezelése A „betegségek” értelmezésében A terápiákban: biológiai ÉS pszichoszociális intervenciók, non-specifikus tényezők Rendszerszemlélet – a kölcsönhatások kezelése Az FNO rendszerben A személyes szükségletekre alapozottság
A változások közös útja „Egyedül nem megy…” A különböző szakemberek teamje A mentális zavarral élő embert a saját „hálózatában” megérteni és ezzel együtt segíteni A „forráscsoport” közvetlen segítése
Krisztián esete Mi a helyes szakmai válasz? 1.Vitessük be a pszichiátriára 2.Segítsünk, hogy megnyugodjon, dolgozzuk fel az átélt traumát a terápiában, így könnyebben elfogadja majd az új élethelyzetet 3.Intézzük el a kiköltözést, a pénzügyeket, elkerülve az újabb konfliktust 4.Kérdezzük meg tőle, mi a célja? Válasszon ő a lehetséges megoldások közül….
Krisztián ragaszkodik az igazságához, ügyet akar… Támogatjuk? Az önbecsülés és önérvényesítés segítése, A méltányos bánásmód, A diszkrimináció és stigma, a szegregáció leküzdése, A közösségi integráció fenntartása: GYÓGYÍTÓ ERŐ: Pszichológiai akadálymentesítés!
Ez a gyógyító erő: a felépülés értékeihez kötődik A felépülés a kezelés, gondozás legtágabb kerete, amely meghatározza: A szervezetek misszióját, kialakítását, szervezését A kliensek ellátásának kereteit A gondozási kapcsolat jellegét A beavatkozások tervezését és véghezvitelét, ahogyan azt Krisztián terápiájában is láttuk.