Az elméletek és a gyakorlat viszonya a szociális munkában Összeállította: Ágoston Magdolna Forrás: Malcolm Payne: Modern Social Work Macmillan Press Ltd, 1991

Gyakorló szakemberek kritikája a szociális munka elméletalkotásáról A sok fajta, egymással versengő elmélet legtöbbször csak egyetlen szempont alapján közelít a klienshez, és ezek a megközelítések nagyon távol esnek egymástól ahhoz, hogy együttesen lehetne alkalmazni őket a konkrét és összetett gyakorlatban Az elméletek túlságosan általánosítóak ahhoz, hogy leírhatnák a gyakorlathoz szükséges specifikumokat

Az elméletek kihangsúlyozzák az önkéntesség, a terápiás vagy reform aspektusokat a munkában, és helytelenítik a szociális kontrollt, a jogi és eljárási kötelezettséget Sok elmélet túlságosan autoriter: ellenőrzi a szociális munkásokat, ezzel korlátozza szakmai szabadságukat Az elméletek gyakran kerülnek szembe a jogszabályokkal, és az azokban megkövetelt eljárásokkal, különösen a hatósági munkában

Az elméletalkotás sikertelensége aláásta a szociális munka és a szociális szakmák presztizsét az EU-ban- Stevenson, 1998; Parton-2000, (no meg a társadalmak számára kevésbé „kényelmetlen” szakmák munkaerőpiacon kívülre kerülése!!!Á.M.) A szociális munka sohasem tud megfelelni az elméletalkotás követelményeinek: „elmélet- gyenge” mondják a tudósok és a képzésfinanszírozók, túl „elméleties” mondják a szolgáltatást végzők és a finanszírozók (Á.M.)

Érvek az elméletalkotás mellett Az elméletek képesek új szükségletek megjelenése esetén támpontot adni arra, mit, miért és hogyan tegyünk Az elméleteket nem kell és nem is szabad mereven értelmezni a gyakorlatban; mindig a konkrét helyzetekre kell aktualizálni A kliensek biztonsága megköveteli a szociális munkások ellenőrzését

Az elméletek viszonylagos állandóságot, biztonságot jelentenek az állandóan változó körülmények között A gyakorlatban folyton elméleteket alkotunk, még hanem is „tudunk” róla (Howe, 1987), hasznos lenne a klienseknek, ha ez tudományos eredményekre épülne A szociális helyzet mindig hét tényezővel írható le, melyek minden elméletben jelen vannak, vagyis a távolság az elméletek között nem annyira jelentős, hogy ne lehetne őket használni a gyakorlatban

A szociális helyzetet meghatározó főbb tényezők ( Payne, old.) Személyre szabottság- a szociális munka személyként és nem valamely kategória egy elemeként foglalkozik emberekkel A tudás használata - a kliensek és a történések nem érthetőek pszichológiai tények és érvek nélkül Kapcsolat- a szociális munka kapcsolatok segítségével valósul meg Szervezeti beágyazottság - a szociális munka használja a szervezeti lehetőségeket azért, hogy véghez vigye beavatkozásait

Szükségletek - a szociális munka szükségleteket azonosít Szociális intézmények fenntartása - a szociális munka számára fontos intézményeinek megléte Védelem - a szociális munka védi a klienseket