Rövidfilmek 2. Saját vonal

Jankovics Marcell rövidfilmes munkássága, akárcsak teljes animációs életműve, két nagy fejezetre tagolható. Ahogy a nagyjátékfilmek kapcsán a “hasznosság” elve a vízválasztó, úgy a rövid művek esetében a “saját vonal” erőteljes megjelenése. E gesztussal az alkotó minden addigi mozgóképes tevékenységét felülírja. A minden ízében saját vonal, érdekes módon, viszonylag későn mutatkozik meg a rövidfilmes pályán. A János vitéz ősrobbanása megszabadította Jankovics Marcellt a kor és a kortársak ábrázolási és tematikai konvencióitól, hirtelen ledobta jelmezét. Jankovics A Sisyphus-szal egyszerre válik meg a műfaj sablonjaitól és jól bevált geg-készletétől, s a korábbi könnyed karcolatok helyett saját verset kezd írni saját animációs nyelvjárásában. Nem is verset, inkább epigrammát, rövid, tömör példázatot, egy lendületből felrakott ecsetvonással, szikár egyszerűséggel, ámde meghökkentő virtuózitással. Sisyphus 1974

Sisyphus 1974 A drámai sorsú mitológiai hős, a minduntalan visszaguruló köveivel örök küzdelmét vívó Sisyphus megformálása Jankovics legőszintébb munkája, rövidfilmes pályája csúcsa. Ezt nem annyira a mozgóképszakmában becses Oscar-jelölés igazolja, hanem az alig két perces film születése óta eltelt évtizedek, amelyek a fekete-fehér ecsetnyomokból életre kelő alakot az alkotói sors és küldetés örökérvényű szimbólumává érlelték. Jankovics újrafesti a mítoszt, saját képére és hasonlatosságára, felvillantva a végeérhetetlen küzdelemben születő pillanatnyi siker ígéretét – amely ígéret beteljesülése nem megnyugvást jelent, hanem az újabb alkotói “menet” kezdetét.

Sisyphus 1974 A Sisyphus grafikai minősége, animációjának eleganciája, s az előadásmód frissessége, személyessége és ereje máig ritka tünemény nem csak a magyar, de a nemzetközi animációs művészetben is. Az ifjú mester e filmjével írta be magát az animáció aranykönyvébe. A későbbiekben hiába bújik a „poeta doctus” tudós maszkjába: aki Sisyphust ismeri, csak az ismerheti Jankovics Marcellt.

Küzdők 1977 A Küzdők mind tematikájában, mind előadásmódjában rokona a Sisyphusnak: megérint és továbbgondolásra késztet. Bárki számára könnyen érthető példázat, vallomás az alkotói létről, a kreatív ember szenvedélyes áldozatáról a Mű iránt, s felemésztődéséről az alkotás rítusában. A nem művész, a “civil” néző számára ugyanúgy értelmezhető az odaadással végzett munka allegóriájaként, miközben a film szobrásza az életerejét, ifjúságát gyermekének áldozó szülő is lehet, aki természetszerűleg felfalja őt.

Küzdők 1977 A megmunkálás során életre kelő, s alkotóját immár a szobrász ifjúkori önarcképeként a megsemmisülésbe döntő szobor a véget nem érő körforgás pillanatnyi hőse és áldozata is, akár Sisyphus vagy a későbbi Fehérlófia. Ez a paradox körforgalom a jankovicsi életműben újra, meg újra felbukkan, mint az örök visszatérés leitmotiv-ja.

Prometheus 1992 A Sisyphus-szal és a Küzdőkkel indított sorozat harmadik tételének tekinthetnénk a jóval később, 1992-ben készült Prometheust, melynek hőse az útja végére érkező “lángrabló”. Már nem fut új kört, s az Olümposzról lefelé tartó diadalmas futása annál több gáncsba botlik, minél közelebb ér a “síkföldhöz”, az emberek világához. Tüzének fénye – ifjúsága – úgy emésztődik fel, ahogy távolodik a tűz forrásától.

Prometheus 1992 A művek közti tematikai összefüggés révén mégsem kapcsolódik a három film egyenletes színvonalon megalkotott animációs triptichonná, mert a noha a Prometheus, hasonlóképpen a korábbi művekhez, fekete- fehér, látszólag egy lendülettel felrakott műnek tűnik, sem animációs megoldásait, sem dramaturgiai kimunkáltságát tekintve nem ér fel a sorozat első két darabjához.

A korábbi filmekben a naturálisan sprőd hangok és zörejek a vizualitás absztrakcióját erőteljesen “húzzák alá”, veríték és kőpor közvetlen érzetét, az erőfeszítés elementáris voltát közvetítik, súlyt adnak a rajzolt vonalaknak, a figurák valóban lélekkel telítődnek. Prometheust Jankovics is magára hagyja, amikor “konzerv” zenével kívánja aláhúzni tragikumát, s hiába az ismét erős ötlet, a megmunkálás a vizualitásban is elmarad korábbi műveitől. Talán mert Prometheus nem Jankovics Marcell. Lehetséges alakváltozat, de nem alterego, főleg nem a film születésének idején, amikor alkotói erejének teljében éppen monumentális vállalkozásának, Az ember tragédiájának első jeleneteit kezdi animációs mozgóképpé formálni. Más kérdés, hogy az éppen e mű kapcsán felmerülő szakmai problémák és a létrehozást nehezítő akadályok már kirajzolódnak a Prometheus keletkezésének idején. Így mintegy előrevetülnek általa a következő két évtized alkotói megpróbáltatásai.