A GÖMBVILLÁM

A gömbvillám avagy régies nevén a matató ménkű egy kifejezetten ritka, vélhetően elektromos jelenség; a troposzférában előforduló elektromos kisülések legritkábban megfigyelt fajtája Egy fénylő, változatos alakú, de általában gömbszerű, a többi villámhoz képest lassú mozgású és hosszabb életű, rendszerint földközeli objektum. Létezése önmaga is hosszú ideig vita tárgyát képezte, mibenlétének és keletkezésének körülményei egyelőre még nem tisztázottak.

Jellemzői: A fénylő gömbök az esetek túlnyomó részében – de közel sem mindig – a zivatarok közelebbi (40 kilométeres) környezetében jelennek meg; átlagos élettartamuk néhányszor 10 másodperc. Az esetek többségében nyílt területen fordulnak elő, de zárt térben való keletkezésük is megfigyelés tárgya volt már. Számtalan színváltozata a fehértől a sárgán és narancssárgán át a vörösig és a kékig terjed, ugyanakkor fényerejük általában gyenge, legtöbbször áttetszőek.

Méretük a néhány cm-től a néhány méterig terjedhet, de általában narancs vagy labda méretűek. Leggyakrabban gömb, ritkábban körte illetve szivar alakúak; viszonylag gyakran vetnek szikrákat. Mozgásuk nem igazán hasonlítható a villámokhoz, mivel viszonylag lassúak, néha állnak. Mozgás közben gyakori az irányváltoztatás (matató ménkő), lebegésük a földfelszínnel általában párhuzamos. A szél nem, de az elektromos terek befolyásolhatják mozgásuk irányát. A szilárd tárgyakat általában kikerülik, de megfigyeltek már lyukat égetve érkező vagy alakot változtatva résen áthaladó objektumot is. Előfordulhatnak csoportban is; mozgásuk ekkor egymást követi, esetenként összeolvadhatnak, illetve szétválhatnak. A gömbvillám élettani hatásai nagyban hasonlítanak az erős egyenáraméihoz; az érintkezés légzési- és szívritmuszavarokat, égési sérüléseket, vagy akár halált is okozhat.

Nagyon ritkán anyagkiszóródás figyelhető meg belőlük Nagyon ritkán anyagkiszóródás figyelhető meg belőlük. Kísérő hang- és szaghatás elképzelhető. Felrobbanással vagy elhalványulással szűnnek meg, a beszámolókban említett környezetmódosító hatásaik alapján energiatartalmukat 1000 Joule és 10 MJ közé becsülik. Az élőlényekre a kisebb energiájú gömbvillám is életveszélyes, de az még alapvetően nem rombol; a nagyobb energiájúak akár tüzet is gyújthatnak, illetve szilárd testeket égethetnek át.

Kutatások története: Az első írásos emlékek a kínaiaktól származnak, akik hozzávetőleg az időszámításunk előtt 500 évvel jegyezték le a jelenséget sárkánytűz névenEurópában az ókori görögök tesznek róla először említést. A felmérések szerint csak az emberek egy százaléka találkozott eddig hasonlóval. Egyes feltételezések szerint a gömbvillámok plazmából állnak, de nem világos kialakulásuk folyamata. Energiájuk forrása ismeretlen. Néhány UFO-megfigyelés kétségkívül a gömbvillámokra vezethető vissza.

Galéria: