Olvasásismeret 2006/2007 II. félév Beniczky Péterné

Olvasás és könyvtárszociológiai vizsgálatok Magyarországon Olvasók és nem olvasók: Az első nagyszabású olvasásvizsgálatot 1962-ben a KSH végezte (Mit olvasunk? 1965). A 60-as években jött létre a magyarországi olvasásvizsgálatok két hivatásos műhelye: a Könyvkiadók és Terjesztők Tájékoztató Központja az OSZK KMK

Társadalmi rétegződés szerinti vizsgálatok: falusi lakosság ( Sas, 1968) középiskolás ifjúság (Gereben, 1968) munkások (Kamarás, 1969) vidéki értelmiségi (Kamarás-Polónyi, 1970) Könyvvásárlás és könyvgyűjtés témaköre: Kulcsár – Mándi, 1983; Kulcsár,1991) „Miért” olvasunk vagy nem olvasunk? (Nagy Attila, 1978, 1991) Biblioterápia (Bartos 1989, 1999)

Jelenleg nincs Magyarországon kimondottan olvasáskutatási profillal rendelkező műhely. Működnek olyan személyek és csoportok, akik pályázati pénzből vagy külön megbízásból végeznek olvasáskutatási feladatokat. A hagyományos olvasáskutatás főleg a könyvolvasókat vizsgálta. Az újabb kutatások az emberek információs szükségletét vizsgálják.

Terestyéni Tamás felmérése (1987)!! Az aktív dolgozók mintegy 31 %-ának munkavégzése során nem kell írnia, olvasnia, számolnia. – az írásbeliség elemi formáit se használják. Terestyéni felmérés (1995): Az évi adatok szinte teljes pontossággal megegyeztek a tíz évvel korábbi felmérések eredményével. A munkájuk során olvasásra soha nem késztetett felnőttek aránya még emelkedett is: 44 %-ról 58 %-ra!!! Jellemző a magyar lakosságra, hogy a szóbeli kommunikációt részesíti előnyben.

Az olvasás helye a szabadidős tevékenységek sorában 1948 – országos közvélemény-kutatatás : az olvasást első helyre hozta ki – még az élen áll az olvasás 1975 könyvolvasás csökkenése – elektronikus tömegtájékoztatási eszközök 1998 televízió, rádió az első helyen – számítógép, Internet!

Szabadidős tevékenységre, művelődésre fordított idő: 1964 olvasás napi 0,7 óra – 26 % rádió – 55 % 1972 olvasás napi0,4 óra televízió 1,2 óra 1999 olvasás napi 9 perc! televízió 2,6 óra

A funkcionális analfabétáktól a rendszeres olvasókig: 20. század elején az írástudatlanok aránya elérte a népesség közel egyharmadát. A 2. világháború után 10 %-ra csökkent. (Berend, 1978)

Funkcionális analfabéták: Írási, olvasási és számolási készségük nem felel meg a kor követelményeinek. A felnőtt magyar népesség mintegy %-ára terjed ki (Terestyéni, 1996) Az ún. elit csoport napilapot, hetilapot, rendszeresen könyvet is olvas: 1985-ben a felnőtt népesség 18 %-a 2000-ben 9 %-a!!! ( Az átlagosnál képzettebbek, fiatalabbak és jelentős többségük városban él).

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Időpont: Április (csütörtök-vasárnap) h Helyszín: Kongresszusi Központ