VII. Költségkontrolling 2.

2.2. Pótlékoló kalkuláció Olyan gazdálkodó szerezetek alkalmazzák, ahol sokféle terméket, különböző technológiával, sok üzemben állítanak elő. A gyártmányt terhelő - közvetlen költségeket már a felhasználás pillanatában elszámolják a konkrét gyártmányra - közvetett költségeket először a felmerülés helyén (költséghely) gyűjtik össze és valamilyen vetítési alap segítségével –pótlékkulccsal- osztják szét azok között a termékek között, amelyek a költséghely szolgáltatásait igénybe vették.

Vetítési alap: Meghatározott termelési tényező, amelynek mértéke és változása a legjobban befolyásolja a közvetett költségek összegének és gyártmányonkénti mértékének alakulását Alkalmas a közvetett költségek gyártmányonkénti igazságos elosztására Helyes megválasztása alapvetően befolyásolja az önköltség pontosságát Ismeretében a közvetett költségek gyártmányokra történő szétosztása pótlékkulcs segítségével történik

Pótlékkulcs: Vetítési alap segítségével határozzák meg: Felosztható összeg/vetítési alap A pótlékoló eljárás során alkalmazhatnak Diktált pótlékkulcsot, amikor a közvetett költségek tényleges mértékétől függetlenül, előre meghatározott (diktált) pótlékkulccsal számított közvetett költséggel terhelik a gyártmányt Tényleges pótlékkulcsot, ahol a ténylegesen felmerült közvetett költség és a ténylegesen felmerült vetítési lap alapján határozzák meg a tényleges pótlékkulcsot és ezzel osztják szét a gyártmányra a közvetett költségeket

Önköltségszámítás menete: Közvetlen költségek elszámolása folyamatosan, de legkésőbb a termelés befejezésével az önköltségszámítás egységére (meghatározott munkaszámra) Felosztandó általános költségek összegének meghatározása A vetítési alap összegének, mennyiségének meghatározása Pótlékkulcs kiszámítása(általános költség/vetítési alap) A termékre eső általános költség kiszámítása olyan módon, hogy a termék vetítési alapját szorozzuk a pótlékkulccsal

2.3. Egymáshoz kapcsolódó termékek kalkulációja (vegyes kalkuláció) Vállalaton belül többféle módszert, vetítési alapot használnak az önköltség megállapítása során. pl. félkész terméknél – osztó kalkulációt készterméknél – pótlékoló kalkulációt

2.4. Normatív kalkuláció Normatív költséggazdálkodás Fogalma: költséggazdálkodás körébe tartozó tevékenységeket normák, normatívák felhasználásával, alkalmazásával valósítják meg, azaz: - normák, normatívák alapján történik a költségek tervezése költségnemenkét, költséghelyenként, költségviselőkre és kalkulációs tárgyakra (normák alapján hajtják vége)

- a költségek utalványozását lehetőleg előre, vagy a tényleges termelésre előre kidolgozott receptúrák alapján utólag, a közvetett költségeknél ezt gyakorlatilag un. rezsikeret figyelembevételével valósítják meg - analitikus nyilvántartás = alapvető felhasználásoknál a normatíva szerint = a normaváltozások és eltérések lehetőleg mennyiségben = a normalizált (tervezett) és az attól való eltérések okonként, felelősönkénti tolásban kerüljenek kimutatásra

A költségek költség nemek, költséghelyek és költségviselők szerinti tényszámait azok norma szerinti összegéből kiindulva, a normaváltozások és eltérések lehetőleg mennyiségben is, a költséghelyeken és a költségek funkciókként a normalizált (tervezett) és az attól való eltérések okonként, felelősönkénti tagolásban kerüljenek kimutatásra A tényleges költségeket a normák, a normaváltozások és az okonkénti felelősök szerint részletezett normaeltérések együttes összegeként számítják ki

- a költség, önköltség elemzését, ellenőrzését folyamatosan, a normákhoz (tervekhez) való viszonyítással hajtják végre - Az információrendszer alapjává a normákat, az attól való eltéréseket (ok és felelősök jelölésével) helyezik Mi az elérendő cél? - vállalati vezetés javítás - a bizonylatok, adatfeldolgozás munkaigényének csökkentése

A normatív költséggazdálkodás előfeltételei: A termelés jelleg (tömeg és sorozatgyártás) Műszaki fejlesztés színvonala, állapota A termelés szervezettsége, tervszerűsége Megfelelő szervezettség, bizonylati rend és fegyelem, normaváltozások megfelelő nyomon követése A normázás, költségtervezés tárgyi és személyi feltételeinek biztosíthatósága Akarat és szemlélet

Normatív kalkuláció Az érvényben lévő normák és az általános költségek tervszámai alapján meg kell állapítani a termékek, norma szerinti önköltségét alapkalkulációt vagy induló kalkulációt készítve. A norma szerinti önköltségnek mindig a folyó normákon kell alapulni. A normától eltérő költségek összegét külön gyűjtik és mutatják ki.

Elkészítésének műveletei: - a norma szerinti önköltség megállapítása - normaváltozás átvezetése - az eltérések (többletráfordítások és megtakarítások) gyűjtése és elemzése Bevezetésének előfeltételei: - a vállalat rendelkezzen műszakilag megalapozott közvetlen anyag - és bérnormákkal, tapasztalati normákkal - rendelkezzen olyan normanyilvántartással, amelyből a normaváltozások és az érvényben lévő normák bármikor megállapíthatók

- a gyártás előkészítő szervek a költségeket a megállapított normák alapján utalványozzák - a normától való eltérő költségek utalványozásának és bizonylatolásának rendjét a vállalat előre szabályozza Normatív kalkulációt a gyakorlatban jellemzi: Elsősorban a gépipari vállalkozások alkalmazzák A normák 65-70%-a műszaki norma, amely csak a közvetlen anyag- és bérköltségre terjed ki A felhasználások előre történő utalványozása általános A normaeltéréseket havonta, negyedévente, félévente gyűjtik, elemzik.

3. Eredményszámítás Célja: annak megállapítás, hogy a költségviselők (megrendelés, termék, termékcsoport, stb.) adott periódusban mennyiben járultak hozzá a vállalati fix költségek viseléséhez és az eredmény termeléséhez. Módszerei: - teljes költségalapú eredményszámítás (teljes költségszámítás) - változó költségalapú eredményszámítás (részköltségek vagy közvetlen költségek számítása =egyszintű részköltség számítás =többszintű részköltség számítás

3.1.Teljes költségalapú eredményszámítás A vállalat teljes költségét osztja fel a költségviselőkre, a nettó eladási ár és az önköltség különbsége a költségviselő fajlagos eredménye nettó ár - teljes önköltség = fajlagos eredmény A termék nyeresége : a termék értékesítéséből származó árbevétel és a termék értékesítés összes költségének a különbsége, mi nem más, minta fajlagos eredmény és az értékesített mennyiség szorzata

nettó árbevétel = m. p - teljes önköltség = m nettó árbevétel = m*p - teljes önköltség = m*k = termék eredménye m: értékesített mennyiség p: nettó ár k: teljes költség alapú önköltség Üzemi eredmény: nettó árbevétel (összes term.-ből) - teljes költség (összes költség) = vállalati eredmény Előnye: egyszerű, nincs szükség a költsége fix-változó bontására Hátránya: félrevezetheti a gazdasági döntéseket

3.2. Változó költségalapú eredményszámítási módszerek - Nem osztja fel az összes felmerült költséget költségviselőre (fix költségek nincsenek okozati kapcsolatban a költségviselőkkel) - Költségviselőkre csak azokat a költségeket számolják el, amelyek az előállítással közvetlen kapcsolatban vannak, azzal együtt változnak. - A nettó eladási ár és a változó költségen számolt önköltség különbsége a költségviselő fajlagos fedezetét adja: nettó ár - változó költség alapú önköltség = fajlagos fedezet

Vállalati eredmény: Nettó árbevétel - Változó költség = Fedezeti összeg - Fix költségek = Vállalati eredmény - Egyszintű részköltség számítás: A felmerült fix költségeket egy összegben vonja le a fedezeti összegből

Többszintű részköltség számítás: A fix költségeket csoportokba rendezi, aszerint, hogy hozzá rendelhető-e a termékhez (pl. speciális gép écs), a termékcsoporthoz vagy az üzletághoz . A vállalati fix költségek egyik csoportba sem oszthatók, akkor is jelentkeznek, ha a termék, termékcsoport, üzletág gyártása leáll. Á-K-F-N struktúra : változó költségalapú eredményszámítás

A módszer alkalmas - tervezett és tényleges eredmény számítására - értékesítési és beszerzési árak számításáras - optimális termelési program összeállítására - vezetői döntések megalapozására (pl. volumen változás, üzembezárás) A termék fedezeti pontja: az a kibocsátott mennyiség, amely mellett a termék nyeresége 0, azaz az árbevétel fedezi az összes költséget.

4. Eltéréselemzés Feladata: - a terv-tény eltérések meghatározása - az okok felkutatása - indokolt eltérések kiszűrése - javaslattétel a beavatkozásra Az üzemi eredmény eltérését az árbevétel vagy a költségek eltérése okozhatja. Az elemzés során alkalmazandó módszerek: - abszolút eltérések módszere - láncbehelyettesítés módszere - százalékos különbözetek módszere

Eltérés az árbevételben: Elmaradást/növekedést okozhat: Eladási ár Értékesített mennyiség Export értékesítés esetén az árfolyamváltozás hatása Az árbevétel változásból a mennyiségi változás hatását ki célszerű kiszűrni.

Mennyivel tér el az üzemi eredmény a tervezettől, és mi az oka? Példa: A vállalkozás 1000 db terméket értékesítését tervezetett 2.500 Ft/db áron, a tényleges értékesítése 800 db 2.600 Ft/db egységáron. Mennyivel tér el az üzemi eredmény a tervezettől, és mi az oka? Tervezett eredmény: 1000 db*2500 Ft/db= 2 500 000 Ft Tényleges eredmény: 800 db*2600 Ft/db= 2 080 000 Ft Eltérés: - 420 000 Ft - mennyiségi eltérés: 800 db*2500Ft/db -1000 db*2500Ft/db= - 500 000 Ft - árletérés: 800 db*2600Ft/db-800 db*2500Ff/db= + 80 000 Ft

Eltérés a közvetlen költségekben Tervezett költségektől való eltérés okozhat: - beszerzési árak változása - fajlagos kihozatali mutatók változása - termelt mennyiségek változása Célszerű a költségszintet a termelt mennyiségekhez igazítani, és az így kapott indokolt költségeket és tényköltségeket öszehasonlítani.

Eltérés a közvetett költségekben A termelési volumennel nincs kapcsolatban, de a költséghely teljesítményét (eredményét) befolyásolja. (Például egy karbantartó költséghelyen a költségek nagy része a karbantartó munkaórával összefüggésben van) A közvetett költségek azon részénél, ami a költséghelyek teljesítményétől teljesen független értékbeli, mennyiségi és áreltérés egyaránt elemezhető.