Új folyamatok és régi struktúrák az oktatásban? Benedek András Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Alkalmazott Pedagógia és Pszichológia Intézet

Folyamatok az oktatás-nevelés átfogóbb szakaszai,melyekben tendenciák, stratégiai törekvések jelennek meg. ilyennek tekinthetjük –az alapképzést –a szakképzést –a tanulást életen át

Struktúrák olyan képzési szerkezetek, melyek jogi- finanszírozási keretek által meghatározottak olyan koncepcionális/alternatív nevelési formációk, melyek a jogi-finanszírozási keretekben működőképesek az oktatás-nevelés tartalmi meghatározói, melyek hatással vannak a szervezeti formákra és alkalmazott módszerekre

Iskolaszerkezet makroszinten meghatározott, de nem kizárólagos és a statisztikai mutatók szerint is stochasztikus rendszer térségi jelleggel bír szociális dimenziókban differenciált nemzetközi összehasonlítás szempontjából lényeges

Előzményekről Az iskolaszerkezet kérdésköre az elmúlt fél évszázadban folyamatosan napirenden volt, s különösen a múlt század 70-es, 80-as éveiben került a kutatások és modellkísérletek homlokterébe, de a tényleges és átfogó szerkezeti átalakulás az elmúlt évtizedekben nem valósult meg. Hol az iskola (iskolarendszer) horizontális expanziójának határa, miképp képeznek rendszert a kultúra-, és értékközvetítés más alrendszerei?

A legfeljebb alsó középfokú végzettséggel rendelkezők aránya a 18–24 évesek körében, 2000 és 2005 (%) Országok Ausztria10,29,1 Belgium12,513,0 Csehország–6,4 Dánia11,68,5 Észtország14,214,0 Finnország8,98,7 Franciaország13,312,6 Görögország18,213,3 Hollandia15,513,6 Írország25,321,9 Lengyelország–5,5 Magyarország13,812,3 Németország14,912,1 Olaszország–12,3 Portugália42,638,6 Spanyolország29,130,8 Szlovákia–5,8 Szlovénia–4,3 Svédország7,78,6 Egyesült Királyság18,414,0 EU 25 tagállam átlaga17,714,9 Forrás: Eurostat, Labour Force Survey [online:] {

Kérdések: Miképp értékeljük a szerkezetről szóló viták folyamatosságát, s ezzel összefüggésben a szerkezet folyamatos – diverzifikációját? Magyarországon, a fejlett országokban már végbement folyamatok eredményeként, az elmúlt évtizedekben megvalósult a teljes középfokú iskoláztatás, és jelentős expanzió játszódott le a felsőoktatásban is.

Kérdések: Lehet-e csupán a pedagógiai programok szintjén, a képzési szintek közötti átmenet tartalmi kezelésével az iskolaszerkezeti feszültségeket kezelni? A korai középiskolai szelekció által okozott funkciózavarok, például a szakiskolai képzés tartós válsága arra figyelmeztet, hogy a szerkezet és tartalom pedagógiai összefüggései megkerülhetetlenek, s a részleges tartalmi szabályozások lehetőségei korlátosak.

Kérdések: Milyen előnyöket kínál a komprehenzív iskola? S egyáltalán hány évig tartson Magyarországon az alapiskola? Mikor történjen a gyerekek választása az iskolatípusok között?

Kérdések: Mik az esélyei a „komprehenzív iskola” modelljének? Milyen érvek és ellenérvek szólnak mellette, ellene? Mik a lehetőségek egy új, az előzményeket szintetizáló, korszerű, egységesítő struktúra megteremtésére?

Kérdések: Az oktatás-nevelés szempontjából miképp értékeljük a közművelődésben, s a közművelődés intézményrendszerében végbement folyamatokat? Miképp értékeljük a média világában bekövetkező változásokat? Segítik-e az egész életen át tartó tanulást? Kiegészítő- e a szerepük, vagy valóságos alternatívát kínálnak?

Kérdések: Hogyan élik meg a társadalom különböző csoportjai az életen át tartó tanulás kihívását? Mennyiben segíti és mennyiben nehezíti a társadalom integrációját a műveltség forrásaihoz való hozzájutás szabadsága?

Kérdések: Milyen tanulságokkal szolgál az alrendszerek működését illetően a piac, a civil szféra és az állam kapcsolatrendszere? Ésszerű-e a feladatok és kompetenciák megosztása? Kellően építhet-e a felnőttoktatás, széles értelemben vett kultúraközvetítés az iskolára, a gyermekkultúra, illetve az ifjúsági kultúra tartalmaira?