Fűtés
Kandallók,kályhák Igen régi épületekben kandallóval,vagy kerámiából készült kályhával fűtöttek. A falba épített kandaló hatásfoka csekély,használata kényelmetlen a 18.-19.sz. első felének tiptkus fűtőberendezése a falazott és kerámia elemekből rakott kályha volt. Nagyobb épületekben központi kazánból,vagy falazott konyhai kemencék. Az 1860.as évekig a kályhákat hátulról fűtütték. Közlekedő folyosókon,falcsatlakozásban fűtőfülkék.
A fűtőfülkék és folyosók az 1860-asévekbenmentek ki a divatból. Olcsóbb elölről fűthető kályhák vették át a helyét, kivéve a hálószobákat. A kályhákat a 18.sz.-ban fajanszból,porcelánból,öntött vasból készítették. A 18.sz.-ban nem ritka a többféle anyagból készült kályha. Általában alul ketámiából,felül vasból készültek.
A kályhákat ált. fával fűtötték,ritkábban tőzeggel. A fás és szenes fűtés a 19.sz.-ban terjedt el. Leggyakrabban rossz minőségű barnaszénnel tüzeltek. A 18.sz.második felébenkialakultak a vaskályhák egyedi típusai.
központi fűtések A melegvizs központi fűtés az 1880-as évektől terjedt el. Ezek alacsony nyomásúak voltak,legfeljebb 100 fokos vív. Pincében lévő kazánokkal működtek,padláson felállított tartályokkal. Természetes vízkeringésüek voltak. Magas nyomású vízfűtések használhatósága a csövek nyomásállóságától függött. 200 fokos vizet használtak. Csavaros kapcsolatú vezetékek voltak.
A gőzfűtés a 19.sz. elejétől ritkán használt,drága,de jóhatásfokú rendszer volt. Nagy középületek tipikus fűtési módja volt. Gyakori volt a mozdonykazánok használata is.
Légfűtések Évszázadok óta használt megoldás. Az épület alsó szintjére helyezett hőforrásból a meleg levegő falazott kürtőkön jutott a helyiségekbe. Ez a fűtési mód gazdaságtalan volt, De egyenletes meleget és kellemes hőérzetet biztosított. A lakáson belüli légfűtés legegyszerűbb módját a helyiségek találkozásába átlósan beépített bordázott vaskályha jelentette. E rendszer nem terjedt el széles körben.