Összehasonlító gazdaságtan A Távol-Kelet gazdasági rendszerei
A Távol-Kelet gazdaságai Kis tigrisek: Dél-Korea, Tajvan, Hongkong (már Kína része), Szingapúr Thaiföld, Malajzia, Indonézia, Fülöp-szigetek
A gazdaságok közös jellemzői A mezőgazdaság gyors növekedése Feldolgozó ipari export Hazai megtakarítások, tőkeberuházás Szellemi tőke fejlesztése Technológia átvétel Makrogazdaság stabilitása Népességnövekedés lassulása
A gazdaságok közös jellemzői Politikai stabilitás viszonylag tartós Szélesebb körben hozzáférhető jólét Az állam „tereli” a piacot: Háború utáni földosztás A pénzügyi rendszer ellenőrzése Hosszú távú megtakarítások ösztönzése Külső verseny korlátozása, kötött devizagazdálkodás Exporttámogatás, technológiákhoz való hozzáférés Kiemelt iparágak támogatása
A távol-keleti modell válsága? 1997/1998 pénzügyi válság, Thaiföldről indult A pénzügyi rendszer megerősítése Szerkezetátalakító reformok A külső finanszírozás további biztosítása Szigorú költségvetési és monetáris politika Szociális biztonság garantálása A távol-keleti országok részesedése a világexportból 1994: 17,1%, 2004: 20,3% (Japán nélkül)
Tajvan 2000-re a világ 14. legnagyobb gazdasága Törékeny politikai modus vivendi Kínával, de erőteljes gazdasági kapcsolatok A pénzügyi válságot kis veszteséggel átvészelte
Dél-Korea Gyorsan kilábalt a pénzügyi válságból Külkereskedelmi liberalizáció, munkapiaci reformok Pénzintézetek és chaebol tagvállalatok közötti összefonódás éppúgy fennmaradt, mint az állami vezetők és a chaebolok vezetői közötti kapcsolatok A szerkezeti reformokat azonban végrehajtották, a gazdaság újra dinamikus növekedésnek indult. A külföldi működő tőke jóval nagyobb szerepet játszik, mint korábban
Szingapúr Egy kis városállam sikertörténete Kiemelkedő oktatás, egészséges környezet Nyitott gazdaság, liberális kereskedelempolitikával Szoros társadalmi biztonsági háló Nem korrupt közigazgatás Belső tartalékaival átvészelte könnyen a pénzügyi válságot
Malajzia Az állam szerepe erőteljes, 70-es, 80-as évek nemzeti kapitalizmus eszméje a meghatározó A nemzeti önállóságot a pénzügyi válság kezelésében is fenntartották, az IMF nélkül küzdötték le A gazdaság integrálódását a világgazdaságba csak lassítani tudják, megakadályozni nem