Elmélettörténet Heterodox irányzatok

A régi német történeti iskola XIX. sz. közepe A német történelmi fejlődés sajátos, az angolszászoktól eltérő tapasztalatai, az állam szerepe a német egyesítésben A régi német történeti iskola bírálta a homo oeconomicust, a tudományos vizsgálatokban szükségesnek tartották az interdiszciplinaritást, a gazdaságban törvények helyett analógiákról beszélnek Bruno Hildebrand (1812-1878): az angol klasszikusok a közgazdaságtant az önzés természetrajzává változtatták

A régi német történeti iskola XIX. sz. közepe Wilhelm Roscher (1817-1894): tagadja a társadalmi osztályok közötti harcot a jövedelemelosztás területén. A történeti, társadalmi, intézményi tényezők figyelembe vétele. Jog-, állam- és művelődéstörténet felhasználása Karl Knies (1824-1898): A gazdasági életben az anyagi mellett szellemi ható okok is vannak. Ezért a közgazdaságtanban nincsenek olyan törvényszerűségek, mint a természettudományokban

Az új német történeti iskola XIX. sz. második fele Gustav Schmoller (1838-1917): a gazdasági jelenségeket történelmi korszakokba ágyazva lehet vizsgálni, történelmi kutatásokra van szükség, a következtetésekhez indukcióval kell eljutni Schmoller az adatgyűjtésig jutott el, a saját megítélése szerint is Két módszertani vita részese

Az új német történeti iskola XIX. sz. második fele Az első módszertani vita: Karl Menger (1840-1921, az osztrák iskola alapítója) és Schmoller között arról, hogy a gazdasági életet el kell-e szigetelni a társadalmi élet egyéb területeiről A második módszertani vita: Lujo Brentano (1844-1931) a történeti iskola képviselője, szerinte a közgazdaságtudománynak nem feladata a gazdaságpolitikai intézkedések megítélése

Az új német történeti iskola XIX. sz. második fele Max Weber (1864-1920, a szociológia egyik megalapítója) egyetértett Brentanoval, Schmoller viszont elvetette a tiszta közgazdaságtant a történelmi erkölcsi irányzatnak megfelelően 1872 Verein für Sozialpolitik – katedra szocializmus: professzorok a munkáskérdés szociális megoldásáért

A régi institucionalizmus Thorstein Veblen (1857-1929) A dologtalan osztály elmélete A gazdasági folyamatok a történelmileg változó intézményekből érthetőek meg Kapitalizmus előtt a cél a megélhetési javak megszerzése Modern társadalom intézményei: üzleti és ipari Ipari termelés – természetjogi felfogás, becsület, szorgalom, a haszonlesés hiánya

A régi institucionalizmus Üzleti élet – profithajhászás, az ipari rendszer zavaraiból is hasznot húznak A konjunktúraciklust a profithajhászással magyarázza, emiatt áramlik a tőke a jövedelmező iparágakba, amíg túlkínálat jön létre A válság lélektani jelenség A szakszervezetek korlátozzák a szerződéses szabadságot, szemben állnak a természetjoggal Az üzleti vállalkozás uralma átmeneti: vagy háborús helyzet, vagy ipari társadalom

„Quasi institucionalisták” John Kenneth Galbraith (1908-2006) Az új ipari állam (1967) A kapitalizmus lényeges intézményi változásokon ment keresztül A tényleges döntést hozó vállalati szakemberek köre: technostruktúra Profitmaximalizálás helyett biztonságra törekvés

John Kenneth Galbraith Fogyasztói szuverenitás helyett a fogyasztó manipulálása Oligopóliumok árszabályozása – a műszaki fejlesztés finanszírozása A technostruktúrának szüksége van az állami szabályozásra Az ipari államban elhanyagolt közjavak (egészségügy, oktatás) előállítását a rendszer mellett nem elkötelezett értelmiség fogja kikényszeríteni

„Quasi institucionalisták” Gunnar Myrdal (1898-1987) A normatív ítéletek elválasztása a pozitív tudománytól tévedés, az ortodox közgazdaságtan túlságosan leszűkítette a tudomány tárgyát A szociológiai és pszichológiai megközelítés szükségessége Az ortodox közgazdaságtan alkalmazhatatlansága a fejlődő országokra, a tervezés fontossága