Készítette:Bálintfi Arnold Bizánci építészet Készítette:Bálintfi Arnold
A kettéosztott Római Birodalom keleti felén, a bizánci császárságban rövid időre visszatér a régi fénykor. Úgy tűnik ekkor, hogy Bizánc lép a régi Róma örökébe. Művészete is eléri a legjelentősebb ókori stíluskorszakok színvonalát. A bizánci építészet fontos vívmánya a kupola (félgömb alakú boltozat) és a kupolával fedett terek csoportba fűzése.
A részletek az antik örökségre emlékeztetnek A részletek az antik örökségre emlékeztetnek. Az oszloprendek, párkányok a római formák továbbfejlesztett vagy csak kevéssé módosított változatai. Központja egy négyszögletes tér, amely felül kupolával záródik.
A négyszögű és a kör alapterületű formák közötti átmenet megoldása a bizánci építészek érdeme. Csegelyekkel, azaz háromszögű gömbdarabokkal kapcsolják össze a tágas belső teret a felette méltóságteljesen, sátorként emelkedő kupolával.
A Hagia Sophiában csodálatos látvány tárul a belépő elé: a hatalmas tér felett látszólag alátámasztás nélkül lebeg az óriási kupola.
A szerkezet lényege, hogy a terhet nem erős belső támaszok tartják, hanem a boltozat súlyát fokozatosan átveszik a mellékterek. A súlytalanság látszatát tovább fokozzák a kupola aljába és az oldalfalakba vágott ablakok, melyek a teret határoló fal nyitott, könnyed jellegét hangsúlyozzák.
A bizánci építészet nagy eredményeket ért el a központos (kör, négyzet) belső terek kialakításával. E terek többnyire kupolával záródnak.
Isztambul, egykori Sergius- és Bacchus-templom (527-536)
A bizánci építészet falazóanyaga különféle kőfajtákon kívül elsősorban tégla. Bizánc tovább finomított a téglagyártáson. Boltozáshoz szinte kizárólag téglát használtak.
A belső falfelületeket gazdagabb kivitelezés esetén többszínű márványlapok- kal díszítették, az ornamentá-lis és figurális mozaikok mellett általánosak a falfestmények is.
Köszönöm a figyelmet. Vége