Általános és személyiséglélektan A személyiség pszichoanalitikus megközelítése

Sigmund Freud és a tudattalan felfedezése A viselkedést jórészt olyan erők határozzák meg, melyeknek a személy nincsen tudatában Az emberi viselkedés szimbolikus jellege A terápia és elmélet összefonódása Az emberi önimádat traumatikus sorsfordulatai: Kopernikusz felfedezése, Darwin evolúciós elmélete, Freud tudattalanelmélete

A lélek topografikus modellje

A tudatosság fogalmai tudatos: azok a lelki történések, melyeknek pillanatnyilag tudatában vagyunk tudatelőttes: a tudatosítás előtt álló tartalmak tudatalatti: az aktuális tudatállapotban nem elérhető, de később behozható elemek tudattalan: közvetlenül nem hozzáférhető a tudat számára a szorongással, konfliktusokkal, fájdalommal asszociálódott vágyak, érzések és gondolatok gyűjtőtere a személyiség fontos működéseinek színtere

A személyiség strukturális modellje

A személyiségstruktúrák leírása Ösztönén: a személyiség ősi része, ösztönös és primitív teljes egészében tudattalan a lelki energiák tárháza, a személyiség motorja az örömelvet érvényesíti az ösztönén feszültségcsökkentése az elsődleges folyamaton keresztül (mentális kép+érzelmi megszállás = vágyteljesítés)

Az öröm- és a valóságelv

Én: arra összpontosít, hogy az ösztönén impulzusait a körülményekhez mérten hatékonyan elégítse ki legtöbb egofunkció kapcsolatban van a külvilággal, ezért tudatos vagy tudatelőttes mivel az ösztönénhez is kapcsolódik, tudattalanul is működhet a valóságelv vezérli: ez a viselkedés racionális oldalát képezi

- feszültségcsökkentés a másodlagos folyamatokon keresztül: kielégítés megfelelő időben és megfelelő módon - végrehajtó szerep a személyiségben: az örömelv és végrehajtóelv konfliktusban egymással, ló-lovas metafora - az én pragmatikus és nem erkölcsös, nincs benne moralitás

Superego a szülői és társadalmi értékek tárháza egyik része az énideál: a kiválóság, tökéletesség standardja másik része a lelkiismeret: a tiltásokat tartalmazza és a helytelenítéseket feladatai: az ösztönén megnyilvánulásának megakadályozása, az én működésének moralizálása és nem racionalizálása, illetve a tökéletesség fele irányítani a személyt (idealisztikus)

A személyiség hajtóerői (duális ösztöntan) Eros: élet- és szexuális ösztön drive-ok, melyek a túléléssel, szaporodással és gyönyörrel kapcsolatosak pszichés energiája a libido Thanatos: halálösztön, az ember tudattalanul arra vágyik, hogy visszatérjenek az élettelen állapotba az agresszió a halálösztön akadályoztatásából fakadó késztetés

A motivációs erők eltolódása és szublimációja Eltolódás: megváltoztatja az energia felhasználásának módját és tárgyát a blokkolt energiáknak megfelelő kifejezést keresünk Szublimáció: a szociálisan el nem fogadott tárgyról az energia a társadalmilag elfogadott tárgyra tolódik a sz. -nak köszönhetően valósul meg a szocializáció és altruizmus

A pszichoszexuális fejlődés 0-1 év orális szakasz – erogén zóna a száj 1-3 év anális szakasz – az ürítés kontrollja: anál-retentív és anál-expulzív 3-6 év fallikus szakasz – ödipális konfliktus 7-12 év látencia szakasza – a szexualitás csökkenése 13 évtől genitális szakasz- az ödipális konfliktus újra a felszínen , a családon belüli tárgyválasztás helyett külső személy

A fixációból eredő személyiségjegyek függő, hiszékeny, féltékeny, verbálisan agresszív retentív: önfejű, tiszta, rendes, szurkálódó expulzív: rendetlen, kegyetlen, destruktív férfi: macho, agresszív szexualitás, túlzott karriertörekvés vagy szexuális és szakmai impotencia nő: kacér, csábító viselkedés Orális Anális Fallikus

Énvédő mechanizmusok

Énvédő mechanizmusok /S. Freud, Anna Freud, etc./ A szorongás enyhítésére, a konfliktus kontrollálására irányuló nem tudatos pszichés folyamatok, funkciók, a személyiség pszichés védekező mechanizmusai, egységének megőrzése érdekében. Megküzdő - coping - mechanizmusok A konfliktus adekvát, reális, célszerű megoldása a REALITÁSELV érvényre jutásával. Fokozott energia befektetés, eszközök, megoldásmódok újragondolása, cél átfogalmazása, szituáció és szociális helyzet újraértelmezése.

Az elhárítás lépései Egy pszichésen túlterhelõ helyzetben a továbbra is fennálló stresszor ellenére a személy az alábbi stratégiákkal keresheti lelki egyensúlyát: Az elviselhetetlen inger észlelésének megváltoztatásával Az inger jelentőségének megváltoztatásával Az inger semlegesítésére tett aktív intézkedésekkel Valamennyi énvédő mechanizmust besorolhatjuk tehát a fenti három kategóriába.

Az elviselhetetlen inger észlelésének megváltoztatása Ide kerülnek azok a mechanizmusok, mikor az elviselhetetlen gondolatot úgy akarjuk ártalmatlanná tenni, hogy nem vesszük figyelembe.

Elfojtás: A zavaró gondolatok vagy érzések megjelenítésének megakadályozása, az egyén számára félelmet vagy fájdalmat keltő memóriatartalmak kiutasítása a tudatból. A kínos gondolatokat, érzelmeket a tudattalanba száműzzük, a fájdalmas tapasztalatokat nem engedjük tudatosulni. Veszélyes eljárás, mivel az elfojtott tudattartalmak többnyire kerülő úton, de felszínre törnek, továbbá mert az elfojtás fenntartása nagy pszichés erőket köt le az egyén részéről, ezáltal zavart kelthet a munkában, koncentrációban. Az elfojtással gyakran élő ember egocentrikus, kevés feszültséget bír elviselni, gyakran felejt és az érdeklődési köre is beszűkül. Ebből nő ki a többi elhárító mechanizmus is.

Tagadás: A zavaró érzések, impulzusok, vágyak jelentéktelenné tétele és aktív kiutasítása a tudatból. Ezután pusztán annyi nyoma marad, hogy ha ezek létét valaki szóba hozza, azt igazságtalan vádként éli meg az egyén, és ez dühöt vált ki belőle. A tagadás is távolságot tart az egyén és az élményei között, de ez sem oldja meg a problémákat. Áttolás: Az elviselhetetlen elképzelést vagy érzelmet úgy hárítja el az egyén, hogy az eredeti alany helyett másik személyre irányítja. Pl. nem üthetjük meg főnökünket, így helyette gyerekünket vagy állatainkat verjük

Projekció: Az egyén saját el- vagy fel nem ismert érzéseit másoknak tulajdonítja, ill. másokban látja meg. Attól idegenkedünk a másik emberben, amit magunkban nem tudunk elfogadni. Az ilyen személyek észlelése nagymértékben torzíthatja a valóságot.

Az inger jelentőségének megváltoztatása Az elviselhetetlen ingert bár észleli, megkísérli az azzal kapcsolódó elviselhetetlen emóciókat kikapcsolni és az elviselhetetlen ingert pozitívan átértelmezni, hogy ezzel önértékelését védje.

Racionalizálás: Hétköznapi értelemben önáltatás Racionalizálás: Hétköznapi értelemben önáltatás. Ha az egyén olyan helyzetbe kerül, hogy amelyben negatív következtetéseket is le kell vonnia önmagára nézve, mégis, ennek ellenére a valóságot torzítja. Nem arra törekszik, hogy az önmagáról alkotott hiedelmeket, viselkedését összhangba hozza a valósággal, hanem épp ellenkezőleg: megfelelő szemellenzőt vagy szemüveget keres ahhoz, hogy a valóság tűnhessen fel oly módon, mint ami az eset előtti, azóta megingott énképével összhangban van. Ide tartozik, mikor megmagyarázzuk kudarcainkat, ill. érzelmi választásainkat racionális okokra vezetjük vissza.

Intellektualizáció: Az absztrakt gondolkodásmódnak túlzott előtérbe helyezése az érzések kiküszöbölése miatt, érzelmi eltávolodás a kellemetlen érzés, gondolat okozta stresszhelyzettől. A személy oly módon próbál eltávolodni a kellemetlen gondolatoktól, vagy az azokat okozó helyzetektől, hogy absztrakt intellektuális formában kezeli azt.

Reakcióképzés: Az önmeggyőzés, ill. „önbecsapás” egyik módja Reakcióképzés: Az önmeggyőzés, ill. „önbecsapás” egyik módja. Az egyén önmaga elől úgy rejti el valamely késztetését, hogy ellenkező irányú motivációt fejez ki. Az elfojtott vággyal ellentétes cselekedeteket hajtunk végre, vagy azzal ellentétes nézeteket hangoztatunk. Túlzott prüdéria mögött gyakran például elfojtott exhibicionizmus húzódik meg. Aki a vegetáriánus táplálkozás ellen lázad, titkon talán arra vágyik, hogy kipróbálja ezt az étkezési formát. Ide tartozik az is, mikor az illető különösen barátságos azzal, aki őt megsértette. Vagy az egyén különösen optimista, mikor csüggedésre hajlamos. A racionalizáció, az intellektualizáció és a reakcióképzés segítő foglalkozásúak konfliktusaiban különösen gyakran megfigyelhető.

Identifikáció: Az agresszorral való azonosulásnak is nevezik Identifikáció: Az agresszorral való azonosulásnak is nevezik. Az egyén úgy gondolkozik, érez, és cselekszik, mint az a személy, aki problémáját okozta, átveszi attitűdjeit, nézeteit, másokat terhel azzal, hogy őket fenyegeti az imitált viselkedéssel. Legegyszerűbb – és sajnos legjellemzőbb – példa, mikor az üzemből hazatérő munkás oly módon alázza meg családtagjait, ahogy vele viselkedett felettese. Másik, mikor egy szeretett személy elvesztését úgy kompenzáljuk, hogy vele azonosulunk, azaz folytatjuk munkáját, átvesszük jellegzetes viselkedését.

Az inger semlegesítésére tett aktív intézkedések Ide soroljuk, mikor az egyén észleli az elviselhetetlen ingert, de megpróbálja aktív cselekvéssel annak kínját enyhíteni.

Acting out/kiélés: Elviselhetetlen helyzeteket fokozott tevékenységgel semlegesít. Ez valamilyen nem tudatos szándék vagy konfliktus cselekvési kifejeződése lehet, pl. indokolatlan dühkitörések, erőszakos szexuális cselekedetek. Mivel a viselkedés kívül esik a tudati tükrözésen, a kívülálló számára úgy tűnik, hogy az acting outhoz nem társul bűntudat. Kontrafóbiás viselkedés: Az illető megpróbálja szorongását aktív, direkt konfrontációval leküzdeni. Ahelyett, hogy kitérne, inkább bátran, akár vakmerően viselkedik, szorongásmentességét demonstrálja. Pl. tériszonnyal küzdő ember ejtőernyőzni kezd.

Annuálás/meg nem történtté tevés: Egy olyan eseményt, melyben részt vettünk vagy előidéztünk, törlünk emlékezetünkből, mert nem tudjuk elfogadni azt. Látszólag sikeres törlés után tényleg úgy érezzük, mintha az adott dolgot soha nem követtük volna el. Gyakran mágikus kísérleteket jelent az elviselhetetlen megszüntetésére. pl. az elhunyt családtagnak is megterítenek az asztalnál, halálos gázolás után a tettes visszaül az autójába, és elhajt a helyszínről.

A mindennapi élet pszichopatológiája Az ember igazi vágyainak tükröződése és az elvétések, mint az élet abnormalitásai és a tudattalan megnyilvánulásai Elvétések (parapraxiák) felejtés, az elfojtás megnyilvánulása elszólás, sikertelen elfojtás. Motley (1985): az áramütéstől való félelem és a szexuális felhangolás növeli az ilyen jellegű elszólásokat balesetek: bűn és büntetés

Nem tudatos szükségletek és vágyak Tudatos megnyilvánulások álom Szexuális, agresszív és más elfogadhatatlan impulzusok vicc nyelvbotlás szublimáció

álmok: „a tudattalanhoz vezető királyi út” álmok: „a tudattalanhoz vezető királyi út”. Manifeszt és látens álomtartalmak léteznek, ez utóbbiak szabják meg az álmok formáját a látens álomtartalom forrásai: szenzoros ingerlés, nappali élménymaradványok, az ösztönén tudattalan impulzusai a rejtett impulzusok megjelenése a manifeszt álomtartalomban: szimbolizáció vicc: ijesztő vágyakon és impulzusokon alapszik, mögöttes ellenségeskedést takar, de a nevetségesség elveszi az élét, a belső cenzor elaltatása

Az Ego mindig nyer?

Kirekesztő humor

Agresszív humor

Szexuális humor

A neoanalitikus gondolkodók C.G. Jung Freud kritikája: túlhangsúlyozza a szexualitást, alábecsüli a szellemi-spirituális világot ellentétek elve: az emberi élmények ellentétes pólusokból tevődnek össze introverzió és extraverzió gondolkodás és érzés észlelés és intuíció kollektív tudattalan: a faji emlékek, archetípusok: mindegyike megtalálható az egyénben, mivel nagyon régi örökségek

A. Adler az ember alapvető motívuma a kompetenciára való törekvés a szervi és organikus alacsonyabb-rendűség a kisebbrendűségi érzések kompenzáló folyamatokat aktiválnak, ez a fölényre törekvés a kisebbrendűségi érzést és a fölényre való törekvést az életstílus határozza meg: egészséges és hibás életstílusok a születési sorrend, mint az életstílus meghatározója

a kisebbrendűségi komplexus forrásai: az elhanyagolás és az elkényeztetés a kisebbrendűségre adott válaszok: fölényre törekvés (+), passzivitás vagy elkerülés (-), túlkompenzáció (-) felsőbbrendűségi komplexus: minden áron való kitűnés

K. Horney alapszorongás: a szeparációs félelemből fakadó bizonytalanság az alapszorongás csökkentésének stratégiái: visszaütni, behódolni, nagyra növelni az önérzetet, másokon uralkodni az ördögi kör mintázat: bizonytalanság=>megnőtt szeretetigény =>nagyobb bizonytalanság és szorongás =>még nagyobb szeretetigény a nők felsőbbrendűségéről, a szülés szerepe

E. Erikson az életen át tartó fejlődés elmélete: mindennek ami fejlődik, van egy fejlődési alapterve az emberi lehetőségek kibontakozásának elmélete krízis: fordulópont, sorsdöntő esemény, válság az új szakasz beköszöntével

Elemi pszichoszociális modalitások 1. kapni, adni viszonzásul 2. megtartani, elengedni 3. létrehozni, valamivé válni 4. létrehozni, együtt létrehozni dolgokat 5. lenni valakinek, megosztania a létezést valakivel 6. elveszteni és megtalálni másokban magunkat 7. alkotni, gondoskodni 8. lenni, szembesülni a nemléttel

Az életciklus krízisei csecsemőkor (0-1): alapvető bizalom vagy bizalmatlanság kisgyermekkor (1-3): autonómia vagy kétely a játék kora (3-6): kezdeményezés vagy bűntudat iskoláskor (7-12): teljesítmény vagy kisebbrendűség serdülőkor (13-18): identitás vagy szerepkonfúzió fiatal felnőttkor: intimitás vagy izoláció felnőttkor: alkotóképesség vagy stagnálás időskor: integritás vagy kétségbeesés

A pszichoszociális erő és kapcsolatok tengelye remény – anyai személy akarat – szülők szándék – család kompetencia – szomszédság, iskola hűség – kortárscsoportok szeretet – társ a barátságban gondoskodás – háztartás bölcsesség - emberiség bizalom vagy bizalmatlanság autonómia vagy kétely kezdeményezés vagy bűntudat teljesítmény vagy kisebbrendűség identitás vagy szerepkonfúzió intimitás vagy izoláció alkotás vagy stagnálás integritás vagy kétségbeesés

J. Marcia az identitáskrízis megnyilvánulásai: pályaválasztás, ideológia, szexualitás az identitás állapotai:beteljesült identitás, moratórium, korai zárás, identitásdiffúzió,

Könyvészet Allport, G. W. (1980): A személyiség alakulása. Budapest, Gondolat Carver, Charles S. – Scheier, Michael. F. (2003): Személyiségpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó. (198-305 oldal) Halász L., Marton L. M. (1978): Típustanok és személyiségvonások. Budapest, Gondolat Könyvkiadó Szakács F., Kulcsár Zs. (1980): Személyiséglélektani szöveggyűjtemény. II. Elméleti irányzatok. Budapest, Tankönyvkiadó