de ingben, gatyában is szeretem a hazám. Nem járok zsinóros mentében,
de a rendszáma magyar. Az autómon nincs Nagy-Magyarország matrica,
mert hétköznapokon nem kell bizonygatnom, hova tartozom. A kokárdámat ünnepi alkalmakra tartogatom,
egyszerűen csak befizetem az adómat. Nem papolok arról, hogy ki, mekkora hazafi,
nekem elég, ha annak vallod magad. Nem akarom megmondani, hogy mitől vagy magyar,
de nem az a végső érvem, hogy a nemzet ellensége vagy. Természetes, hogy nem értünk mindenben egyet,
de egyúttal európainak is tekintem magam. Szívvel-lélekkel őrzöm a kultúránkat és a hagyományainkat,
de arra is, hogy minden ember annyit ér, ahány nyelvet beszél. Édesanyám magyarra tanított,
de minden nemzet fiával békében szeretnék élni. A 15 millió magyar az én népem,
azon vagyok, hogy itt és most legyünk mi a legkiválóbbak. Nem búsongok a dicső múlton,
mert csak rajtunk múlik, hogy ezen a helyen jobban éljünk. Nem irigykedem a Lajtán túl élőkre,
nagy baj, ha én így szeretlek? Magyarország, édes hazám,