A fogalmak tanítása

Fogalom: a gondolkodás egyik alapvető összetevője, tárgyak, jelenségek lényeges és általános jegyeit tükrözi tudati (emlékezeti) szinten a valóság olyan lényeges absztrakt képe amellyel már logikai műveletek végezhetők, ill. a valóság racionális megismerése valósítható meg nyelvi kifejezése a szó (kifejezés, ua. a fogalomhoz több szó is társulhat – szinonimák)

A fogalmak típusai: Absztrakt - tárgyak, jelenségek közös jegyeit mint önálló gondolati tárgyat visszatükröző Konkrét – tárgyakat vagy jelenségeket a maguk egészlegességében visszatükröző Pozitív – a tárgyak lényeges jegyeinek a létét tükröző Negatív – a tárgyak bizonyos lényeges jegyeinek a hiányát tükröző Egyedi – egyetlen tárgy vagy jelenség szükséges jelenségeit tükröző Általános – több tárgy vagy jelenség szükséges jegyeit tükröző Konjuktív – állandó, ill. stabil, lényeges jegyekkel rendelkező (tárgyra, jelenségre vonatkozik)

Diszjunktív – alternáló, ill Diszjunktív – alternáló, ill. megváltozó lényeges jegyekkel rendelkező (pl. fiatal, középkorú) Osztó – a tárgy vagy a jelenség és azok tulajdonságainak a viszonyát tükröző(A Vilma hurrikán erősebb, mint a Rita.) Gyűjtő - a tárgy vagy a jelenség és azok részeinek a viszonyát megjelenítő (Vilma hurrikán.) Nem – egy másik fogalomhoz viszonyítva szélesebb terjedelmű Faj – egy másik fogalomhoz viszonyítva kisebb terjedelmű Kategorikus – az adott tárgy saját lényeges jegyeit tükröző (Szédioxiddal dúsított.) Viszonyfogalom – az adott tárgy más tárgyakkal való kapcsolatát tükrözi (Buborékos vagy buborékmentes)

Tartalom – a tárgyak jelenségek lényeges jegyeinek a fogalomban visszatükröződő összessége (lényeges tulajdonságok összessége) Terjedelem – a fogalom által tükrözött tárgyak és jelenségek összessége (amire a tartalom vonatkoztatható, összes fa, aminek törzse, meg koronája van)

Hierarchia Összeegyeztethető (terjedelmük tekintetében részben vagy teljes egészében megegyező) fogalmak között három alapvető viszonytípust különböztetünk meg: egyértelmű (a fogalmak jegyei ugyanazokat a tárgyakat tükrözik) (fiatal fa, csemete) alárendelt/fölérendelt (az egyik fogalom terjedelme beletartozik a másik fogalom terjedelmébe) (nő, Vilma) keresztező viszony (a fogalmak terjedelme és tartalma részben közös) (nő, házas, kettő keresztezése férjes asszony)

Összeegyeztethetetlen (terjedelmüket tekintve teljesen elkülönülő) fogalmak: mellérendelt (közös legközelebbi nemmel rendelkező) (kutya, macska a háziállathoz viszonyítva) ellentmondó (egymás tartalmát kölcsönösen tagadó) (szőke, barna) ellentétes (tartalmaik a közös nemfogalomban a legnagyobb különbözőséget mutató) (nappal / éjszaka)

Gondolkodási műveletek: (amit a fogalmakkal végzünk) Általánosítás (szűkebb terjedelmű fogalmaktól tágabb körű fogalomhoz jutunk) (pl.: Pista nagyon játékos, András is nagyon szeret focizni, tehát a négyéves fiúk nagyon játékosak.) Határolás (tágabb körű fogalomtól szűkebb körű fogalomhoz jutunk) (finomítunk, ez egy állat, gerinces) Meghatározás (a fogalom tartalmának a feltárása) A felosztás (a fogalom terjedelmének feltárása) Konkretizáció (bizonyos tárgy adott fogalomhoz való rendelése) (tudjuk a terjedelmet és a tartalmat, adott tárgyhoz rendeljük)

A fogalomtanítás két alapvető stratégiája 1. Deduktív: sajátossága a közlő jelleg, a pedagógus már a tanulási szekvencia kezdetén meghatározza az adott fogalmat, feltárja és magyarázza a tanulók számára annak tartalmát és ezután szemléltet megfelelő példák és ellenpéldák segítségével, elősegítve a megértés megerősítését és az elmélyítést. (konkretizálja a dolgot a pedagógus) 2. Induktív: a feltárás, felfedezés kerül előtérbe. A pedagógus példák és ellenpéldák segítségével teremti meg a tanulási szituációt, s így biztosítja hogy a tanulók maguk fedezzék fel a fogalom tartalmát és többé-kevésbé önálló módon, saját értelmi erőfeszítéseik révén fogalmazzák meg a fogalom definícióját. (nem ad meg definíciókat, elolvassák a szöveget és feltárják magát a tartalmat és a terjedelmet, utána mondja el a tanár a definíciót)

BRUNER (1974)a fogalomtanulás 3 módja: 6-7 éves korig enaktív (konkrét tárgyi cselekvésen alapuló) (csináltatni kell a gyerekkel valamit, hogy megtanulja) 6/7-11/12 elkezdődik az ikonikus (mentális képzetek kialakításán alapuló) 11/12 után fokozatosan funkcióba lép a szimbolikus (elvont szimbolumok alapján) történő fogalomtanulás.

A meghatározás didaktikai kérdései Arends I. R. (1994) Learning to teach. Mc. Graw-Hill. Inc., New York. A fogalom definiálásakor a tanár feltárja a fogalom tartalmát. Minden meghatározásnak két eleme van: meghatározandó (fogalom), meghatározó (fogalmak vagy fogalom) A meghatározó két aspektussal rendelkezik: egyfelől a legközelebbi nemmel másfelől a megkülönböztető jegyekkel. A fogalomnál van a meghatározandó és a meghatározó. Két aspektussal rendelkezik a fogalom.

nemfogalom fajfogalom

A fogalom meghatározásakor a pedagógusnak tudnia kell: A nemfogalom összes ismertetőjegye jelen van minden egyes fajfogalom esetében, a fajhoz tartozó ismertetőjegyeknek csak egy töredéke tartozik a nemhez A faj törvényszerűen bennefoglaltatik a nemfogalom szférájában, a nem pedig a fajfogalom tartalmában. A legközelebbi nemfogalmat kell meghatározni, ha definiálni akarunk egy fogalmat és az alapján kell meghatározni a definiálandónak a tartalmát. A fajhoz tartozó összes ismertető jelek nem igazak a nemre. (minden ami a gerincesre igaz, igaz a Bodrira is, de minden ami a Bodrira igaz, nem igaz a gerincesre.)

Az iskolában alkalmazott meghatározások leggyakoribb formája: a legközelebbi nemmel és a megkülönböztető jegyekkel operáló definíció = reális meghatározás Genetikus def.= kimutatja a fogalom eredetét is Nominális def.: a dolgok egyszerű megnevezése, az elnevezés rövid magyarázata (szóértelmezés Lexikális def.= egy bizonyos kifejezés összes lehetséges jelentését pontosítja Operacionális def.= a meghatározó bizonyos műveletekre, kísérletekre és próbákra utal. Felsoroló def.= ha a meghatározó bemutatja a meghatározandó által tükrözött elemek teljes készletét. Egyszerű def.= ha a fogalom tartalma csak egyetlen vonatkozásban kerül bemutatásra Összetett def.=a fogalom tartalma több vonatkozásban kerül bemutatásra. A leggyakrabban használt definíciók: A reális meghatározás. Elmondjuk a legközelebbi nemnek a tartalmát és elmondjuk a megkülönböztető jegyet.

Szabályok A meghatározandó fogalomnak a meghatározás során azonosnak kell maradnia (azonosság logikai törvénye) A meghatározásnak a lényeges jegyeket kell tartalmaznia A meghatározandónak és a meghatározónak egyenlőnek kell lennie (felcserélhető) (akkor jó, ha felcserélhető) A meghatározás ne ugorja át a legközelebbi nemet (hierarchia). A meghatározás ne legyen pusztán tagadó (logikailag állító legyen). (mondja el azt is, ami igen) A meghatározandó fogalmat nem szabad a meghatározandó fogalommal vagy valamely szinonimájával meghatározni. (nem szabad szinonímákkal meghatározni)

A meghatározás ne legyen metaforikus. A meghatározás legyen világos és pontos. A meghatározás foglalja magába a meghatározandó fogalom teljes tartalmát. A meghatározásnak meg kell felelnie a meghatározandó fogalom egészének és csakis annak. A meghatározás legyen konzisztens (ne kerüljön ellentmondásba más az adott területen elfogadott meghatározásokkal). A meghatározás logikailag ne legyen ellentmondásos (a meghatározó szférája ne tartalmazzon olyan elemeket, amelyek ellentmondásba kerülnek a meghatározandóval vagy annak egyes elemeivel).

A meghatározás szakaszai (Merrill M. D. Tennyson R. D A meghatározás szakaszai (Merrill M.D. Tennyson R.D. (1977) Teaching concepts: An istructional design approach. In. Englewood Cliffs. N.J. Educational Technology) A fogalom nevének azonosítása A lényeges és nem releváns ismertetőjegyek felsorakoztatása Tömör definíció megfogalmazása

Az elmélyült megértést a hiányos definíciók készítik elő: megnevezés: az elnevezés megadásával definiálunk elkülönítve a többi tárgytól vagy jelenségtől megmutatás: szemléltetés leírás: lényeges és nem lényeges tulajdonságok bemutatása jellemzés: releváns jegyek kiemelése az elemzés szándékával előzetesen meghatározott szempont szerint hasonlat: a szóban forgó dologhoz hasonlót, annál egyszerűbbet és ismertebbet mutatunk be megkülönböztetés: azokat az ismertetőjegyeket soroljuk föl amelyek egyértelműen megkülönböztetik más dolgoktól Azok az emberek, akik következetesen tudnak magyarázni, érvelni, akkor azok nagyon rendben vannak. Nagyon alaposan megjegyezték a definíciókat. Tanuláskor az új definíciót rögzítsük először. Sarkalatos kérdés a fogalomtanítás-fogalomtanulás.

Kommunikációs stratégiák a tankönyvekben A) Hagyományosan egyirányú, tankönyvszerűen közlő kommunikációs stratégia (a tankönyv mindent elmond, a tanuló elolvassa és vissza kell mondania) az előírt (szükséges) tananyagot a tankönyv (és a pedagógus) közli a tanulókkal, az információ „forrása” tehát különféle módon, de többnyire „egyirányúan” megkísérli „sugározni”, átadni az ismereteket

Tankönyv típusok A tananyag tényeit, adatait rögzítő, tárgyilagosan szárazon „előadó”, illetve a tényanyagot mintegy „forrásként” kínáló, tehát az egyirányú kommunikáció lehetőségeit is alig kihasználó tankönyv. Megértetésre, „feldolgoztatásra” is törekvő tankönyv, amely bőségesen magyaráz, elemez, de a szerző saját gondolatait, elemzéseit kínálja fel megtanulásra, s kevésbé igényli a tanuló bevonását a „fölfedezés” aktusába. Bőséges szemléltetéssel élő tankönyv, a jelenségek bemutatását magyarázatokkal kiegészítve. A tanulók bevonása, kommunikációs visszajelzései ez esetben is főként abban merülnek ki, hogy „visszaadják”, felmondják a tananyagot.

A hagyományos (egyoldalúan közlő) tankönyvek sajátosságai: Tananyag-központúság, a gyerekek sajátosságai itt kevésbé érvényesülhetnek. Sok egyirányú közlés, kevés visszacsatolás. Akkurátusság, megbízhatóság a tények közlésében. Különféle pedagógiai módszerek érvényesítésének lehetősége (azáltal, hogy maga a tankönyv nem „módszeres”).

B) Kétirányú, vagyis valódi kommunikációs stratégia E pedagógiai kommunikációs stratégia a következő tankönyvtípusokban figyelhető meg: (a logikai egységek egymásra épülnek, nem olvasható el gyorsan, mert feladatokat is végre kell hajtani) Munkáltató tankönyvek vagy tankönyvcsaládok, munkatankönyvek. Programozott iskolai tananyagok. Forrásfeldolgoztató, munkáltató, programozott anyagrészek – hagyományos tankönyvekben.

E kommunikációs stratégia néhány jellemző jelensége és „jele” a következő: A tanulók (szülők) közvetlen megszólítása, „bevonása”, érdeklődésének, aktivitásának igénylése – már a tankönyv bevezetőjében, majd folyamatosan. Kérdések, feladatok, felszólítások, visszacsatolások nagy száma a tankönyvben, vagyis a gyerekek fokozott aktivizálása. Az önálló, otthoni tanulás lehetősége – a tankönyv irányításával. A készség- és képességfejlesztés fokozott érvényesülése – a leckeszerű „ténybeli” tudás némi háttérbe szorulás mellett. A tanulókhoz való fokozott igazodás, bizonyos „gyermekközpontúság” érvényesülése a tananyagközpontúsággal szemben.

C) Kombinált és egyéb pedagógiai kommunikációs lehetőségek a történelmi forrásfeldolgozás, de az atlaszok, biológiai albumok, matematikai példatárak alapján folyó tanulás (a tankönyv önmagában semmit sem jelent, különböző kiegészítő dolgok tartoznak hozzá)

A tankönyvi kommunikációs stratégia néhány színező taktikai alternatívája Egyszerű, szimpla megoldások a kommunikációban, tehát konvencionális, világos de kevésbé színes nyelvezet és ábrázolás – vagy bonyolultabb, újdonságokra, különlegességekre, változatosságra törekvő verbális és vizuális kommunikáció. Azonnal mindent megmagyarázó, állásfoglaló, kétségeket, bizonytalanságokat „egy pillanatig sem hagyó” – vagy a diákok kreativitását, önálló felfedező tevékenységét is feltételező és kívánó kommunikációs „taktika”. Egyoldalúan az értelemre ható, objektivitásra törekvő, racionálisan eljáró, de kissé „száraz” – vagy érzelmekre is hatni kívánó, érzelemdús, szubjektív elemet is tartalmazó tankönyvi fogalmazás.

Mindenkihez, tehát megkülönböztetetten senkihez nem szóló, távolságtartó előadásmód – vagy a tanulókat, szülőket, tanárokat megszólító, velük kommunikáló, egyes tanulói réteghez is szóló tankönyvi metódus. Más szempontokból mindenkinek (tehát az átlagos- közepes tanulóknak) szóló – vagy differenciálásra törekvő, egyes tanulói rétegeket külön-külön is „megszólító” tankönyvírói gyakorlat. Komoly, a tudományos tárgyilagosságtól, akkurátusságtól olykor hűvös és száraz előadásmód – vagy könnyedebb, humoros fordulatokra törekvő, a játékosságot is felhasználó munkastílus. Lezárásra törekvő, vagy inkább további tájékozódásra, kutatásra serkentő attitűd.

Kommunikációs stratégiák kialakítása és fejlesztése nyelvi funkciók szerint befolyásolás (a partnerek kommunikatív szándéka szerint) szabályozás kapcsolatteremtés és kapcsolattartás személyes-emotív imaginárius tájékoztató-ábrázoló nyelvi funkció.

1. A partner véleményének befolyásolása cselekvést befolyásoló stratégia: tanács, reklám a tudatot, véleményt befolyásoló stratégia: érvelés, bizonyítás a cselekvést és véleményt egyaránt befolyásoló kommunikációs stratégia: vita

2. A partner cselekvésének szabályozása 3. Kapcsolattartó, kapcsolatteremtő kommunikációs stratégiák 4. A személyes / emotív nyelvi funkció 5. Képzelet a nyelv segítségével (Imaginárius nyelvi funkció) 6. A tájékoztató-leíró nyelvi funkció 7. Felfedezés, heurisztikus tevékenységek