HATÁSELEMZÉSEK
LÉTEZÉSÜNK Születése pillanatában talán az ember a legtehetetlenebb élőlény. Ha nem venné körül gondoskodó szeretet, nem maradhatna életben. Az újszülött hangos sírásával hat a környezetére. Ez a módszer akaratunk kikényszerítésére a későbbiekben is hatékonynak bizonyul. A felnőttek már nem alkalmazzák a hangos sírást, toporzékolást, amikor akaratuk akadályba ütközik, ők már kifinomultabban teszik végül is ugyanazt. Hatunk a környezetűnkre, változtatunk rajta, hogy környezetünk vegye jelzéseinket, és úgy alakuljon, hogy a mi környezetünk kedvezően hasson ránk.
KÖLCSÖNHATÁSAINKBAN LÉTEZÜNK Bármit teszünk, vagy nem teszünk az hatással van környezetünkre. Környezetünk tetteink hatására visszahat ránk. Ez a visszahatás lehet számunkra közömbös vagy kedvező vagy kedvezőtlen. Általában a kedvezőtlen hatásokkal felvesszük a harcot. Igyekszünk úgy alakítani kölcsönhatásainkat, hogy győztesek legyünk.
KÖRNYEZETÜNK MÚLTJA HAT RÁNK Térben és időben létezünk. Térben és időben is elkülönülünk környezetünktől. Már megtörtént események, időben elmúlt események hatnak ránk. Csak azt tapasztaljuk környezetünkből, ami volt és soha se tapasztalhatjuk azt, hogy mi van. Minél messzebb tekintünk, annál régebbi eseményeket tapasztalhatunk. Hogy milyen lesz a jelenünk és a jövőnk, az részben ránk ható környezetünk múltjától is függ.
A MI MÚLTUNK HAT A KÖRNYEZETÜNKRE Cselekedeteink arra irányulnak, hogy mi legyen. Tetteink jövőképünkből fakadnak. Tetteinkben a jövő válik jelenné és jelenünkből lesz a múlt, az a múlt, amelyik hat környezetünkre. Múlttá enyészett tetteinktől is függ az, hogy milyen lesz a környezetünknek a jövője. Minden egyes tettünk megfordítja az idő múltból a jelenen át a jövőbe mutató irányultságát. Minden egyes tettünkben a jövő válik jelenné és a jelenből lesz a múlt.