NOVÁK TAMÁS Nemzetközi Gazdaságtan I. Világgazdasági korszakok és elméletek

Kapcsolódó irodalom Kötelező Ajánlott BENCZES ISTVÁN – CSÁKI GYÖRGY – SZENTES TAMÁS: Nemzetközi gazdaságtan. Akadémiai Kiadó, 2009. pp. 17-56. Ajánlott GÁL PÉTER – MOLDICZ CSABA – NOVÁK TAMÁS: Közgazdasági gondolkodás és tévutak. Elvek és nézetek – hitek és tévhitek. Fejlesztés és Finanszírozás 2009/4. pp. 13-25. www.ffdf.hu

A nemzetközi gazdaságtan alapkérdései A világgazdaság Nem egyszerűen nemzetgazdaságok összessége; Nem a nemzetgazdaságok külső kapcsolatainak összessége; Nem a nemzetgazdaságok bizonyos fejlődésének következménye, eredménye; Interdependencia.

A nemzetközi gazdaságtan alapkérdései A világgazdaság, mint szerves rendszer, elemei A nemzetközi munkamegosztás: az újratermelési folyamatok világméretű összekapcsolása, s annak folyamatos kibővülése és elmélyülése; Áru- és pénzmozgások – kiegészítve a tőke, a munkaerő, a technológia és az információ nemzetközi mozgásával; Kölcsönös – aszimmetrikus – függések rendszere; Nem egyenes vonalú fejlődés; A globalizálódás – mint a fentiek kifejeződése, megnyilvánulása;

A nemzetközi gazdaságtan alapkérdései Örök dilemma nemzetgazdasági és nemzetközi szinten egyaránt: Szabadpiac vagy protekcionizmus? Jelentős állami szerepvállalás vagy laissez faire? De A globalizáció hatására új szereplők: TNC-k? Meghatározó súlyú államok; Ma a valódi alternatíva az alkalmazkodás;

Merkantilizmus, korai gyarmatosítás 6 Merkantilizmus, korai gyarmatosítás 1492-1640-1820 Korai gyarmatosítás időszaka a 15. sz. végétől a 17. századig. Főbb jellemzői: Hagyományos távolsági kereskedelem főbb irányainak átrendeződése; Manufaktúrák fejlődése; Gyarmatok szerzése; Rabszolga-kereskedelem; Nagy kereskedelmi társaságok kora.

Klasszikus kapitalizmus 1820 – 1870/1890 Ipari forradalom, szabad verseny, nemzeti piacgazdaságok kora; A textilipar szerepét átveszi a gőzvasút, gőzhajózás; A világméretű munkamegosztás a gyarmatbirodalmakon belül bonyolódik le; Liberalizálódó kereskedelempolitikák; A kelet-európai országok szerepe hasonló a gyarmatosított országokhoz; Nagy-Britannia a „világ közepe”.

Liberális kapitalizmus I. 1890 – 1914 / 17-18 / 1945 Monopolkapitalizmus; Gyarmati típusú tőkekivitel; Harmonizált üzleti ciklusok  egyidejű válságok; Aranystandard: 1870 –1914. A két Világháború között A háború gazdasági következményei; A békeszerződések kifosztották a veszteseket  súlyos következmények.

Liberális kapitalizmus II. I. Világháború után alacsony növekedési ütemek, elhúzódó káosz. 1929 /33: a világgazdaság történetének legsúlyosabb általános válsága – korszakhatár: máig ható tanulságok. Az 1929 – 33-as válság tanulságai: Leértékelési verseny (tőzsde-zuhanás miatt) + restrikció hullám + protekcionista hullám (vámemelés) Tanulság: Válságból együttműködéssel lehet kollektíven kilábalni – a terhek egymásra hárítása tovább mélyíti a válságot.

A II. Világháború után – „aranykor” 1945 – 1971 / 73 / 76 Bretton Woods-i rendszer (1945-1973) (aranydeviza-standard) Dekolonizáció; Ideológiai szembenállás; Technikai és technológiai robbanás; MNC-TNC rendszer dinamikus erősödése; Páratlanul dinamikus növekedés – átalakuló fogyasztási minták; Harmadik világ: fejlődési szakadék; USA, mint hegemón.

A II. Világháború után – „aranykor” Újra-liberalizálódó és bővülő kereskedelem; A nemzetközi tőkeáramlás dinamikus bővülése; Pénzügyi stabilitás; Nemzetköziesedés – sokoldalú nemzetközi – gazdasági – pénzügyi együttműködés (IMF, WTO, IBRD); Ázsia felemelkedése, EU – regionális integráció, Kelet-Európa válsága.

Növekvő nemzetközi problémák Nemzetközi egyensúlytalanság 1976–1990 Bretton Woods fölbomlása; Alacsonyabb növekedés; Állandósult egyensúlytalanság; Tartós adósságválság; „Támadás” a jóléti állam ellen; Neoliberális térnyerés; „TRIÁD” – erőviszony-változás; Változatlanul bővülő kereskedelem és tőkeáramlás; Olajválság; Infláció, stagfláció világméretekben.

A globalizáció kiteljesedése 1990 – 2008 Kelet-Európa nemzetközi integrálódás; Sokkal kevesebb egyensúlyi probléma; Páratlanul hosszú (jó) konjunktúra az USA-ban; USA: lokomotív szerep; Tartós japán recesszió, NK. tőkeáramlás drámai bővülése (portfolió és FDI egyaránt); TNC-k szerepének növekedése; Kína és India súlyának növekedése.

Merkantilizmus, fiziokratizmus XVI-XVII. század tapasztalatai: korlátlannak tűnő táguló világ, felfedezések, gyarmatosítás, tőkefelhalmozás, távolsági kereskedelem Merkantilizmus (Mun, Colbert, Petty) Nemzeti gyarapodás forrása a külker többlet; Egyenlőtlen cseréből hasznot húzni; Feldolgozóipari protekcionizmus; Aranybeáramlás: árrobbanás, termelésnövekedés, tőkefelhalmozás; Export orientált gazdaságpolitika = Nem törődik a nemzetközi egyensúllyal.

Merkantilizmus, fiziokratizmus  Fiziokratizmus (Quesnay, Turgot): Mezőgazdaság; Önellátó gazdálkodás; Laissez-faire; Külker csak az elő nem állítható termékek beszerzése (import) és annak fedezete (export), ezért a nemzetközi munkamegosztás jó; Egyensúly jó; Csere állami torzítása káros

Klasszikus közgazdaságtan XVIII-XIX. század tapasztalatai: nemzetközi munkamegosztás; ipari fejlődés, tömegtermelés; jobbágyság helyett bérlők és tulajdonosok; export orientált; rabszolgatartó ültetvények, a munkaerő még csak költségtényezőként fontos, fogyasztóként nem  klasszikus közgazdaságtan (Smith, Ricardo)

Klasszikus közgazdaságtan Egységesen kezeli a nemzeti és nemzetközi folyamatokat; Bilaterális kapcsolatok; Önérdekkövetés; Laissez-faire, korlátok felszámolása; Állami beavatkozástól mentes, láthatatlan kéz; Tökéletes egyensúly, kiigazodási automatizmusok; Csere kölcsönös előnyössége; Szabad kereskedelem, jóléti hatás, komparatív előnyök alapján; Nk. tényezőáramlás nincs.

Marxi közgazdaságtan XIX. század közepének tapasztalatai: társadalmi feszültségek, ipari munkások nyomora, monopóliumok, tőkekoncentráció & tulajdonkoncentráció, ciklikusság: elmélet továbbfejlődése két irányban  marxi közgazdaságtan Egyenlőtlen csereviszonyok; profit a gazdag országok tőkései felé áramlik = nemzetközi kizsákmányolás; Nem feltételezi a szabad kereskedelmet és a kölcsönös előnyöket; Gyarmati kizsákmányolás; profit-hazautalás jövedelmi és felhalmozási hatása; Külföld felé eladósodás (kölcsöntőke); Nemzetköziesedés a tőkeáramláson keresztül megy végbe; nemzeti túlhalmozásból menekülési út a nemzetköziesedés.

Neoklasszikus megközelítés neoklasszikus elmélet A klasszikus egyensúlyi mechanizmusok korrekciója; Munka és tőke; Nemzetközi tőkeáramlása; Kereslet rugalmassága; komparatív előnyök újrafogalmazás, H-O modell; A nemzetközi tényezőmobilitás figyelembe vétele; Skálahozadék, méretgazdaságosság; Diffúziós koncepció.

Keynes XX. század első felének tapasztalatai: válság, piaci kudarcok, állami beavatkozás hiányának problémái  keynesi közgazdaságtan A keynesi modell alapvetőn nemzetgazdasági fókuszú; Tökéletlen egyensúly; Világgazdasági egyensúlyt a nemzetgazdaságok egyensúlyából vezeti le; Árfolyampolitika fontosságának felismerése; A modell gazdaságpolitikai ajánlása az államnak szól. (global governance ?); Nemzetközi interdependenciák és egyenlőtlenségek.

Új elméleti irányzatok XX. század közepének tapasztalatai a fejlődő világban: fejlődési problémák, felzárkózási kudarcok, fejlődési szakadék, eladósodás, infláció és recesszió  reformista post-keynesiánus irányzat (pl. Prebisch, Myrdal, Kaldor stb.) Kumulatív egyenlőtlenségek; Irreverzibilitás; Partnerek egyenlőtlensége; Egyoldalú függés; Külkereskedelem egyes országokra kedvezőtlen hatása; Tőke perverz mozgása;

Új elméleti irányzatok radikális újbaloldali & neomarxista irányzatok (pl. Wallerstein) Centrum–periféria kapcsolatai; Észak Dél ellentéte; Külkereskedelmi cserearány folyamatos romlása, Új világgazdasági rend ; Külkereskedelmi cserearány-mutatók folyamatos romlása).

Új elméleti irányzatok Növekvő egyensúlytalanságok, keynesianizmus elutasítása, fizetési mérleg kiigazítása  monetarista (neoliberális) iskola (Friedman) Fejlettek további fejlődése; Gyors alkalmazkodás jelentősége pl. NICs; LDCs; IMF stabilizációs programok; Pénzfolyamatok egyoldalú előtérbe helyezése; Totális liberalizálódás; Aktív fiskális politika helyett monetáris politika primátusa. 2008  Gazdaságtani és gazdaságpolitikai identitászavar