EURÓPA TANÁCS COUNCIL OF EUROPE CONSEIL DE L’EUROPE

AZ EURÓPAI EGYESÜLT ÁLLAMOK ESZMÉJE Winston S. Churchill a zürichi egyetemen 1946. szeptember 9-én egy közös európai szervezet megalakításának szükségességéről beszélt: „Újra kell teremteni az Európai Családot, amennyire csak lehet, olyan társadalmi rendszert létrehozni, amelyben az békében, biztonságban és szabadon élhet. Egyfajta Európai Egyesült Államokat kell építeni […] azzal az állandó célkitűzéssel, hogy ezzel az Egyesült Nemzetek Szervezetét erősítjük […] ehhez az első lépés egy Európa Tanács létrehozása.”

AZ ELSŐ EURÓPAI SZERVEZETEK, MOZGALMAK Gazdasági és katonai téren az európai integráció a hidegháború légköre következtében gyors léptekben haladt előre, politikai üteme azonban lassú volt. A nemzetállami keretek lebontása hosszú folyamatnak bizonyult. Politikai téren az európai egységesülés alulról építkezett. 1945–1946 során létrejöttek a teljes integrációt célul kitűző szervezetek. Nagy-Britanniában: United Europe Movement (Egyesült Európa Mozgalom), alapítója Churchill Franciaországban: Conseil Français pour l’Europe (Francia Tanács Európáért). A kisebb csoportok Europa Bund (Európa Szövetség) néven egyesültek. 1946-ban létrejött a European Union of Federalists (Föderalisták Európai Uniója), amelynek vezetésében részt vett a konzervatív Winston Churchill, a szocialista Léon Blum és a kereszténydemokrata Alcide de Gasperi. Közös eszméjük: a föderális Európa.

AZ EURÓPA MOZGALOM 1947 december: European Movement (Európa Mozgalom) megalakítása, eredetileg International Committee of the Movements for European Unity (az Európai Egység-Mozgalmak Nemzetközi Bizottsága) néven jött létre Párizsban. Olyan európai integráció elősegítését tűzte ki célul, amely majd az Európai Egyesült Államok megteremtését eredményezheti. Jelentős személyiségei: Miguel de Unamuno (1864–1936) vagy José Ortega y Gasset (1883–1955). Az Európa Mozgalom ma is létezik, egykori elnökei: Paul Henry Spaak, Robert Schuman, Alcide de Gasperi, Lord Duncan Sandys, vagy Valery Giscard d’Estaing. Ma a szervezet központja Brüsszelben van, területi irodái működnek Bonnban és Hágában. Felépítésében jelentős szerepet játszanak a tagállamaiban megalakult helyi jellegű Nemzeti Tanácsok, illetve a mozgalomhoz máig tagként társuló mintegy 22 nem kormányközi nemzetközi szervezet.

AZ EURÓPA MOZGALOM CÉLJA Az európai közvélemény informálása, az európai öntudat erősítése, szövetséges szervezetek létrehozása az állami szuverenitás legfontosabb területein. Hága 1948. május 7-10.: az Európai Kongresszus (800 delegátus 19 országból, megfigyelők az Egyesült Államokból és Kanadából). A kongresszus gyakorlati eredményeket nem tudott felmutatni, szellemi hatása azonban igen jelentősnek bizonyult. Határozatok: a béke és biztonság szavatolása, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, a demokratikus értékrend közös elismerése és védelme, a nemzetek közötti együttműködés előmozdítása, a közös európai identitástudat fejlesztése, és az európai politikai egység megteremtése. Közös európai szervezet létrehozása, a nemzetvédelem kérdéskörén kívül, hivatott minden más területet (politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi, stb.) felölelni. Az első átfogó európai nemzetközi szervezet a strasbourgi székhelyű Európa Tanács (Council of Europe) lett.

Az ET 1949. május 5-én alakult meg Londonban A tíz alapító ország: Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Norvégia, Olaszország és Svédország A szervezet alapszabályának aláírásával elkötelezték magukat a plurális demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása mellett. Ernest Bevin angol külügyminiszter a történelmi megbékélést és együttműködési szándékot szimbolizáló Strasbourgot javasolta székhelyként. A föderalista Európa Parlament helyett unionista ET alakult. Jean Monnet: az ET zsákutca. Sem az unionisták, sem a föderalisták nem tudták elindítani az európai integrációt.

Az Európa Tanácsot 1949. május 5-én 10 ország hozta létre (Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Norvégia, Olaszország és Svédország), amelyekhez ugyanazon év augusztusában csatlakozott Görögország és Törökország is. A tagállamok száma időközben 47-re bővült: Izland és Németország (1950), Ausztria (1956), Ciprus (1961), Svájc (1963), Málta (1965), Portugália (1976), Spanyolország (1977), Liechtenstein (1978), San Marino (1988), Finnország (1989), Magyarország (1990), Lengyelország (1991), Bulgária (1992), Észtország, Litvánia, Szlovénia, Cseh Köztársaság, Szlovákia, Románia (1993), Andorra (1994), Lettország, Albánia, Moldova, Ukrajna, Macedónia (volt Jugoszláv Köztársaság) (1995), Oroszország és Horvátország (1996), Grúzia (1999), Örményország és Azerbajdzsán (2001), Bosznia-Hercegovina (2002), Szerbia (2003), Monaco (2004) és Montenegró (2007). Az Európa Tanács nem tévesztendő össze az Európai Unióval. A két szervezet teljesen különböző, ugyanakkor az Európai Unió mind a 27 tagállama tagja az Európa Tanácsnak.

Az ET a nyolcvanas évek közepétől kezdve hangsúlyozta nyitottságát mindazoknak az államoknak, amelyek készek az együttműködésre. Az ET-nek az európai építkezésben játszott jövőbeni szerepéről szóló - 1989. május 5-én, a szervezet 40. évfordulóján elfogadott - nyilatkozatában az MB üdvözölte "az egyes kelet-európai országok által megindított reformpolitikát, és az együttműködés előtt ennek köszönhetően megnyíló új távlatokat". Magyarország (a régióból elsőként) 1990. november 6-án helyezte letétbe a csatlakozási okiratait. Az Alapszabályt a magyar Országgyűlés az 1991. évi LXXI. törvénnyel hirdette ki. Az ET-nek bármely európai ország tagjává válhat, ha elfogadja a jogállamiság elvét, a joghatósága alatt élő minden személy számára biztosítja az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat. Az Európai Unió valamennyi tagállama tagja az ET-nek.

Az Európa Tanács kormányközi szervezet, amelynek fő célkitűzései: az emberi jogok, a pluralista demokrácia és a jogállamiság védelme; az európai kulturális önazonosság és sokszínűség tudatosítása és fejlesztésének előmozdítása; megoldások keresése az európai társadalom előtt álló olyan kihívásokra, mint a kisebbségek hátrányos megkülönböztetése, az idegengyűlölet, az intolerancia, a bioetika és az emberi klónozás, a terrorizmus, az emberkereskedelem, a szervezett bűnözés és a korrupció, a számítógépes bűnözés, a gyermekek ellen elkövetett erőszak, stb.; az európai demokratikus stabilitás megszilárdítása a politikai, törvényhozási és alkotmányos reform végrehajtásának támogatása révén.

Fehéroroszországnak 1992 szeptemberétől 1997 januárjáig különleges vendégstátusza volt a PKGY-ben, de visszavonták tőle az 1996 novemberi alkotmányról szóló referendumon és az országgyűlési választásokon tapasztalt visszásságok miatt. A választások lebonyolítását az ET antidemokratikusnak minősítette, aggályosnak találta az emberi szabadságjogok, többek között a szabad vélemény nyilvánítás érvényesülésének akadályozását a belorusz médiában. Az ország új alkotmánya sem felel meg a demokratikus elvárásoknak és sérti a végrehajtó hatalom és a jogalkotás szétválasztásának elvét. Fehéroroszország 1993. március 12-én jelentkezett tagnak az Európa Tanácsban, de felvétele azóta sem történt meg.

Kazahsztán 1999-ben kért megfigyelő státuszt a PKGY-ben Kazahsztán 1999-ben kért megfigyelő státuszt a PKGY-ben. A hivatalos válasz szerint az ország teljes jogú tagságért is folyamodhat, de felvételére csak akkor kerülhet sor, ha a Tanács jelentős javulást észlel az országban a demokrácia és az emberi jogok terén. A Vatikán 1970 óta megfigyelő a Miniszteri Bizottságában. Japán és az Egyesült Államok megfigyelő a Miniszteri Bizottságában, Izrael megfigyelő a PKGY-ben. Kanada és Mexikó megfigyelő a Miniszteri Bizottságában és a PKGY-ben is.

Az ET székhelye: Franciaország, Strasbourg; hivatalos nyelve a francia és az angol, munkanyelvként használják a német, olasz és orosz nyelvet is. Az ET együttműködési struktúráiban kormányok, nemzeti parlamentek, helyi és regionális önkormányzatok képviselői éppúgy megtalálhatók, mint a civil társadalmat képviselő nem kormányzati szervezetek. Az ET 2009. évi költségvetése 205.002.000 euró. Magyarország hozzájárulása 1.587.535,49 euró (0,7744 %).

Az ET célkitűzései a demokrácia alapját képező elveknek (egyéni szabadság, politikai szabadság, a jog uralma), mint a népek közös örökségét alkotó szellemi és erkölcsi értékeknek általános érvényesítésére való törekvés;

az európai identitás tudatosítása a tagállamok szövetségbe történő összefogása által; A fenti célok közül a jog uralmának elismerése, a politikai szabadság biztosítása többpárti berendezkedés és szabad választások alapján, illetve az egyéni jogok és szabadságok tiszteletben tartása olyan követelmények, amely elismerése nélkül a szervezetbe való belépés kizárt. E három elv gyakorlati érvényesítése a tagság elnyerésének előfeltétele.

Az emberi jogok biztosítása, védelmük előmozdítása a tagországokban, kiemelt helyet foglal el. A három dokumentum, amely a szervezet keretein belül az emberi jogok védelmének alapját alkotja: Az Emberi Jogok Európai Egyezménye;

Az Európai Szociális Charta: a gazdasági és szociális jogok katalógusát (19 alapjogot rögzít) és védelmi rendszerét szabályozza, az Emberi Jogok Európai Egyezményének az „ikertestvére”, mely Egyezmény a gazdasági és szociális jogokat nem szabályozza. A Chartát az ET tagállamai 1961. október 18-án írták alá Torinóban, hatályba lépett 1965. február 26-án.

A kínzás, az embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés megelőzéséről szóló európai egyezményt az ET tagállamai 1987. november 26-án fogadták el, hatályba lépett 1989. február 1-én.

Miniszteri Bizottság A legfőbb végrehajtó szerv, a tagállamok reprezentatív szerve is; a tagállamok mindenkori külügyminiszterei alkotják. Helyzete ellentmondásos: a MB egyrészt függ a tagállamoktól, másrészt pedig fölérendeltségi viszonyban áll a Parlamenti Közgyűléssel, az ET másik döntő szervével szemben. 1952 március: Az MB döntése - a tagállamok képviselői kinevezhetnek miniszteri megbízottakat, akik eljárnak a külügyminiszterek nevében két külügyminiszteri ülés között.

A miniszteri megbízottak által hozott határozatok ugyanolyan jogerővel bírnak, mint a Miniszteri Bizottság azon döntései, amelyet közvetlenül a külügyminiszterek szintjén hoznak. Azaz: intézményi szempontból nem létezik külön „miniszteri megbízottak bizottsága”, csak egyetlen Miniszteri Bizottságról beszélhetünk.

A tagállamok külügyminiszterei évente általában kétszer üléseznek. Az állandó képviselők a munka folyamatosságának biztosítása céljából havonta üléseznek, a Miniszteri Bizottság nevében járnak el, döntéseik ugyanolyan jogi erővel bírnak, mint a miniszterek döntései. A Miniszteri Bizottságnak az Alapszabályban rögzített célok megvalósítására három eszköz áll rendelkezésre: szerződések és egyezmények kidolgozásának, megkötésének önálló, illetve a Parlamenti Közgyűlés javaslata alapján történő kezdeményezése;

Az MB az egyes tagállamok vonatkozásában, azok hozzájárulása nélkül, kötelező erejű nemzetközi normaalkotás végzésére nem jogosult. A szerződések és egyezmények csak azon tagállamokat kötelezik, amelyek ezeket a közösen kidolgozott normatív dokumentumokat kötelező jelleggel vállalják. Egyes határozatai – a szervezeti, pénzügyi-költségvetési, illetve bizonyos egyezmények végrehajtásának felügyeletére vonatkozóak – kötelező erővel bírnak. Döntéseit egyhangúan, illetve egyszerű vagy kétharmados többséggel hozza meg.

Új tagok felvételéről a Miniszteri Bizottság kétharmados szótöbbséggel dönt. Eljárási, költségvetési és szervezeti kérdésekről egyszerű többségi szavazás alapján. Az Alapszabályban meghatározott célok és feladatok megvalósítását a Miniszteri Bizottság különböző szakértői bizottságok (steering committee) és ad hoc testületek segítik a kormányközi együttműködés terén.

Az MB 1985-ben vezette be a rapportőri csoportok rendszerét, melyek feladata, hogy előkészítsék a Miniszteri Bizottság üléseit és döntéseit: Költségvetési, adminisztratív kérdések; Demokratikus stabilitás (korábbi kapcsolatok Kelet- és Közép-Európa országaival – GREL); Oktatás, kultúra, sport; Emberi jogok, nemek közötti egyenlőség; Információs politika; A kormányközi együttműködés programja; Jogi együttműködés; Kapcsolatok az ET és az EBESZ között; Társadalmi és egészségügyi, ifjúsági kérdések.

1998. november 4-től a soros elnöki tisztet Martonyi János magyar külügyminiszter látta el. A magyar elnökség 1999. május 7-én ért véget az Európa Tanács megalakulásának 50. évfordulója alkalmából Budapesten rendezett ünnepségsorozattal. Az MB döntései ajánlások (recommendation), illetve az aláíró államokra kötelező érvényű európai egyezmények (convention) formájában kerülnek a tagállamok kormányai elé.

Az MB nyilatkozatokat (declaration) és határozatokat (resolution) fogad el időszerű politikai kérdésekről; felügyeli az egyezmények és megállapodások végrehajtását. Az ET bővítése jelentős változásokat eredményezett a Miniszteri Bizottság szervezeti felépítésében és szerepében, előtérbe kerültek tevékenységének politikai szempontjai. Elmélyítette együttműködését más európai szervezetekkel, elsősorban az EU-val és az EBESZ-szel.

Parlamenti Közgyűlés (PKGY) 1949. augusztus 10.: a PKGY első ülése; a legrégibb nemzetközi parlamenti testület. Az ET Statútumában még mindig a „Konzultatív Közgyűlés” elnevezés szerepel (pusztán tanácsadó szerepe az MB mellett.) Tanácskozó testület - 318 tag, és ezeknek 318 helyettese.

1974 júliusa: A Közgyűlés az MB-vel történt előzetes egyeztetés nélkül egyoldalú határozatot hozott, hogy a jövőben a Konzultatív Közgyűlés Parlamenti Közgyűlésként működik. Az MB a gyakorlatban elfogadta a Közgyűlés döntését, azonban 20 éven keresztül nem ismerte el hivatalos formában. 1994: az MB elfogadta a „Parlamenti Közgyűlés” kifejezés használatát. A tagállamok parlamentjeinek képviselőiből tevődik össze. A tagállamok az ET Alapszabályában meghatározott arányban képviseltethetik magukat a PKGY-ben.

A „nemzeti csoportok” delegálása alapvetően a delegáló ország lakosságának számától függ: a legkisebb országok 2, a legnagyobbak 18 parlamenti képviselőt küldhetnek a PKGY-be. A nemzeti parlamenti képviselők delegálásának módja a tagállamok belügye. A nemzeti képviselőnek egy helyettese van, aki távollétében helyette ülésezik, felszólal és szavaz. A helyettesek megválasztása (kinevezése) ugyanúgy történik, mint a PKGY „rendes” tagjainak kinevezése. Az egyes tagországokból delegált „nemzeti” képviselők a Közgyűlésben nem nemzeti csoportként működnek.

A hagyományosan értelmezett „frakciózás” megengedett: a képviselők politikai nézeteiknek és hazai párttagságuknak megfelelően képviselői csoportokat hozhatnak létre, elsősorban avégett, hogy bizonyos kérdésekben és egyes tisztségviselők megválasztása során egységes álláspontot képviseljenek, illetve lobbizzonak. Ezekhez a frakciókhoz való csatlakozás nem kötelező, vagyis a Közgyűlésnek lehetnek „független” képviselői is.

A PKGY nem igazi parlament: nem rendelkezik a nemzeti parlamentek klasszikus hatáskörével. Csupán nemtetszését juttathatja kifejezésre az MB döntéseivel szemben; nem rendelkezik költségvetési hatáskörrel, csak állást foglal az ET költségvetésével kapcsolatban. Nem rendelkezik „törvényhozói” kompetenciákkal sem, de a kezdeményezés joga illeti meg az MB-hez intézett ajánlások és határozatok formájában.

Magyarországot a Parlamenti Közgyűlésben 7 főtagból és 7 póttagból álló küldöttség képviseli. Főbb tisztségviselők: SZABÓ Zoltán (Szocialista Csoport), küldöttségvezető; BRAUN Márton (Európai Néppárti Csoport), a Gazdasági és Fejlesztési Bizottság elnöke.

A PKGY-ben jelenleg öt politikai csoport működik: A Szocialista Csoport; Az Európai Néppárt Csoport; Az Európai Demokrata Csoport; A Liberális, Demokrata és Reformer Csoport; Az Egyesült Európai Baloldal Csoportja. A PKGY évente négyszer tart egyhetes ülésszakot Strasbourgban az Európa Palota parlamenti üléstermében. (1999-ig az Európai Parlament plenáris üléseit is ebben az ülésteremben tartották.) A testület a tagállamok valamelyikében még egy tavaszi ülésszakot is tart.

A PKGY bizottságai Politikai ügyek; Gazdasági és nemzetközi fejlesztési együttműködés; Társadalom és család; Kultúra és oktatás; Tudomány és technológia; Környezetvédelem, regionális tervezés és helyi hatóságok; Migráció, menekültügy, demográfia; Parlamenti kapcsolatok; Költségvetés; A nemek közötti egyenlőség; A tagállamok kötelezettségvállalásait ellenőrző „monitoring bizottság”.

A PKGY saját tagjai közül választ elnököt három évre A PKGY saját tagjai közül választ elnököt három évre. Az elnök, a 18 alelnök és a politikai csoportok vezetői együttesen alkotják a Közgyűlés Irodáját. A PKGY választja az ET főtitkárát, a főtitkárhelyettest, a PKGY jegyzőjét (főtitkár-helyettesi rangban), az Emberi Jogok Európai Bíróságának tagjait.

A PKGY a plenáris ülésszakokon négy különböző típusú állásfoglalást fogadhat el: Ajánlások; Határozatok; Vélemények; és Rendeletek.

A PKGY kezdeményezője volt számos olyan európai egyezmény (convention) néven ismert nemzetközi szerződésnek, amelyek alapul szolgálnak egy európai törvénykezési rendszer létrehozásához. Rendszeresen szervez értekezleteket, szimpóziumokat és nyilvános parlamenti meghallgatásokat olyan időszerű kérdésekről, mint az erőszak, az intolerancia, a környezetvédelem, a bevándorlás, a kábítószerek, a bioetika és a média.

Az Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa Congress of Local and Regional Authorities of Europe – CLRAE 1994: a MB hozta létre az ET tanácsadó szerveként.

A Kongresszus két kamarája Helyi Hatóságok Kamarája (Chamber of Local Authorities); Régiók Kamarája (Chamber of Regions). A Kongresszus feladata: az európai régiók és települések, önkormányzatok képviselete. javaslatot terjeszt be az MB-nek és a PKGY-nek a helyi és regionális politikát érintő kérdésekben; együttműködik helyi és regionális önkormányzatokat képviselő nemzeti és nemzetközi szervezetekkel; segíti az új tagállamokat a hatékony helyi és regionális önkormányzás kialakításában.

Ország-jelentést készít a helyi és regionális demokrácia állapotáról a tagállamokban és a tagjelölt országokban egyaránt; figyelemmel kíséri, hogy az Önkormányzatokról szóló Európai Charta alapelvei a gyakorlatban hogyan érvényesülnek. Célja: támogatni a hatékony helyi és regionális kormányzási struktúrát, főként az új demokráciákban; megvizsgálni a helyi és regionális demokrácia állapotát; kezdeményezéseket tenni az állampolgárok helyi és regionális demokráciában való hatékony részvétele érdekében; megfigyelni a helyi és regionális választásokat; és ösztönözni az euro-régiók létrehozását.

A kétkamarás Kongresszusnak 315 tagja van; a tagállamokban működő több mint 200 ezer helyi és regionális önkormányzat választott képviselőiből tevődik össze. A Kongresszus elnökét kétévenként választják. Évente egyszer ülésezik Strasbourgban. Két plenáris ülés között a munka folytonosságát az Állandó Bizottság biztosítja.

Feladata: a helyi és regionális szintű demokratikus struktúrák működésének támogatása, a szomszédos államok és a régiók közötti együttműködés erősítése Európa-szerte. Az önkormányzatokat érintő elvi kérdések mellett hatáskörébe tartoznak a vidék- és városfejlesztés, a környezetvédelem, a kultúra, az oktatás, a szociális ellátás és az egészségügy bizonyos vonatkozásai is. Az Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa ajánlásokat, véleményeket és határozatokat fogad el.

A kormányok, a nemzeti parlamentek és a regionális önkormányzatok ezáltal egymástól elkülönített képviselettel rendelkeznek. Az Európa Tanács Nemzetközi Nem-kormányzati Szervezetek Konferenciája (INGOs) az ET-ban részvételi státusszal rendelkező nemzetközi nem-kormányzati szervezetekből áll. Ez a státusz teszi lehetővé, hogy az ET bevonja a nemzetközi nem-kormányzati szervezeteket kormányközi tevékenységekbe, és hogy ösztönözze a párbeszédet a parlamenti képviselők és a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a szervezetek között a legfontosabb társadalmi kérdésekről.

A nemzetközi nem-kormányzati szervezetek 1952 óta tanácskozási jogot szerezhettek az ET-n belül. 2003 novemberében ezt a státuszt a nemzetközi nem-kormányzati szervezetek részvételi státusza váltotta fel, elismerve e szervezetek jelentőségét az ET irányelveinek kialakításában. E státuszt a Miniszteri Bizottság (2003)8 sz. Határozata szabályozza. Azoknak a nemzetközi nem-kormányzati szervezeteknek, amelyek ilyen státusz megszerzésére törekednek, különösen jól kell képviselniük saját szakterületüket; azonosulniuk kell az ET célkitűzéseivel, és tevékenyen részt kell vállalniuk a szervezet munkájában. Mindeddig megközelítőleg 370 nemzetközi nem-kormányzati szervezet kapott ilyen státuszt. Ezek a szervezetek alkotják az ET Nemzetközi Nem-kormányzati Szervezeteinek Konferenciáját, amely évente egyszer ülésezik a tennivalók általános irányvonalainak meghatározása céljából.

A Konferencia által megválasztott Kapcsolattartási Bizottság rendszeresen ülésezik, és támogatja a folyamatos párbeszédet, valamint az együttműködést az ET Titkársága és a nemzetközi nem-kormányzati szervezetek között. Szoros kapcsolatot tart fenn az ET politikai testületeivel, a Miniszteri Bizottsággal, a Parlamenti Közgyűléssel, a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusával és az Emberi Jogi Biztossal.

A részvételi státusszal rendelkező nemzetközi nem-kormányzati szervezetek 10 tematikus csoportot hoztak létre, amelyek a Parlamenti Közgyűlés ülésszakának idején évente háromszor üléseznek, a következő csoportokban: Emberi jogok, Nemek közötti egyenlőség, Európai Szociális Karta és társadalompolitika, Kirívó szegénység és társadalmi kohézió, Oktatás és kultúra, Civil társadalom és demokrácia Európában, Egészségügy, Vidék és környezet, Városok, Észak-dél közötti párbeszéd és szolidaritás. A csoportok rendszeres párbeszédet folytatnak az ET képviselőivel, első kézből jutnak információkhoz az ET tevékenységeiről, és az ET rendelkezésére bocsátják kollektív ismereteiket, amivel hozzájárulnak a feladatok végrehajtásához.

A nemzetközi nem-kormányzati szervezetekkel folytatott együttműködésnek számos formája van, az egyszerű konzultációtól a speciális projektekben való teljes körű együttműködésig. A szervezet szakértői tanácsadóként részt vehetnek a legkülönbözőbb projektekben; mind intézményi alapon, mind ad hoc módon hozzájárulhatnak a kormányközi bizottságok munkájához, feljegyzéseket készíthetnek a főtitkár számára, szóbeli vagy írásbeli nyilatkozatokat nyújthatnak be a Parlamenti Közgyűlés bizottságai és a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa számára, felszólalhatnak az ET szemináriumain és más értekezletein. A részvételi státusszal rendelkező nemzetközi nem-kormányzati szervezetek információkkal látják el választóikat az ET célkitűzéseiről és tevékenységéről. 2003 novemberében a nemzetközi nem-kormányzati szervezetek részvételi státuszát a (2003) 9. sz. Határozat értelmében az ET és a nemzeti nem-kormányzati szervezetek közötti partnerségi kapcsolattal egészítették ki, ezáltal hangsúlyozva a tagországokban a demokratikus és nyitott társadalom erősítése érdekében játszott fontos szerepüket, valamint tevékeny és konstruktív hozzájárulásukat az ET munkaprogramjához.

A Főtitkár A Statútum 36. cikke szerint a Titkárság a Főtitkárból, a Főtitkár-helyettesből és a szükséges személyzetből áll. A Főtitkárt és helyetteseit az MB javaslatára a PKGY nevezi ki. A Főtitkár ötéves időtartamra kapja kinevezését. Feladata: az ET tevékenységének és költségvetésének stratégiai irányítása, a szervezet, a Titkárság napi ügyvitelének felügyelete. A PKGY 2004-ben ötéves időtartamra Terry Davist (Egyesült Királyság) választotta főtitkárrá.

Az ET adminisztratív tevékenységét a nemzetközi összetételű Titkárság látja el. Megválasztott és kinevezett tagjai a nemzetközi tisztviselők kategóriájába tartoznak. Tevékenységük során, függetlenül attól, hogy mely tagállam állampolgárai, kizárólag az ET céljait és érdekeit kell szem előtt tartaniuk, kormányaiktól, illetve az ET-n kívüli más hatóságoktól semmiféle utasítást nem fogadhatnak el. A fenti elkötelezettségről külön nyilatkozatot kötelesek tenni. A tagállamoknak tartózkodniuk kell attól, hogy őket hivataluk gyakorlása közben bármilyen módon befolyásolják.

A Főtitkár, a Főtitkárhelyettes és a PKGY jegyzője kinevezésén kívül más titkársági tisztségviselők kinevezésébe a tagállamok nem szólhatnak bele. Az előbbiek kinevezését is csak közvetett módon (jelölésben, szavazásban való részvétel) befolyásolhatják.

A Titkárság tevékenységéért a Főtitkár viseli a felelősséget: mind a személyzet, mind saját tevékenységéért a Miniszteri Bizottságnak felelős. Minden fontosabb szakterületen igazgatási részlegek, igazgatóságok (directorate) működnek. Az igazgatóságokon kívül a Titkárságnak egyéb szervezeti egységei (hivatalok, osztályok, speciális titkárságok) is vannak. Az adott területen érvényesülő tevékenységek koordinálásáért az igazgatóság vezetője a Főtitkárnak felelős.

A kommunista rendszerek bukása után, az állam- és kormányfők csúcstalálkozói új politikai lendületet adtak az Európa Tanácsnak. Három csúcsértekezletet tartottak. Bécsben, 1993-ban, a 32 tagállam politikai vezetői az 1997-ben Strasbourgban 40 tagállam politikai vezetői fogadtak el Intézkedési tervet, amely négy témára épült: demokrácia és emberi jogok, társadalmi összefogás, az állampolgárok biztonsága és a demokráciára, valamint a kulturális sokszínűség elfogadására való nevelés. A harmadik csúcsértekezletet 2005. május 16-17-én Varsóban rendezték meg azzal a céllal, hogy meghatározzák az Európa Tanács jövőbeni célkitűzéseit és prioritásait az új politikai feladatok figyelembevételével, egyben megerősítették az alapvető értékek és normák érvényességét, válaszként az új évszázad kihívásaira.

Az ET rendszeresen szervez szakminiszteri konferenciákat olyan témákról, mint az igazságügy, oktatás, család, egészségügy, környezetvédelem, helyi önkormányzatok, migráció, nők és férfiak egyenjogúsága, munkaügy, tömegtájékoztatás, kultúra, sport, ifjúság, stb. A konferenciákon elemzik a fenti szakterületeken jelentkező főbb problémákat, és elősegítik a tagállamokban azonos kérdésekkel foglalkozó minisztériumok közötti kapcsolattartást. Közösen megvalósítandó terveket dolgoznak ki, és javaslatokat tesznek az ET munkaprogramjával kapcsolatban.

Az ET működésének eredménye az európai egyezményekben és megállapodásokban ölt testet, amelyek alapján az egyes tagállamok összhangba hozhatják és módosíthatják saját törvényeiket. Bizonyos egyezményekhez és megállapodásokhoz nem-tagállamok is csatlakozhatnak. A tanulmányok és tevékenységek eredményeit az ET a kormányok rendelkezésére bocsátja az európai együttműködés és a társadalmi fejlődés előmozdítása érdekében. Az ET keretében részleges megállapodások is létrejönnek, ami a „változó mértékű” együttműködés egyik formája, vagyis bizonyos államok számára mód nyílik a közös érdeklődésre számot tartó, speciális tevékenységek folytatására a többi tagállam jóváhagyásával.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága 1950-ben fogadták el az Emberi Jogok Európai Egyezményét, 1953-ban lépett hatályba. Kötelezi az államokat a benne meghatározott jogok és szabadságok biztosítására a joghatóságuk alatt élő minden egyén számára. Nemzetközi ellenőrzési rendszert hozott létre, amelynek értelmében az államok és a magánszemélyek, nemzetiségükre való tekintet nélkül, az egyezmény Strasbourgban működő jogi intézményeihez folyamodhatnak, ha az egyezményben garantált jogokat valamelyik tagállam esetükben megsértette.

Garantált jogok: az élethez való jog; a kínzás és az embertelen bánásmód elleni védelem joga, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog, a tisztességes tárgyaláshoz való jog, a magán- és családi élet, a véleménynyilvánítás szabadsága (sajtószabadság), a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság, békés gyülekezés és egyesülés. A halálbüntetés eltörléséről szóló cikket a 6. kiegészítő jegyzőkönyv foglalja magában.

Az Emberi Jogok Európai Egyezményében megfogalmazott jogok érvényesítési folyamatában fontos szerep hárul a Bíróságra, melyet a tagállamok 1959-ben állítottak fel. A Bíróság a jogvédelmi mechanizmus utolsó láncszeme. A panaszok különböző fajtái (állami, egyéni, illetve nem kormányzati szervek és csoportok által kezdeményezett panaszok) csak az előírt feltételek megléte esetén juthatnak el hozzá. A Bíróság bíráinak száma megegyezik az ET tagjainak számával. A bírákat kilencéves időtartamra az ET PKGY választja meg. Az „egy állam – egy bíró” elve érvényesül, a testületnek két azonos állampolgárságú tagja nem lehet.

A bírákat a testületbe az ET tagállamai javaslata alapján választják meg, a Tanács minden tagja a választások során három személyre vonatkozó javaslatot terjeszthet elő. A három javasolt személy közül kettőnek feltétlenül a javaslattevő állam állampolgárságát kell viselnie. A Bíróság tagjai újraválaszthatók. A kilenc évre történő megválasztás és az újraválasztás lehetősége nem azt jelenti, hogy az egyes bírák tényleges hivatalviselési ideje ezen főszabályban rögzítetteknek megfelelően alakul. Az Egyezmény 40. cikke részletesen felsorolja azokat az eseteket, amikor a hivatalviselés ideje nem a főszabályban előírtaknak megfelelően alakul, elsősorban avégből, hogy a Bíróság tagjainak egyharmadát – amennyiben ez lehetséges – minden három évben megújítsák.

A Bíróság döntései az érintett államokra nézve kötelezőek, fellebbezésnek nincs helye. Elmarasztaló döntés esetén az elmarasztalt államnak végre kell hajtania a döntést, és meg kell hoznia a szükséges intézkedéseket. A Bíróság döntései nemcsak és nem is elsősorban a jogsérelmet szenvedő egyén jogainak a helyreállításában játszanak fontos szerepet. A Bíróság esetenként a jogsértő államra kártalanítási kötelezettséget ró ki.

Fontos az a szerep, amelyet a döntések a belső jog fejlesztésében és a belső jogalkalmazási gyakorlat alakításában játszanak. Az érintett államok a belső jogban esetenként lényeges változásokat kénytelenek végrehajtani. A Bíróság saját maga választja meg elnökét, egy vagy két alelnökét. Az elnök és az alelnökök hivatalviselési időtartama 3 év. Újraválasztásuk lehetősége biztosított. Az elnök feladatához tartozik a Bíróság munkájának irányítása, érdekeinek képviselete az Európa Tanács szervei előtt, valamint az ülések vezetése.

A benyújtott egyéni panaszok egyre szélesebb kört ölelnek fel: személyek eltűnése és meggyilkolása; az őrizetbe vett személyek kínzása és a velük szemben elkövetett embertelen bánásmód; a szabadság önkényes megvonása; a jogorvoslatért való folyamodás lehetőségének hiánya; az ésszerű időn belüli tisztességes tárgyalás elmaradása; telefon-lehallgatás; kitelepítés és kiadatás; homoszexuálisok hátrányos megkülönböztetése; sajtószabadság; szülői jog a gyermekgondozásra; a tulajdonjog megsértése; politikai pártok feloszlatása.

Az ET kapcsolata az EBESZ-szel 1993: ET bécsi csúcsértekezlete: koordinált együttműködés az EBESZ-szel. Közös konferenciák az ET és az ODIHR szervezésében az európai romák helyzetéről; ET szakértők részt vettek az 1995. évi horvátországi EBESZ-misszióban; a daytoni megállapodás végrehajtásának civil részében ET közreműködés (a BiH Emberi Jogi Kamara felállítása, tagjainak kijelölése, helyhatósági választások előkészítése).

Az ET a konfliktusok megelőzésére és utókezelésére rendelkezik eszközökkel. 1999: az ET bekapcsolódott a Koszovói Ellenőrző Misszió felállításába. Alapelvek: az EBESZ irányító és összehangoló szerepének elismerése; a párhuzamos utasítási lehetőségek kizárása; a párhuzamos jelentéstételi eljárások kizárása.

Az ET kapcsolata a NATO-val Közös projektek megvalósítása, rendszeres konzultációk; részvétel a terrorizmus elleni küzdelemben.

Az ET kapcsolata az ENSZ-szel Rendelkezni fog-e az ET állandó képviselővel az ENSZ-ben? Eddig még nem került sor ennek a posztnak a létrehozására.

Eljárások Magyarország ellen Az Emberi Jogok Európai Bírósága az alábbi alapvető emberi jogokkal kapcsolatban állapított meg jogsértést: Rendőri bántalmazás; Büntetőeljárások során elkövetett visszaélések; Polgári peres eljárás és büntetőeljárások elhúzódása.

A Joggal a Demokráciáért Európai Bizottság (Velencei Bizottság) jelentése és a kedvezménytörvény Román kérés a Velencei Bizottsághoz: összeegyeztethető-e az OGY által 2001. június 19-én elfogadott, a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény az európai normákkal, a nemzetközi jog normáival és elveivel. 2001. július 2.: Martonyi János külügyminiszter felkérte a Velencei Bizottságot, végezze el a nemzeti kisebbségekhez tartozó és az állampolgárság szerinti állam határain kívül élő személyek számára biztosított kedvezményes elbánásra vonatkozó európai jogalkotás modern tendenciáinak összehasonlító elemzését.

2001. október 1920.: a Velencei Bizottság plenáris ülése elfogadta a jelentést. A jelentésben foglalt elvek alapján került sor a 2001. évi LXII. törvény módosítására 2003-ban.

Az ET tevékenységének értékelése Korszakalkotó vívmánya az Emberi Jogok Európai Egyezménye, mely előírásainak érvényesítésére létrehozta az Emberi Jogok Európai Bíróságát, mintegy 200 jogerős európai egyezmény, a tagállamoknak szóló ajánlások. Egész Európára kiterjedő ismeretterjesztő kampányok az alábbi területeken: jogvédelem, biztonság, egészségügy, régészeti és építészeti örökség, környezetvédelem, kultúra, oktatás, ifjúság, helyi és regionális önkormányzatok, média, szolidaritás (menekültek, munkanélküliek, természeti katasztrófa által sújtott népek és népcsoportok támogatása), a rasszizmus és intolerancia elleni összefogás.

Az ET független az Európai Unió szerveitől, azonban egyetlen ország sem csatlakozott anélkül az Unióhoz, hogy előtte ne lett volna tagja az Európa Tanácsnak. 1989 óta az Európa Tanács az emberi jogok őreként tevékenykedik, segítséget nyújt a közép- és kelet- európai országokban a politikai, jogi és alkotmányos reform végrehajtása és konszolidálása érdekében, továbbá szakértelmet biztosít az emberi jogok, helyi demokrácia, oktatás, kultúra és környezetvédelem területén.

Az európai zászló: kék alapon 12 arany csillagból álló kör Az európai zászló: kék alapon 12 arany csillagból álló kör. Az erre vonatkozó javaslatot az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése terjesztette elő és a Miniszteri Bizottság fogadta el 1955-ben. A csillagok száma a tagállamok számának növekedésével nem változik, mivel a tizenkettes szám önmagában a tökéletesség és a teljesség jelképe. 1986 májusa óta az európai zászló egyben az Európai Közösség (ma: Európai Unió) hivatalos jelképe is. Az európai himnusz: 1972-ben a Miniszteri Bizottság európai himnuszként elfogadta Beethoven IX. szimfóniájának Örömódáját Herbert von Karajan zenei feldolgozásában. A himnuszt az európai hivatalos rendezvényeken játsszák.

Az ET legfontosabb dokumentumai, ajánlásai: Helyi önkormányzatokról szóló Európai Charta (kihirdetve az 1997. évi XV. törvénnyel) Határon átnyúló együttműködésről szóló madridi keretegyezmény (aláírva Madrid, 1980, május, Magyarországon kihirdetve 1997) Külföldiek helyi közéletben való részvételéről szóló konvenció Az állampolgárok helyi közéletben való részvételéről szóló 2001. évi 19 számú ajánlás

Miniszterek Bizottságának 2004. évi 12 Miniszterek Bizottságának 2004. évi 12. számú ajánlása a tagállamok részére a helyi és regionális önkormányzatok struktúrájának és/vagy határainak reformjáról szóló eljárásról 2003. évi 2. számú ajánlás az elmaradott városi területeken a szomszédsági szolgáltatásokról 2004. évi 1. számú ajánlás pénzügyi és költségvetési menedzsmentről helyi és regionális szinten 2005. évi 1. számú ajánlás a helyi és regionális önkormányzatok pénzügyi forrásairól