Magyar nyelvészek, nyelvművelők Készítette: Balogh Máté

Kazinczy Ferenc Született:1759. október 27-én Részt vett a Martinovics Ignác-féle összeesküvésbe, 1794-ben az anyja házában elfogták. Életének ezt a szakaszát Fogságom naplója című művében. Kazinczyt az irodalomtörténet a hazai nyelvújítás vezéralakjaként, korának nagy irodalomszervezőjeként tartja nyilván

Bessenyei György „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem" Született:1747.Tiszabercel 1772-ben megjelent a magyar felvilágosodás kezdetének tekintett Ágis tragédiája című műve. Bihar vármegyében remete életet élt 1804-ig Elhunyt: 1811.február 24.

Csokonai Vitéz Mihály Született: 1773. november 17. Debrecen. Komáromba utazott, hol 1797. április 26-án tartotta a megye a fölkelő gyűlését; itt írta a fölkelésre buzdító verseit, és ez év nyarán itt ismerkedett meg Fábián Juliannával 9 hónapig együtt voltak. 1817-ben nagyon szigorúan és nem egészen elfogulatlanul bírálta meg Kölcsey, de nagy tehetségét mindig elismerte, s indítványozta, hogy közadakozásból sírkő emeltessék neki.

Kölcsey Ferenc „Jelszavaink valának Haza és Haladás” Született: 1790. augusztus 8-án Sződemeter-en. Nemesi családból származott Debrecenben tanult 14-éven át…1809-ben fejezte be tanulmányait. Mint politikus küzdött az alkotmánynak a nép felszabadításával korszerűsített átalakításáért és a magyar nyelv jogaiért. 1836-ban a Kisfaludy Társaság alapító tagja lett. Egy hivatalos útja alkalmával szekéren utazva viharos zápor érte, meghűlt és egyheti betegeskedés után 1838. augusztus 23-án meghalt.

Kassai József Kassai József (Bodrogkisfalud, 1767. március 15. – Pécs, 1842. március 15.) nyelvész, szótáríró, római katolikus pap. Személyében a magyar nyelv etimológiai kutatásának úttörő alakját tisztelik. 1832-től a Magyar Tudós Társaság levelező tagja volt.

Balogh Ödön Marosvásárhelyen szakiskolát végzett, Kolozsvárt az egyetem bölcsészeti karán szerzett diplomát. 1920-tól Marosvásárhelyen, 1923-tól Szászrégenben, 1929-től Szamosújváron középiskolákban tanított, 1944-ben doktorátust szerzett a gyimesi csángó nyelvjárás igetöveiről írt munkájával.

Kiss Lajos Kiss Lajos (Debrecen, 1922. június 2. – Budapest, 2003. február 16.) nyelvész, szlavista, a nyelvtudományok kandidátusa (1960) és doktora (1984), a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1998), majd rendes (2001) tagja. A 20. századi magyar nyelvtudomány kiemelkedő alakja volt, akinek a magyar és a szláv nyelvek lexikológiai és etimológiai vizsgálata mellett a lexikográfia és a névtan terén végzett munkássága is jelentős, egyebek mellett nevéhez fűződik a mindmáig egyetlen magyar helynévtörténeti szótár összeállítása

Beregszászi Nagy Pál Iskoláit Sárospatakon végezte; 1796. július 11. választatott sárospataki tanárrá, de ő ekkor az erlangeni egyetemen mint rendkívüli tanár a keleti nyelveket adta elő és a magyar nyelvből is tartott magánelőadást. Tanszékét Sárospatakon 1798. július 15. foglalta el, hol a teológiát és keleti nyelveket tanította. 1800. július 18. rectorrá választatott. 1803 decemberében lemondott tanári hivataláról. Egy ideig Kazinczy István fia mellett nevelősködött, 1806-ban szülőföldére vonult és nyolc évig művelte itt kis szőlejét.

Kemény Gábor Középiskolai tanulmányait a József Attila Gimnáziumban végezte Budapesten 1962 és 1966 között. Egyetemi éveit az ELTE BTK magyar nyelv és irodalom szakán töltötte 1966-tól 1971-ig. Ezt követően az MTA Nyelvtudományi Intézetben tudományos ösztöndíjas gyakornokként dolgozott 1971 és 1973 között. 1973-tól tudományos segédmunkatárs, 1976-tól tudományos munkatárs, 1988-tól tudományos főmunkatárs (1988–1993 között tudományos osztályvezető). 2002-től tudományos tanácsadó. 1994-től a ME BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszékének docense, 2003-tól egyetemi tanára. 1998-tól 2003-ig tanszékvezető volt.

Schmidt József 1899-ben szerzett tanári oklevelet Budapesten, ugyanakkor állami főgimnáziumi tanár volt. 1908-ban egyetemi magántanár, 1910-től a budapesti egyetemen az indogermán összehasonlító nyelvészet nyilvános rendívüli, 1914-től nyilvános rendes tanára. A Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása miatt lemondásra kényszerült. 1924-ben nyugdíjba vonult. Számos indogermanisztikával foglalkozó cikke jelent meg

Balázs László Középiskolát szülővárosában végzett, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett román nyelv és irodalom szakos tanári képesítést. 1950 óta egyetemi beosztásban dolgozott, 1972 óta egyetemi előadótanárként működött. Tanulmányait, recenzióit a Korunk, Utunk, Igazság, A Hét, Tanügyi Újság, NyIrK, Cercetări de lingvistică és Studia Universitatis Babeş-Bolyai közölte, tárgyköre a kétnyelvűség és nyelvoktatás, az anyanyelvi ismeretek hasznosítása a román nyelvtanulásban, a nyelvek kölcsönhatása.

Pápay József Pápay József (Nagyigmánd, 1873. július 1. – Debrecen, 1931. június 9.) nyelvész, a magyar finnugrisztika jelentős képviselője, a debreceni egyetem első magyar és finnugor nyelvészet professzora; Zichy Jenő harmadik expedíciójának tagja, az obi-ugor népek és nyelvek kutatója volt.